Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

) 4-6 A Nemzetgyűlés 167. illése 1921. évi márc. hó 17-én, csütörtökön. csenek teljesen tisztában azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket vállal a rokkantakkal, hadiárvákkal és özvegyekkel szemben az állam. Szükséges volna, hogy a külső közegek ebben a tekintetben mindent megtudjanak, mert a forradalom és a kommunizmus azokat a rendeleteket és aktákat ugy össze-vissza keverte azokban a jegyzői és más irodákban, hogy az illetők azt mondják: nem is tudom, mit kell csinálni, nem találom a rendeletet, irtam ugyan Pestre, de nem küldték el. (Mozgás jobbfelöl.) E tekintetben azt ajánlom a tisztelt népjóléti minister ur szives figyelmébe, — mert ez itt a Kolumbusz-tojása, — hogy tessék a hadikárosultak ellátására vonatkozólag ugy az illető tisztviselők, mint maguk az érdekeltek részére, akikről szó van, egy kis füzetet megíratni és mindenkinek a fizetési könyve mellé odatenni. Akkor mindenki tudni fogja, hogy mihez van jussa, valamint azt is, hogy mit kellene adni. Mózer Ernő : Ezt nem akarják ! Huszár Károly: Ha ez mindenkinek a kezében lesz, akkor méltóztassanak elhinni, nagyon sok gyűlölködés, harag, a tisztviselői karnak gyanúsítása, mindenféle elégületlenség és nyugtalanság meg fog szűnni, s az a költség, amelybe ez kerülni fog, meg fogja azt érni. Ajánlom ezeket a dolgokat a t. Nemzetgyűlés figyelmébe és köszönöm a pénzügyminister urnák, hogy ilyen gyorsan idehozta ezt a javaslatot. (Helyeslés.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólni. Benárd Ágoston munkaügyi és népjóléti minister: T. Nemzetgyűlés! Igen örülök, hogy az előttem szólott két képviselő ur alkalmat adott nekem arra, hogy ezen, valamennyiünket igazán közelről érintő és szivünkön fekvő kérdésben pár felvilágosító szóval hozzájáruljak azok érdekeinek az előmozdításához, akiknek érdekében mind a két felszólaló képviselő ur olyan szép szavakkal élt. Mózer Ernő : Tenni kell, nem beszélni ! Benárd Ágoston munkaügyi és népjóléti minister: En tisztában vagyok azzal, hogy a hadiellátás, épen adminisztratív okokból, lehetetlenül rossz, sokkal inkább tisztában vagyok vele, mint az igen tisztelt közbeszóló képviselő ur. Bár a hadiellátás csak nemrégóta tartozik ministeriumom ügykörébe, máris teljesen tisztában vagyok annak hibáival s ezeknek a kiküszöbölésére a leggyökeresebben igyekszem megváltoztatni ezt az adminisztrációs rendszert. (Helyeslés.) Készen is van már a hadiellátás reformjáról szóló törvényjavaslat, amelyet a társministeriumoknak megküldöttem s azt az érdekeltségek és a társministeriumok hozzászólása után leszek bátor az igen tisztelt Ház elé is terjeszteni. (Helyeslés.) Ami pedig azt illeti, hogy valamikép decentralizálni kellene az illetmények kiutalását, amit igen helyesen emiitett meg az igen tisztelt képviselő ur, ez máris megtörtént. Épen a tegnapi ministertanács elé terjesztettem egy határozati javaslatot, amelyet a ministertanács egyhangúlag magáévá is tett, s amelynek értelmében ezentúl az illetményeket automatikusan és folytatólagosan a postatakarékpénztárak fogják kiutalni. (Helyeslés.) Ez is óriási könyebbség lesz. Láthatja tehát az igen tisztelt közbeszóló képviselő ur, hogy mi tettekkel cselekszünk ezen a téren. Nem kaphatják meg az utalványt, magától értődőleg igen sokan azért, mert irataikat a románok eltüzelték, tehát azok nincsenek meg. A közigazgatósági hatóság kötelessége ezeket felterjeszteni. En kiadtam egy rendeletet . . . Mózer Ernő : Nyolc hónapig is ott feküsznek az iratok.

r Benárd Ágoston munkaügyi és népjóléti minister : . . . hogy addig is, amig ez a felterjesztés adminisztrációs utón ide felérkezik, addig is, mig abból kiokosodunk, kötelessége az illetőnek az illetményeket folyósítani. Ha tehát az illetményt nem folyósítják nyomban, akkor az illető közigazgatósági hatóság a hibás. Ez a rendeletem ismételten megjelent nemcsak a hivatalos lapban, hanem a rokkantak ügye iránt érdeklődő mindenféle néven nevezendő folyóiratban is. Ellenben, amennyiben szükségesnek fogjuk látni, hogy egy ismertető füzetben adjuk tudtára az illetőknek, hogy micsoda jogaik vannak és azokat miként érvényesíthetik, ehhez a magam részéről a legnagyobb örömmel járulok hozzá és ezt meg is fogjuk tenni. Össze méltóztattak téveszteni a hadi ellátás kérdését a hadi gondozás kérdésével. Különösen Huszár Károly t. képviselőtársam tévesztette ezt össze ismételten, azt mondván, hogy sehol a világon ilyen kevéssé nem törődnek a rokkantakkal stb. Ez súlyos tévedés, mert tekintve az állam nehéz gazdasági helyzetét, a rokkantak utókezelése, a rokkantakról való gondoskodás nálunk ma olyan fokon áll, hogy merem állítani, megüti a nyugati államok mértékét. Nincs rokkant, aki arra szorulna, hogy kolduljon. Minden rokkant, aki kezelésre szorult, elhelyezést nyert, s ha nem szorul már kezelésre, akkor sem bocsátjuk ki az életbe addig . . . Mózer Ernő : Budapesten, de a vidéken nem ! Benárd Ágost munkaügyi és népjóléti minister: így van ez mindenütt, nemcsak Budapesten. Kérem, ha a képviselő ur egy rokkantat fog mutatni . . . Mózer Ernó' : Majd mutatok. Benárd Ágost munkaügyi és népjóléti minister: ... vagy akár tizenkettőt is, biztosítom arról, hogy mi valamennyit a legnagyobb szeretettel fogjuk azokba az intézetekbe felvenni, ahol kezeltetnek, s ha már nem szorulnak kezelésre, nem engedjük ki akkor sem őket mindaddig, amig az életben el nem helyeztük őket, amig az életük fentartásához szükséges munkaalkalmat számukra meg nem teremtettük. Aki pedig nem ké-