Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. évi márc. hó 17-én, csütörtökön. 47 pes a régi mesterségét folytatni, az mindaddig ott marad, amig valamely uj mesterséget el nem sajátitott, amig számára munkaalkalmakról nem gondoskodtunk. (Helyeslés.) A hadi gondozási főosztály egy évvel ezelőtt nehéz körülmények között vette át a rokkantak ügyét, de mondhatom, hogy az ma mindenkit kielégithet. Bárki, aki elmegy az utókezelési intézetekbe, hadirokkant-iskolákba vagy hadiárvaházakba, azt örömmel konstatálhatja, Huszár Károly: Nem erről beszélünk. Benárd Ágost munkaügyi és népjóléti minister : Nem erről, de a hadi ellátásról is szó volt. Én azonban, ha nem értenék a kérdéshez, magam is ugy gondolnám, hogy a hadigondozás körül súlyos hibák vannak. A hadigondozó főosztály pedig épen büszkesége a népjóléti ministeriumnak és mondhatom, annyi megértéssel, szeretettel és buzgalommal, mint ahogy a hadi gondozási főosztály ezt a kérdést kezeli, azzal senki nem foglalkozhatik. A Nemzetgyűlés nyugodt lehet afelől, hogy a kérdés jó kezekbe van letéve s minden megtörténik arra nézve, hogy azokkal szemben, akik a hazának a legnehezebb időben a legnagyobb áldozatot hozták, nemcsak a köteles tisztelettel adózzunk, hanem számukra az életnek a feltételeit is és lehetőleg j obb feltételeit biztosítsuk. Benkő Gábor : A község adjon nekik előleget ! Huszár Károly (szólásra jetentkezik). Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni ? Huszár Károly: Félreértett szavaimat akarom megmagy arázni. Elnök : A képviselő urat a szó megilleti. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlési Én azt gondolom, hogy egészen felesleges volt, hogy engem a minister ur félreértett. Mert én egyáltalán nem akartam a hadigondozó intézmények működését érinteni ; én nagyon jól tudom, hogy az orvos urak, a kórházak, az utókezelők és a többiek megtették a kötelességüket. Ha azonban azt gondolja a népjóléti minister ur, hogy velem szemben nyugodtan használhatta azt a kifejezést, hogy a rokkantak Magyarországon teljesen el vannak látva (Derültség jobbfelől.) és senki sincs közülök rászorulva arra, hogy kolduljon . . . (FMenmondások.) Benárd Ágoston népjóléti minister: Nincs! Huszár Károly: ...hát én is küldtem már a minister úrhoz olyat, aki hozzám koldulni jött és ez vice versa is megtörtént. Azt hiszem, hogy aki Budapesten gyalog jár és nem autón, az sajnos lépten-nyomon találkozik olyanokkal, akik rászorulnak a társadalom jótékonyságára. (Ugy van! jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Ez azonban nem kényszeríthet engem arra, hogy tárgyilagos biráló megjegyzéseimet a törvényjavaslattal szemben elhal] gassam. Barla-Szabó József: Ez nem MOVE! Szilágyi Lajos : A törvényjavaslat az indokolás szerint azt mondja, hogy a háború terhének elosztása a hadiszolgálat teljesítése tekintetében nem volt egyenletes ; hogy a nemzet erkölcsi érzéke nincs kielégítve, a lelkek egyensúlya nincs helyreállítva, a gazdasági egyensúly nincs kielégítve. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy ez nem is lehetett másként. Hát, t. Nemzetgyűlés, én ezt határozottan tagadom. Igenis, lehetett volna másként. A háború alatt számtalanszor felszólaltam, számtalanszor követeltük annak a bizonyos kicserélési akciónak a végrehajtását, (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) teljesen sikertelenül. Igenis, lehetett volna másként és szerintem bűnösök voltak azok, akik lehetővé tették, hogy 52 hónapos világháború lejátszódjék ugy, hogy annak befejezése után az emberek lelkébe keserűség legyen összegyűlve azért, hogy a háború terhét igazságosan nem osztották meg. Ha tehát én azt mondom, hogy itt a kiegyenlítő igazságosságnak kell érvényesülnie, akkor elsősorban nem a személyek ellen, hanem a rendszer ellen fordulok, amely lehetővé tette, hogy ilyen igazságtalanságok történjenek. Elsősorban, igenis, felelősségre kellene vonni mindazokat a tényezőket, akik a háborúban vezető állásban ezt lehetővé tették. (Ugy van ! a középen. Egy hang jobbfelől : Az összes munkapárti képviselőket !) A rendszer ellen azonban nem járhatunk el, mert a rendszer épen a bűnök és mulasztások miatt összeomlott, így tehát a kiegyenlített igazságosság elve magával a rendszerrel szemben már az 1918. évi őszi eseményeknél érvényesült. (Ugy van! jobbfelől.) Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hôgy a törvényjavaslat is csak némileg tud módosítani ezen a helyzeten ; előre tudja, hogy nagyon nehezen fog változtatni és nagy fáradsággal tökéletlent alkot. T. Nemzetgyűlés ! Szükséges egy pár kritikai szót a törvényjavaslattal szemben elmondani. Mindenekelőtt azt, hogy a törvényjavaslat a pénzügyi javaslatok között mint pénzügyi javaslat, annak a jelmezében jön. Holott én ezt a törvényja\aslatot inkább szociális természetűnek' látom és habár azt az összeget, amit behoz, nagyra értékelem, mégis ezt az oldalát alárendelt jelentőségűnek tartom azzal a szociális békével szemben, amelyet elérni akarunk. A törvényjavaslat a rokkantak segítéséről beszél. Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, »a rokkantak segítése«, már ez a kifejezés is bánt ; a rokkantakat nem segíteni kell, hanem a rokkantakat el kell tartanunk ; továbbá nem egy ilyen egyszersmindenkorra megállapítandó összeget szeretnék a számukra megszavazni, hanem erre nézve olyan törvényjavaslatot szeretnék látni, amely