Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-168

54 A Nemzetgyűlés 168. ülése 1921 Elnök: Kivan valaki hozzászólni? (Nem.) Senki sem kivan hozzászólni. Méltóztatnak a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Igen. Akkor ezt határozatként jelentem ki. A törvényjavaslat kihirdetés céljából elő fog terjesztetni. Következik a gyujtószeradóról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Méltóztatnak ezen törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni ? (Igen !) Igen. Akkor ezt határozatként jelentem ki. A törvényjavaslat kikirdetés céljából elő fog terjesztetni. Következik a magánszolgálatban álló alkalmazottak munkaadói által az alkalmazottak nyugdíjintézete részére juttatott adományok illetékmentességéről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Méltóztatnak ezen törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni ? (Igen /jlgen. Akkor ezt határozatként jelentem ki. A törvényjavaslat kihirdetés céljából elő fog terjesztetni. Következik a hadiváltságról a pénzügyminister ur törvényjavaslata. A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Igen tisztelt Nemzetgyűlés! A tegnapi ülés azzal végződött, hogy általánosságban befejeztetett a hadiválságról szóló törvényjavaslat vitája. Méltóztassék megengedni, hogy a Ház minden tagjának köszönetet mondjak azért a melegségért, amellyel a javaslatot felkarolták. Csupán néhány pénzügyi észrevételre vagyok bátor válaszolni. Ezek egyikét Huszár Károly igen tisztelt barátom, a másikat pedig Szilágyi Lajos képviselő ur tette a Ház előtt. Huszár Károly tisztelt barátomnak nagyon köszönöm, hogy felismerte azt a — bogy ugy mondjam — lirai hangulatot, amelyből az egész javaslat kiindult. Én nem pénzügyi reformot akartam vele megvalósítani. Amikor a Ház mélyen tisztelt kormányzópártjai arra szólitottak fel, hogy vállaljam el a pénzügyi tárcát, megmondtam, hogy vállalkozom arra, hogy nehéz munkával a pénzügyi deficitet megszüntetem, de szükséges, hogy segítsenek az erkölcsi deficit megszüntetésében. (Helyeslés.) Ennek az erkölcsi deficitnek egyik része az, amelyet itt igyekezünk legalább is enyhíteni. (Ugy van! Ugy van!) Ezért bátor voltam ehhez a javaslathoz nyúlni, és habár tökéletes munkát nem tudunk végezni, azt hiszem, sokkal jobb, ha ezt a munkát végezzük és sokkal jobb, — amire súlyt helyezek — ha bizonyos gyöngédséggel közeledünk azokhoz, akik megvannak sebezve, mert máskép egy társadalmat fentartani nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Tisztelt barátom azt is mondta, hogy ez a évi március hó 18-án, pénteken. javaslat nem teljesen felel meg a pélnak. Megengedem, de tovább nem mehetünk. Azt hiszem, hogy igen helyes volt az, hogy a javaslat bizonyos fokon átalakul hadinyereségadóvá. A hadinyereségadó eddig nem sikerült. Azzal, hogy a hadiváltság egy részét a vállalatok vállalják el, közeledem a hadinyereségadóhoz, abból a vélelemből indulva ki, hogy minél több felmentett volt valahol, annál valószínűbb, hogy ott több hadinyereség volt, úgyhogy ezek a vállalatok hadinyereségadójuk egy részét itt róják le. (Élénk helyeslés.) Elismerem, hogy ez különösen a hazai iparra nagyon súlyos, hiszen különösen a bányákban és gyárakban kényszerítve voltak a munkások ottmaradni és a 300 millióból, amit kapni fogok, legalább 250 millió az ipart és nem a mezőgazdaságot fogja terhelni. Arra kérem azonban az ipart, amely közel áll hozzám, nyugodjék ebbe bele, nemcsak azért, mert ez az igazságnak megfelel, hanem azért is, mert viszont a mezőgazdaság az ellátatlanok ellátásáról kell hogy gondoskodjék. Itt bizonyos kiegyenlítődés szükséges. (Helyeslés.) Ami tisztelt barátom harmadik megjegyzését illeti, azt elfogadom, hogy ezzel a dolog befejezve nincs. Akik méltóztatnak emlékezni expozémra és azokra a felszólalásaimra, amelyeket a pénzügyi bizottságban tettem, világosan kijelentettem, hogy az egyszersmindenkorra való vagyonváltság két nagy oszlopon áll, az egyik az ingó vagyon vagyonváltsága, melyet azt hiszem, ma már a pénzügyi bizottságban befejezünk, a másik pedig az ingatlan vagyon vagyonváltsága. Ha ez a két nagy oszlop megvan, ezekre rá fog jönni a háborúban szerzett nagyobb vagyonok különadója. Amint kijelentettem a pénzügyi bizottságban, hogy bár a harmadik vagyonváltság legnagyobb részét szintén a függő adósság törlesztésére fordítom, nincs kifogásom az ellen, hogy ennek egy része kihasittassék és a rokkantak és hadiözvegyek javára fordittassék. (Helyeslés.) Most áttérek arra, amit tegnap Szilágyi t. barátom mondott. O több kifogást hozott fel. Elismerem, hogy a javaslat nem tökéletes, de tessék elhinni, hogy mi mindent elkövettünk, hogy jó legyen. Midőn ezt december 20-án először felhoztam, a Háznak minden pártja helyeselte, hogy kíséreljem meg ezt a módszert. Megmondtam akkor is, hogy ez kísérlet, hiszen Európában eddig sehol sem próbálták meg. Kiváló hazai és kiváló külföldi szakemberek azt mondták, hogy ezt lehetetlen megcsinálni. Mi nagyrabecsült barátommal, a honvédelmi minister úrral együtt igyekeztünk ezt mégis megvalósítani és idehoztuk ezt az opuszt. Nagy érdeme van ebben Exner Kornél egyetemi tanár urnák, aki segített nekünk; de mi is mindent elkövettünk és teljes szívvel dolgoztunk és ami még méltányolandó volt, azt a pénzügyi bizottságban elfogadtuk, így különösen tekintetbe vettük a felmentettek korát is abból a szempontból, hogy meny-