Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-187
492 A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. szervre, amely ezt intézze anélkül, hogy a gazdasági életbe belenyúljon. Szijj Bálint : Mi is ellátatlanok vagyunk mindenben, az élelmiszeren kivül. (Derültség a szélsőbaloldalon.) B. Szterényi József: Én tehát követelem az egész vonalon a gazdasági élet felszabadítását, csak azokat a korlátokat engedve meg, amelyeket nem a szabadság, hanem a végrehajtás tekintetében az imént bátor voltam emliteni. A harmadik, amit követelek és ami természetes konzekvenciája az általam mondottaknak, a mezőgazdasági és ipari termelés fokozott védelme. A helyzet ma az, hogy ugy mezőgazdaságunk, mint iparunk szinte teljesen védelem nélkül áll a külföldi behozatallal szemben. Azok a védelmi tételek, amelyeket a vámtarifa annak idején felállított s amelyeket a kormány különböző időszakokban emelt, régen idejüket multák, már régen nem nyújtanak védelmet és a kormánynak el kell mennie a vámvédelem tekintetében az aranyparitás szélső határáig. Ellenben nem támogathatnám a behozatali tilalmak rendszerét, ami ellenkezik minden modern gazdasági tétellel. (Igaz ! Ugy van ! haljelöl.) Ellenkezik a fogyasztók azon érdekeivel is, amely érdekeket nekünk végre mégis csak a termelés mellett is meg kell védenünk. (Helyeslés fobbfelől.) A ministerelnök ur emlitette és a kereskedelemügyi minister ur különböző nyilatkozataiból is tudjuk, hogy uj magyar autonóm vámtarifa készül. Ez helyes, mert szükséges. De amig ez elkészül, abba idő telik, mert ha alapos munka akar lenni, akkor hosszabb időt igényel és sürgetni természetszerűleg súlyos hiba is volna, mert a sürgetés csak az alaposság rovására esnék és meg kell hallgatni az érdekeltség különböző tényezőit is. Ezért, amit én sürgetek, az gyors kormányzati elhatározás a magasabb vámvédelem tekintetében, ami rendeleti utón életbeléptethető, miként eddig is rendeleti utón volt élet beléptet ve. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Hat hónappal a trianoni béke ratifikálása után kell a vámokat felemelni. B. Szterényi József: Azon államokkal szemben, amelyekkel békét kötöttünk, de nem a többiekkel szemben. Ez csak korlátozás. Egy további követelmény, amelyre utalt a ministerelnök ur is beszédében, amit Gaal Gaszton t. képviselőtársam is sürgetett s aminek én csak visszhangot adok : a szerződéses viszony mielőbbi helyreállítása, különösen a szomszéd államokkal. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én teljes tudatában vagyok annak, t. Nemzetgyűlés, hogy ez nem egyedül tőlünk függ. Súlyos hibákat követtek el velünk szemben szomszédaink agresszív fellépésükkel, belügyeinkbe való minduntalan beavatkozásaikkal, terrorisztikus eljárásaikkal, de vessünk magunkra is : súlyos hibákat követtünk el mi is, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) miként gróf Andrássy Gyula minapi beszédében igen helyesen meg is emiitette azokat a kardcsörtetéseket, amelyek mindent inkább képviseltek, mint békés hajlandóságot a szomszéd államokkal való megértésre. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) ! Én tehát amellett vagyok és arra kérem a t. kormányt, tegyen meg minden lehetőt a kiengesztelődő politika érdekében a szomszédos államokkal szemben. Nem adjuk fel a magunk álláspontját a tőlünk elrablott területekre vonatkozóan, nem fogunk ezekről sohasem lemondani, amig magyar lakik e földön, de viszont az adott helyzet keretében meg kell tennünk mindazt, ami a meglévő Magyarország boldogulására és megélhetésére megtehető és ennélfogva kérem a t. kormányt, hogy a Csehországgal megindított tárgyalások során és azok folytatásaképen a többi állammal való szerződéses viszonyra is törekedjék. Mar most, ha ebben a pillanatnyi helyzetben követhető rendszabályokat vagy eljárást rövidesen vázoltam, le kellene vonnom a távolabbi konzekvenciákat is, amire — sajnos — ma időm nincs, majd a részletes vita során lesz alkalmam egyikmásik kérdésről bővebben nyilatkozni. Most csak azt kívánom, hangsúlyozni, hogy legsürgősebb teendőink : minden lehetőt elkövetni a mezőgazdasági termelés fokozására és az ipari feldolgozás biztosítására, vagyis magyarán mondva : a mezőgazdaságot intenzivebbé tenni, az ipart pedig fejleszteni. És minthogy t. képviselőtársaim egyike a gyapjúkérdésnél felhozta azt, hogy itthon kellene feldolgozni, — igen t. képviselőtársam, itthon kellene feldolgozni a magyar gyapjút, bőséges alkalom is volna rá, mert méltóztassék tudomásul venni, hogy egész magyar gyapjuipari termelésünk ma már nem tesz ki többet, mint a fogyasztásnak 3 1 4%-át. Rendelkezésünkre állanak az eszközök ; erőteljes ipari politikát kell követnünk, mindazt a nyersanyagot, ami itthon van, itthon kell feldolgoznunk, kezdve a mezőgazdaságon, ahol nagy mezőgazdasági iparokat kell létesíteni. Ezekről —ismétlem — lesz szerencsém majd a részletes vitánál bővebben nyilatkozni. Itt van a kötött áruk ipara. A hazai termelés a fogyasztásnak mindössze 7—8%-a. Itt van a papíripar, amely már csak 1%-a és igy végigmehetnék az iparok sorozatán, kimutatandó, hogy mily rémitő szegénységben vagyunk ipari termelésünket illetőleg, ha szembeállítjuk azt az ország szükségletével. Csak egy példa van itt, a kisipar tekintetében nagy akció volna indítandó a lábbeli-, a cipésziparban. Bőriparunk meglehetősen megvan, fogyasztásunknak körülbelül 50—60%-a a bőriparban a nagy gyárak által biztosítva van. Ezzel szemben a 11—12 millió párra tehető évi cipőszükségletünknek évi minimális része az, amely itthon készül. Erőteljes akcióval, a bőrgyárakat összekapcsolva a kisiparral és a cipőgyárakkal, az egész szükséglet biztositható volna a magyar fogyasztásban és ezzel egyúttal a kisiparnak is a hóna alá nyúlnánk. Teljes tájékozatlanságban vagyunk azon anyagok tekintetében, amelyekkel a hazai ipar rendel-
