Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

48 À Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. a rokkant terheket, évi kiadásokat elosztja azokra, akik leginkább kötelezettek e terhek viselésére. Benkő Gábor: A hadiszállítókra ! Szilágyi Lajos ; Ugy, hogy én egy határozati javaslatot terjesztek a t. Nemzetgyűlés elé (Halljuk ! Halljuk /), amely szerint (olvassa) : »Utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátására szükséges állami kiadások összegét haladéktalanul állapitsa meg és ezen kiadások fedezésére olj^an törvényjavaslatokat terjesszen a Nemzetgyűlés elé, amelyek szerint az összes idetartozó kiadások, elsősorban a hadviselés érdekei ellen vétett bűnösökre, (Ugy van ! half elől.) másodsorban az ország belső rendjét felforgató és a hadsereget szétromboló forradalmárokra és izgatókra, harmadsorban a háborúban, vagy a háború által meggazdagodott háborús gazdagokra hárittassanak.« Benkő Gábor : Még császári és királyi főhercegek is voltak hadseregszállítók, (Mozgás.) Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat, illetőleg a törvény felveti a frontkérdést. A frontkérdés nagyon kényes kérdés. Voltaképen, ha egészen szorosan vesszük, tulajdonképen csak azok követelhetnének előnyös megkülönböztetést, akik a frontra önként kívánkoztak, szemben azokkal, akik a frontra nem kívánkoztak, hanem oda csak az államhatalom kényszere folytán mentek ki. Ez csak a szorosan vett megállapítás. Én elfogadom azt az álláspontot, amit a törvényjavaslat képvisel ; csak attól félek, hogy ennek majd káros következményei lesznek a végrehajtásnál ; mert aki kiment a frontra , az még nem lett mind hős katona, t. Nemzetgyűlés ; viszont aki nem ment ki a frontra, nem volt mind bujkáló. Maga ez a szó, hogy »harcvonalszolgálat«, sokféleképen értelmezhető, ugy hogy a pénzügyi és véderő-bizottság indíttatva érezte magát, hogy belenyúljon a végrehajtó utasításba és ott állapitsa meg, hogy mi tekintendő harcvonalszolgálatnak. így b félek, hogy a végrehajtásnál a félreértések egész tömege fog előállani és igen sok helyen, ahol békét keresünk, esetleg békétlenséget szitunk majd akkor, amikor az embereket kategóriákba fogjuk beosztani. Ha ez a törvényjavaslat a frontkatonákat akarja megkülönböztetni, tisztelt pénzügyminister ur, akkor ezt a törvényjavaslatot kevésnek és szűkkeblűnek tartom. Viszont, ha ez a törvényjavaslat a frontkerülőket akarja megbélyegezni, akkor megint csak kevésnek és túl enyhének tartom. A frontkatona a front-kerülővel szemben sokkal szigorúbb megtorlást, sőt Örök időkre való megbélyegzést követel és nincs kielégítve az ő benső érzése azzal, ha bárminő súlyos hadiváltságot méltóztatik is a front-kerülőkre kivetni. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy mi a főszempont, amely az igen tisztelt pénzügyminister urat vezeti. Az-e a kérdés, hogy kit vontak el polgári foglalkozásától, kit hívtak be katonának, ez a kérdés-e a főkérdés ? — vagy pedig az, hogy ki volt a háború alatt életveszélyes helyen, — vagy évi márc. hó 17-én, csütörtökön. pedig mind a két kérdés az, amit a törvény végrehajtásánál szem előtt akar tartani. Ha a t. pénzügyminister ur abból indul ki, hogy az a kérdés, hogy kit hivtak be katonának, ki volt kénytelen a családi otthonából elmenni, akkor azt mondom, hogy a kategóriákat jól méltóztatott összeállítani ; ha azonban az áll, ami az indokolásban van, hogy a pénzügyminister ur, illetőleg majd a honvédelmi minister ur azt akarja kutatni, ki volt életveszélyes helyen : akkor már rossz a kategorizálás. Tehát dönteni kell afelett, hogy a háborús bevonulás terhét kutatom-e, vagy pedig az életveszély terhét kutatom-e. Az indokolás szerint a törvényjavaslat a frontszolgálatot kutatja, viszont a kategorizálásnál a bevonulásra, vagy be nem vonulásra fekteti a fősúlyt. Itt tehát az én véleményem szerint némi ellenmondás van. Ha a frontszolgálatot kutatom, akkor az a kérdés, ki tartozott a frontra menni és ki nem. Mivel az alkalmatlanok a fennálló törvények és törvényes rendelkezések alapján a frontra nem tartoznak menni, velük szemben ezt a kategorizálást nem tartom egészen igazságosnak, ugy hogy a pénzügyminister urnák azt az álláspontját, hogy az u. n. jó beosztású — ahol életveszély nem volt — katonákat enyhébben sújtja a hadiváltsággal, mint az alkalmatlanokat, ezt őszintén sajnálom, el nem fogadhatom és a részletes tárgyalásnál módosító indítványt fogok tenni, mert az én véleményem szerint, azt az egészséges embert, aki kimehetett volna a frontra, de e helyett u. n. jó beosztásban volt, igenis súlyosabban keli hadiváltsággal terhelni, mint azt az alkalmatlan embert, aki fennálló törvényeink értelmében szabályszerűen megtartott felülvizsgálati határozat alapján maradt távol a frontról. Egyáltalában itt ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál, már csak a magyar nemzet jó hírneve, a magyar nemzet becsülete szempontjából is meg kell jegyezni, hogy a tényleges helyzet szerint, a magyar nemzet zöme, a magyar hadkötelesek legnagyobb része igenis ott volt, ahova őt állították és csak egy igen alárendelt hányad, a hadköteleseknek egy bizonyos ezreléke lehetett az, amely nem volt ott, ahova őt a törvények állították. Hasonlóképen arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy az alkalmasság elbírálása a lehetőség szerint igenis igazságos volt és alkalmatlanság ürügye alatt nagyon kevés ember kerülhette el a frontot. Hasonlóképen arra az álláspontra is kell helyezkednünk, hogy a katonai beosztás, valamint a katonai felmentés is, nem az egyéni érdek szerint biráItatott el, hanem mindig a köz érdekében. (Felkiáltások a jobboldalon : Es a protekció szerint !) Én másfél esztendőn keresztül referáltam katonai felmentési ügyeket és mondhatom, hogy soha, de soha senki egész környezetemből egy percig sem gondolt arra, hogy az a felmentési ügydarab, amely előttünk fekszik, az illető felmentendő érdekében van . ..