Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-187
A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. 493 kezik vagy nem rendelkezik. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam nagy akciót inditott meg, nemzetközi vonatkozásaiban a népek szövetségének ligájában, jóváteendő a békeszerződésnek erre vonatkozó legsúlyosabb tévedéseit. Nem tudjuk, mely iparágak birnak itthon anyagokkal, melyek nem. És én tisztelettel kérem a kereskedelemügyi minister urat, nyújtson módot arra, hogy ebben a tekintetben lehetőleg a jövő költségvetés tárgyalásáig tájékoztató adatok álljanak rendelkezésünkre, valamint abban a tekintetben is, hogy a meglevő magyar ipar az ország szükségletét milyen mértékben tudja ellátni. És itt van egyik legnehezebb, de egyúttal legfontosabb kérdésünk is : a szénkérdés. Annyit beszélünk a szénről, annyi panasz hangzott már el a szénhiány miatt, de magát az egész szénkérdést illetőleg eddig még nem juttattuk abba a helyzetbe, hogy azt megítélhessük, megbírálhassuk. Minő helyzetben van tehát tulaj donképen Magyarországon a szén, és ezzel kapcsolatban az energiaellátás tekintetében ? Szénkormánybiztosságunk három is van. Egy termelő, egy elosztó, ellenőrző vagy nem tudom, milyen című. . . Szijj Bálint : Azért olyan drága ! B. Szterényi József: ... és én a tulajdonképeni első szénkormánybiztos működéséről csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetem meg. Meskó Zoltán : Kiváló szakember ! B. Szterényi József: Rau Gottlobot értem, aki elsőrangú szakember s aki mióta azon a helyen van, a maga feladatát igazán becsületes magyar lélekkel, becsületes munkával és eredményesen is végzi. Meskó Zoltán : Sok ilyen szakember kellene ! B. Szterényi József: De ugyanezzel az elismeréssel adózhatom elődjének is, akinek vezetése mellett a háború alatt ezt a munkát végezték, Vázsonyi Jenőnek, aki példás munkával vezette be ezt az akciót. Ebben a tekintetben hiba nem volt. De én azt tartom, miként a pénzügyi bizottságban is esett erről szó, hogy ma már nem annyira szénkormánybiztosra van szükség, mint inkább a szénügyi kormánybiztosra, egy szakemberre, aki kizárólag a szénkérdéssel foglalkoznék, azzal a rémítő pazarlással, annak a pazarlásnak enyhítésével, azoknak a lehetőségeknek kikutatásával és megteremtésével, amelyek a szénpazarlás megakadályozására alkalmasak. Hogy állunk, t. Nemzetgyűlés, szén tekintetében ? A megmaradt Magyarországra vonatkozóan Buday Lászlónak adatai alapján állítom össze ezeket a számcsoportokat. A megmaradt Magyarországnak, az 1915. évi termelés adataival összehasonlítva, a pécsi medencét is beleértve, 60—65 millió q széntermelése van. Ezzel szemben Rau Gottlob összeállítása szerint a szénszükség ] et 856 millió q. A hiány tehát 20—25 millió. Ezt a hiányt, meggyőződésem szerint a dolgok mélyreható, körültekintő és erélyes kormánypolitikával — ismét kikapcsolva ebből minden mást, tehát politikát — aránylag rövid idő alatt el lehet enyésztetni. Mindössze kivételt fognak képezni azok a szükségletek, amelyek a forgalom bizonyos fokozottabb fejlesztése érdekében a leggyorsabb vonatoknál szükségesek, kivételt fognak képezni azok a mennyiségek, amelyeket bizonyos közüzemek gázfejlesztés céljaira fognak felhasználni és természetesen az a koksz, amelyre a vasgyártásnak szüksége van. Ettől eltekintve azonban okos, erélyes politikával — beleértve ebbe a vasutak bizonyos részének tervezett villamosítását is — megtakarítható lenne az a mennyiség, és mi az egész magyar közgazdaságot a magyar széntermelésre bazirozhatnók, amivel már önmagában jórészt függetleníthetnők magunkat a külföldi behozatal alól, de egyúttal fizetési mérlegünket, kereskedelmi mérlegünket is megjavithatnók. Természetesen feltétele ennek a változott viszonyokhoz való alkalmazkodás ugy az iparban, mint a magángazdaságban is. Természetes, hogy a porosz kőszénre berendezett magánlakásfütéseknél nem alkalmazható a sokkal rosszabb minőségű magyar szén. A gyáraknál követelek igenis, erélyes állami beavatkozást, ott, ahol szénpazarlások vannak. Az illetőnek érdekében áll az állam beavatkozása, hogy a pazarlás megszűnjék. Az egész vonalon szükséges a takarékosság elvét bevezetni és alkalmazkodni sokkal rosszabb viszonyokhoz, mint amilyenekhez régen hozzá voltunk szokva. Meskó Zoltán : A kisiparnak kovácsszenet ! B. Szterényi József: INem folytatom tovább és közeledem beszédem befejezéséhez. Amint bevezetésképen említettem., kikapcsoltam minden politikai vonatkozást ebből a gazdasági témából és szárasán, a maga ridegségében, kizárólag a kérdés gazdasági vonatkozásaival foglalkoztam. Befejezésül azonban méltóztassék megengedni, hogy politikát érintsek, hogy azzal a politikával végezzem, amellyel meggyőződésem szerint, tulaj donképen minden szónokunknak végeznie kellene, hogy visszhangot adjon annak a hatalmas beszédnek, amelyet gróf Apponyi Albert a múlt napokban itt tartott, ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) annak a felhívásnak, amelyet a nemzethez intézett, hogy itt az ideje, hogy félretegyünk minden pártszempontot és egyesüljenek azok, akik tisztult felfogással, erkölcsi alapon, igaz magyar hazafisággal ezt az országot fel akarják építeni, ezt a nemzetet meg akarják menteni. Egyesüljenek a múltból és a jelenből mindazok, akik egy elvet vallanak, azt az elvet, hogy a komoly munka az egyedüli, ami ezt a nemzetet feltámaszthatja. Benkő Gábor : Andrássy is igy beszélt Miskolcon ! Tasnádi Kovács József : A magyar faj javára ! B. Szterényi József: Tegyünk félre minden mellékszempontot és tegye félre mindernd a távolabbi jövőre vonatkozó célját és felfogását Nemzeti alapon, igenis, mert másképen nem lehetséges. Héjj Imre: Magyar nemzeti alapon igen! Rassay Károly : Hát milyen legyen a nemzeti alap ? Tót nemzeti alap ?
