Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-167
A Nemtetgyülés 167'. ülése 1921. az öntők nem dolgoznak, a többi ipari munkások is ' munkanélkülivé lesznek, ez pedig azt jelenti, hogy körülbelül 20—30.000 ember csak a fővárosban kenyér nélkül, munka nélkül marad ; megsokszorozva ezt a családtagok számával, mintegy százezer lélek, családtag lesz kenyér nélkül itt a fővárosban. T. Nemzetgyűlés ! A munkaadók határozottan arra az álláspontra helyezkedtek,- hogy nem fogadják el a munkásoknak abbeli követelését, hogy a bizalmi rendszer és a munkaközvetítésnek egyeduralma be legyen vezetve. (Helyeslés.) De én azt kérdem a t. Nemzetgyűléstől, és.a t. kormánytól, hogy ha a munkaadók ezt elfogadták volna, a kormány megengedheti-e ezt a munkaadóknak ; nem kötelességünk-e nekünk minden erőnkkel megakadályozni még az esetben is, ha a munkaadók elfogadnák a szociáldemokraták követelését, (Ugy van ! Ugy van !) hogy ez a gyakorlatban keresztülvihető legyen. A munka szabadságát minden embernek a részére biztositani kell, akár az egyik, akár a másik szakszervezetnek tagja. (Igaz ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! A munkások között — mint mondom — nagy az elégedetlenség és én attól félek, hogy ez az elégedetlenség a szocialisták malmára hajtaná a vizet, hiszen az ő programmjuk is az, hogy szivesen látják, ha a munkások nyomorban vannak, ha elégedetlenek, mert igy remélik a lelkeket forradalmasitani. Nekünk azonban minden erőnkkel meg kell akadályoznunk, hogy ez megtörténjék. Benkő Gábor : Vájjon a tisztviselők is nem ezért vannak-e nyomorban ? Titkos cél ! Szabó József (budapesti) : Még egy szempontra akarom felhívni a t. kormány figyelmét és ez az, hogy én ugy vagyok értesülve, hogy ezt a bérmozgalmat kivülről irányítják, külföldről, főképen Ausztriából. Ha ez igaz, ha megfelel a valóságnak, akkor ezt egyenesen hazaárulásnak vagyok kénytelen minősiteni, mert értesülésem az, hogy az ottani ipar vezetői pénzzel dolgoznak itt Budapesten, hogy igy a magyar ipart versenyképtelenné tegyék a szomszéd, a külföldi államok vasiparával szemben. Ha ilyen szerepre vállalkozik a magyar ember, az megérdemli, hogy vele szemben az állam a legkegyetlenebb megtorlást alkalmazza. ( ügy van !) Azért én at. kormány figyelmét erre a kérdésre előre felhívom. Nem akarom azt, hogy csak akkor foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, amikor a sztrájk már beállt, amikor, mint a nyomdászoknál, láttuk, a baj már itt van, hanem azt akarom, hogy preventive elébe vágjunk és amennyire lehet, ezt akadályozzuk meg. Interpellációm a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a t, kormánynak arról, hogy a vas- és fémiparban a szociáldemokrata szakszervezetek terrorisztikus fellépése folytán, a vasöntő munkások munkakönyvüket kikérve, kiléptek a munkából és ezen eljárásukkal olyan helyzetet teremtettek, hogy a többi ipari munkáéit márc. hó 17-en, csüibWtö'kÖn. 51 sokat, mintegy 20—30.000 embert tettek ki azon veszélynek, hogy két-három héten belül munkanélkülivé lesznek ? Ennek megakadályozására mit szándékozik tenni a t. kormány ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kíván szólni. Gr. Teleki Pál ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy csak pár rövid szóval válaszoljak erre a kérdésre, amennyiben csak most értesültem a t. :képviselő ur interpellációjáról. Készletekbe nem akarok bocsátkozni. A kérdést nagyjából ismerem. Nézetem az, hogy a vasöntő munkásoknak ez az akciója az ő részükről helytelen és a szakszervezetek részéről abszolúte indokolatlan. A kormány nem kivan belenyúlni ebbe a kérdésbe abban az értelemben, hogy a munkaadókat befolyásolja . . . Somogyi Sstván : Nem is szabad. Gr. Teleki Pál ministerelnök : Hiszen nem is szabad. Épen azért nem is kívánunk belenyúlni ugy, hogy a munkaadókat befolyásoljuk. Az a nézetünk, hogy ha bérkövetelések vannak, azt a munkások a munkaadókkal barátságos utón kell hogy elintézzék, nem pedig ilyen rejtett sztrájk utján, mint amilyen ez. A magunk részéről elitéljük azt is, hogy ezzel a vasöntő munkások maguknak a munkásoknak igen nagy tömegeit juttatják nehéz helyzetbe. A magam részéről azt hiszem, hogy a munkásság is be fogja ezt látni, és ugy vagyok értesülve, hogy a munkaadók is azon az állásponton vannak, hogyha a vasöntő munkások a munkát felveszik, akkor hajlandók velük megbeszéléseket folytatni a bérkérdésre nézve. Természetes, hogy ezt befolyásolják különböző körülmények, ma talán valamivel más a helyzet, mint ezelőtt két hónappal volt, a valutáris helyzet is más, az ellátás helyzete is, de ez — mint mondottam — a munkaadókra és a munkásokra tartozik. Mi a magunk részéről ebbe különösebben belenyuln 1 ' jelenleg nem akarunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Kötelessége a kormánynak ilyenbe belenyúlni. Gr. Teleki Pál ministerelnök: Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Zaj.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a ÍZÓ. Szabó József (budapesti) : T. Nemzetgyűlés ! Amennyiben a ministerelnök ur azt mondta, hogy most nem akar belenyúlni ebbe a kérdésbe, a magam részéről csak azt teszem még hozzá interpellációmhoz, hogy szeretném, ha e helyről is felszólitanók a munkásokat, hogy ne hagyják magukat félrevezetni, ne adják magukat oda eszközül politikai célok szolgálatába. A kormányt pedig arra 7*
