Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

50 A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. évi márc. hó 17-én, csütörtökön. +

eken délelőtt 10 órakor tartsa. Ennek napirendje lenne a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítse, továbbá a mai napirend 8., 9., 10. és 12. pontjaiban felsorolt és másodszori olvasásban megszavazott törvényjavaslatok ha<-madöZori olvasása ; a had"váltságról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, a francia állampolgárokkal szemben fennálló, a trianoni békeszerződés 231. cikke aláeső magyar tartozások rendezése tárgyában, a francia köztársasággal 1921. évi január hó 31-én Parisban kötött egyezmény becikkelyezéséről és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről szóló pénzügyministeri törvényjavaslat tárgyalása, továbbá az 1920—21. költségvetési év első három hónapjában viselendő köztérhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920. évi XIV. te. hatályának az 1921. évi május hó végéig való kiterjesztéserői szóló pénzügyministeriumi törvényjavaslat tárgyalása tárgyában a pénzügyminister törvényj a va slata. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Akkor ezt határozatként mondom ki, Áttérünk az interpellációkra Szabó József képviselő ur kivan sürgős interpellációt eJőterjesztei. Szabó József (budapesti) : T. Nemzetgyűlés ! Röviden, néhány szóval akarom felhivni a Nemzetgyűlés figyelmét a munkások között megújult izgatásokra és azok esetleges következményeire. (Az elnöki székel Kenéz Béla foglalja el.) A közvetlenül elmúlt időben zajlottak le előttünk a nyomdászsztrájknak hullámai. Még valamennyien emlékezünk annak lezajlására és talán mondhatom, hogy itt egyesek pro és kontra hamar állást foglaltak. Voltak, akik megdicsérték őket és leszegezték, hogy a sztrájk jogosult, a sztrájk bérmozgalom, a má^ik oldalon pedig kétségbe vonták ennek a sztrájknak jogosultságát. T. Nemzetgyűlés ! A mai interpellációmba rá fogok mutatni arra, hogy a nyomdászsztrájk csak egy kis epizódja, részlete volt annak az előkészületben levő sztrájknak, melyet a szociáldemokrata szakszervezet ma is tervszeüen készit elő (Halljuk I Halljuk I) és hogy a nyomdászsztrájk nemcsak nyomdászsztrájk volt, ezzel épen az annak idején közbeszóló képviselőknek felelek, akik azt kérdezték, hogy hol vannak a keresztény szocialisták, — hogy csak nyomdászsztrájk volt, az épen a keresztényszocialista munkásoknak volt Köszönhető, mert keresztényszocialista munkások egyenesen, eleve tiltakoztak annak idején az ellen, hogy ők politikai sztrájkokban a szociáldemokratákkal együtt haladjanak. S minthogy a szociáldemokratáknak ebbeli munkálkodása nem vezetett eredményre, s nem sikerült a vas- és fémiparban sztrájkot rendezni, megelégedtek a nyomdásziparban lejátszódott sztrájkkal. T. Nemzetgyűlés ! A nyomdászsztrájkkal egyidejűleg, sőt még azt megelőzőleg, a vas- és fémmunkások memorandummal fordultak a munkaadókhoz. A memorandumban kérték a bér ja vitást és — ez volt náluk a fontosabb — a bizalmi rendszernek elismerését, a munka közvetítésnek egyedüli jogosultságát, ami tehát azt jelenti, hogy csak a szociáldemokrata szakszervezeteknek van joguk munkást közvetíteni s a munkaadónak csak azt a munkást szabad alkalmazni, akit a szociáldemokrata szakszervezetből küldöttek. A munkaadók annak idején még február hónapban kijelentették a munkások megbízottjai előtt, hogy hajlandók a béremelésről tárgyalni, hajlandók bizonyos értelemben béremelést is adni a munkásságnak, de semmiesetre sem hajlandók a két utóbbi követelést magukévá tenni- A szociáldemokrata szakszervezet arre, minthogy a sztrájk — amint azt előbb emiitettem — sikerrel, kilátással nem kecsegtetett, egy más eszközhöz, más módszerhez fordult. Először a legféktelenebb terrorral fordult a keresztényszocialista munkások felé. A műhelyekben, gyárakban s a keresztényszocialista munkásoknak munkálkodását lehetetlenné tették. Nem engedték meg az egyes gyárakban, hog}- keresztényszocialista munkás munkát vállaljon . .. Rassay Károly : Meg kell büntetni őket, ! Szabó József (budafesti) : . . . csak azért, mert a keresztényszocialista munkások veszélyeztetik a vas- és fémiparban az általános sztrájk kimondását. De épen ezért, mert ez az akció sem kecsegtetett elég sikerrel, egy más eszközt vettek igénybe s a szociáldemokrata szakszervezet először ráparancsolt a munkásokra, utasította a vasöntő ipar munkásait, hogy amerikázzanak, a termelést lehetőleg 50 százalékra redukálják . . . Rassay Károly : Súlyos vád ! Szabó József (budafesti) : ... és igy kísérleteztek azzal, hogy a munkaadókat kényszerítsék, hogy a többi követeléseket magukévá tegyék. A munkaadók erre sem reagáltak és kijelentették, hgy hallani sem akarnak arról a követelésről, mely szerint a bizalmi rendszert elismerik és egyedül a szakszervezetet fogadják el munkaközvetítési intézményül. Erre a szociáldemokrata szakszervezet fölszólította az öntőmunkásokat, hogy lépjenek ki a munkából. Ma az iparban az a helyzet, hogy mintegy ötszáz öntő munkás — mert körülbelül annyi van Budapesten — munka nélkül van, kivették a munkakönyvüket, nem dolgoznak és ez az eljárás atöbbi ipari munkásokat is azzal fenyegeti, hogy rövid két-három hét múlva munkanélkülivé lesznek, nem dolgozhatnak. (Egy hang jobb felől : Kisebbségi terror!) Az öntőipar munkásai tehát, akiket a szociáldemokrata szakszervezet kényszerit arra, hogy a munkakönyvüket vegyék ki és ne dolgozzanak, el vannak keseredve a szakszervezettel szemben, a többi ipari munkások pedig el vannak keseredve az öntőkkel szemben, mert már megindult a folyamat : néhány száz munkás már munkanélkülivé lett emiatt és kilátás van arra, hogy két-három hét múlva, minthogy anyag nincs,