Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-188

A Nemzetgyűlés 188. ülése 19, Ion.) Hol a keresztény szeretet, a keresztény megértés ott, ahol a keresztény nemzeti eszme egyik megteremtőjének lejáratására épen az u. n. keresztények szövetkeztek ? Hogyan is állunk a sajtószabadsággal ? Hát van ott sajtószabadság, ahol a ministerek nyilatkozatait is cenzúrázzák ? Szilágyi Lajos : Még a kormányzóét is ! Dinich Vidor : Hát jöjjön a sajtótörvény, büntessék szigorúan az állam és a nemzet ellen vétkezőket és az egyéni tisztesség elleni túlkapásokat, de jöjjön mindjárt ! Szilágyi Lajos: Eckhart Tibor a diktátor! Dinich Vidor : Lehetetlenség, hogy hozzá nem értő emberek sajtócenzura-terrorja alatt álljon a sajtó, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lehet ott jogrend, ahol mindenki mást tesz, mint amire rendelve van, ahol mindenki kiskirálynak tartja magát, aki előtt reszkessen a vén Európa, ahol a katonák ministeri allűröket arrogálnak maguknak, és táviratokat, leveleket lefoglalnak, utón útfélen beleavatkoznak a polgári hatóságok jogaiba? (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Tekintélytisztelet, édes Istenem ! Hát lehet-e ott tekintély tisztelet, ahol a régi tekintélyek mindent elkövetnek, hogy lejárassák az uj tekintélyeket és viszont ? (Igaz ! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Ahol az egyéni akarások, a nagyképüsködések, a könyöklések még a holttesteken keresztül is kiakarják verekedni a maguk érvényesülését ? Ahol pl. ugy gondolkoznak az emberek, hogy a címek a holdak után járnak ? Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy itt valamire kitérjek. Meg fognak bocsátani, ha nem nevezem meg az egyéneket, — talán nem is tudnám megnevezni — akikről a következő, nagyon jellemző dolgot hallottam. A parlament folyosóján két nagyságos ur beszélget. Balla Aladár: Az csak kisgazda lehet! (Derültség.) Dinich Vidor: Egyik azt mondja a másiknak: »A fene egye meg azt a Dénest!« Kíváncsi voltam, kiről lehet szó. Utána mindjárt a következőket hallom! »Méltóságos ur! Autóval jár! A kormányzó úrral gyakran együtt van ! Pedig annyi földje sincs, mint nekem.« (Derültség.) Ha folyton a gyűlölet szemüvegén nézzük az embereket és folyton azt kutatjuk, hogy ki minek született és nem azt, hogy ki mit ér, mennyire magyar, akkor nem lesz jogrend. Akkor lesz jogrend, ha mindenki hivatása magaslatán állva, a keresztény erkölcsöktől teljes valójában átitatva, gyűlöletet, rosszhiszeműséget félretéve arra törekszik, hogy ezt a megtépett, mindenéből kifosztott magyar társadalmat beállítsa a konstruktiv munka szolgálatába, a haza és nem az egyén javára. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy konszolidált állapotokat teremthessünk, végre kell hajtani a földbirtokreformot, de sürgősen, és tető alá kell juttatni a kis.' évi május hó 10-én, kedden. 501 haszonbérletek és házhelyek kérdését. Itt felhívom a magyar társadalom figyelmét arra, hogy ne igyekezzék arra a kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy van még egy-két felebbezési fórum és bürokratikus lassúsággal kihúzható a dolog talán a jövő tavaszig és nem ad, hanem ajánlja fel önként a földjét és lássa be, hogy ha ezt nem teszi, akkor bekövetkezhetik még egy megrázkódás, amelynek kellemetlenségei sokkal, de sokkal nagyobbak lehetnek rá nézve, mint ez az áldozat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az üres gyomor rossz tanácsadó. A munkanélküli ember ráér gondolkodni és hamarább inklinálódik a tévtanok hirdetőinek eszméire. Ha pedig sehogy sem akarja megérteni a magyar társadalom azt, hogy neki le kell törülnie a háború áldozatainak könnyeit és sehogy sem akarja respektálni az általunk hozott törvényeket, akkor tessék szigorúan belenyúlni és ha már egyebet nem lehet tenni, akkor tessék a főispánokat kormánybiztosi hatáskörrel felruházni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A munkáskérdés megoldása és a munkanélküliség megszüntetése már igen a körmünkre égett. A munkaalkalmak megteremtése elsőrangú feladata legyen a kormánynak, de a gyárosoknak és nagyvállalkozóknak is. Itt legyen szabad felhívnom a kormány figyelmét arra, hogy visszamenőleg is vonja felelősségre mindazokat a nagyiparosokat és gyárosokat, akik a tél folyamán szénhiány ürügye alatt, de valójában a konjunkturális árak felhasználásával eladták nyersanyagukat és munkanélküliséget teremtettek. Szterényi József: Olyan gyáros nem igen lesz! Dinich Vidor : Igaza volt Szterényi képviselőtársamnak akkor, amikor legutóbbi beszédében rámutatott a magyar középosztály indolenciájára, történetesen amikor azt mondotta, hogy a magyar középosztály gyermekei soha nem mentek ipari és kereskedelmi pályára. Jómagam is visszaemlékszem arra, hogy nemrégiben is még dehonesztáló volt az iparospálya és ugy gondolkoztak az emberek, hogy az ón fiamból nem lehet Mester Jankó, vagy Vizes Nyolcas! Azt hiszem, e tekintetben már lényeges változások történtek. Szterényi József: Dehogy! Dinich Vidor : A keresztényszocializmus magasztos eszméje ne csak a tagtoborzásban, tagsági jegyek kiadásában, ígérgetésben és abban merüljön ki, hogy egy-két ember igazgatói állásokra tornázza fel magát, hanem a cselekedetekben. Egyik oka annak, hogy például megtörténhetett a május elsejei Bokányi-féle tüntetés, az volt, hogy a nacionalista érzelmű szociáldemokratákat sem tudják felszívni magukba. A trianoni papirrongy a hadseregnek csaknem teljes leszerelését rendeli el. Legyen szabad jövő hadseregünk felállítására és szellemére vonatkozólag egy pár megjegyzést tennem. (Hall-