Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

A Nemzetgyűlés 168. ülése 1921. nyit fizessenek. Mint fináneembernek ki kell jelentenem, hogy a tűlbonyolult ez a javaslat. Ez is a méltányosság érdekében történt, de tessék elhinni, hogy továbbmenni nem lehet. így is vannak igazságtalanságok, méltánytalanságok, de azt kérdezem, hogy ezek a kis igazságtalanságok mik ehhez képest, hogy mi itt vagyunk és most még Szibériában lihegő kutyák járnak magyar emberek csontjai fölött és az anyák hiába várják haza gyermekeiket. Ezzel szemben nem szabad kicsinyeskedni. (Élénk helyeslés.) Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, ne számítsák azt, hogy neki vagy családjának vagy bárkinek belekerül ez 2000 vagy 4000 koronába, vagy akármennyibe. Nem lehet ezt megfizetni és mert nem lehet megfizetni, ne kicsinyeskedjünk, ne azon gondolkodjunk, hogyan lehetne leszállítani vagy felemelni azt, amit valaki fizet. Ez mellékes, a fő az, hogy az ügy iránt egy kis melegséget erezzünk, hogy annak is jól essék, aki adja és annak is, aki kapja. (Élénk helyeslés és taps.) Es ha már itt vagyunk, amit tisztelt barátom, a ministerelnök ur ma a sajtóban mondott, hogy mi a javaslatot határidőhöz kötöttük, virágvasárnaphoz, ez annyiban igaz, hogy ha már virágvasárnapra virágot adni nem tudunk, legalább egy kis kenyeret hozunk és azért kérek mindenkit, hogy a javaslatot elfogadni szíveskedjék. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólni. Belitska Sándor honvédelmi minister: Tisztelt Nemzetgyűlés! A pénzügy min ister ur felvilágosításai után röviden csak a konkrétumokra akarok rátérni, amelyek az általános vita során felmerültek. Perlaki igen t. képviselő ur határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint azokról az alapokról, amelyeket a háború folyamán az ezredek, a csapatok gyűjtöttek, a honvédelmi minister kimutatást terjesszen a Nemzetgyűlés elé. Kötelességemnek tartom az igen t. Nemzetgyűlést tájékoztatni arról, hogy ezek az alapok rendben vannak. Még a háború folyamán a csapatoktól beérkezett jelentések alapján egy kartotékába szedetett össze a ministeriumban a magyar ezredek és magyar csapatok alapjai. Ez a kartotéka megvan, a forradalom és a vörös világ alatt el volt dugva, természetes, hogy most annak mindenféle rendezése, széjjel-* választása válik szükségessé, amit a számvevőség végez, és a dolog folyik tovább. Hasonlóképen áll az ügy Bécsben. Bécsben a hadügyministeriumban szintén megvannak az összes alapok, ott likvidáló exponenseink meg vannak bizva a likvidálással és természetesen bejelentettük igényünket olyan arányban, amint azt szükségesnek tartjuk. Perlaki képviselő ur azonkívül bizonyos nagy alapokról is tett említést. Ezekről is pontos számadatok vannak a kezeim között, de évi március hó 18-án, pénteken. 55 méltóztassanak megengedni, hogy ezekről itt most ne beszéljek, mert ezek bizonyos vonatkozásban vannak a békeszerződés végrehajtásával és nem tartom időszerűnek azokat ma előterjeszteni. A határozati javaslat szerint a honvédelmi minister záros határidőn belül terjesszen elő kimutatást. Én elvileg hozzájárulok ahhoz, hogy a kimutatás beterjesztessék, kérnem kell azonban, hogy a határidőt méltóztassék a honvédelmi ministerre r bizni épen az előbb említett okoknál fogva. (Általános helyeslés.) Huszár Károly képviselő ur igen nemes gondolatot vetett fel, amikor megemlítette, hogy a rokkantak elhunyta, illetve a családfentartók eleste után a munkaképtelen hozzátartozók minden illetmény és segély nélkül maradnak. Engem ez a gondolat megkapott és igen kérném Huszár Károly képviselő urat, hogy ezt a gondolatot a legközelebb előterjesztendő rokkantellátási nyugdíjra vonatkozó törvényjavaslatnál méltóztassék itt, a Nemzetgyűlés színe előtt szóbahozni. Huszár Károly: Feltétlenül! Belitska Sándor honvédelemi minister: T. Nemzetgyűlés! Szilágyi képviselő ur pár részlet után két határozati javaslatot terjesztett elő. A főkérdése az volt, hogy vájjon az egész törvényjavaslat konstrukciója tulajdonképen a felmentetteket akarja-e hadiváltsággal sújtani, vagy pedig azokat, akik a fronttól bizonyos fokig távolabb álltak, akarja-e fokozatosan hadiváltság alá vonni. En röviden csak annyit válaszolhatok, amint azt a pénzügyminister ur is kijelentette, hogy az, amiről szó van, mind a kettőnek kombinációja. Hiszen ugyebár helyes, jogos, hogy az, aki a fronttól messzebb volt, sőt itthon volt, többet fizessen, mint az, aki a fronton vagy a fronthoz közelebb volt. Yiszont természetes az is, hogy aki a háború alatt olyan viszonyok között volt, hogy saját magánügyeit elintézhette, sőt — mondjuk ki egyenesen — háborús gazdagodásban részesülhetett, ismét másik skála alá kell, hogy vonassék. Nézetem szerint tehát a két dolognak kombinálása a helyes megoldás. Szilágyi igen t. képviselő urnák egyik javaslata az volt, hogy azok, akik hadifogságba jutottak, szintén mentesittessenek a hadiváltság alól. Igen helyesen felhozta példaképen przemysli hadifoglyainkat, ahol nagyrészt magyar tömeg volt és akik között igen sok munkásosztagbeli öreg népfölkelő is volt, akik tehát nem harcvonalbeli emberek ugyan, de évekik, négy-öt éven át Szibériában hadifogságban sínylődtek, és helyesnek tartaná, hogy ezek ép ugy kezeltessenek, mint azok, akik a harcvonalban szolgáltak. Bátor vagyok, t. Nemzetgyűlés, utalni arra a jelentésre, amelyet az együttes bizottság terjesztett a Ház elé, amely jelentésben ezekről a hadifoglyokról ép ugy történik gondoskodás, mint azokról, akik a harcvonalban voltak