Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-187

484 A Nemzetgyűlés 187. ülése 11 rázni méltóztatik a fejét. Nem a mostani kormányról beszélek, az elmúltról. (Mozgás.) De tény, bogy ez történt. Megbízhatatlanoknak bélyegezték azokat a kereskedőket, most pedig kiadják az engedélyeket ugyanazoknak, most már nem megbízhatatlanok, mert most már az ő élelmességük találja el az eladhatás lehetőségét, mikor az árviszonyok olyanok, hogy ezek a termények nem adhatók el. Ez ellen a rendszer ellen küzdöttem innen. Sajnos, elégtételt és igazságot szolgáltattak nekem a következmények, azok az elveszett milliárdok, amelyek miatt az ország ma nyöghet. Legyen szabad a mezőgazdasági cikkek némelyikének tényleges helyzetére nézve Graal (laszton t. barátom adatainak kiegészitéseképen néhány adatot felhoznom. Itt van például a szesz, egyike legfontosabb mezőgazdasági terményeinknek. Az elmúlt kormány bölcs előrelátással zárolta a szeszt, — a mostani folytatta és ezidőszerint 72.000 hektoliter szesz van zárolva a gazdáknál. Amikor kivihették volna 270 koronás egységáron, akkor nem kaptak engedélyt a kivitelre, ma ellenben 150 koronáért sem lehet eladni a szeszt. Az adónak levonásával 30 koronáért kináltatik a német piacon, de nincs rá vevő. Ma másfél millió koronát vészit egy gazda a szeszkészletén. A szesz eladhatatlan. Méltóztassék kiszámítani azt a kárt, amely a mezőgazdaságot éri, de amely kár ma sokkal nagyobb, mert érinti a jövő szesztermelési kampányt, amikor oly nagy készletek lesznek az országban, hogy az egész szesztermelés szünetelni fog, aminek visszahatása lesz a kukorica és burgonya árára is. (Mozgás.) Itt van a bor : klasszikus példája a kormányzati passzivitásnak a gazdasági érdekekkel szemben. Amikor a bor ára 35-40 és azon felüli korona volt, ki lehetett volna vinni. De korlátoztuk, megnehezítettük és az eredmény ma micsoda? A magyar bor eladhatatlan. 150.000—200.000 hektoliterre teszik azt a borkészletet, amely itt van az országban; és Csehországban, ahol pedig nagy piacok vannak, ma 8 szokol a legkitűnőbb 11 fokos olasz bor ára, holott a magyar bor ára, ha 15 koronával vennők Budapesten, az akkori 35—40 és azon felüli árakkal szemben, nem versenyképes Prágában, mert ott, ha hozzászámítom a 4 szokol netto vámot, ha hozzászámítom a csodálatosképen még most is fennálló kiviteli illetéket, mert ez fennáll, jóllehet termékeink értékesíthetetlenek, ha hozzászámítom a költséget, akkor minimális számítás szerint a bor ára Prágában vagy Pozsonyban — ez tökéletesen mindegy —11 szokol volna, az olasz bor 8 szokolos árával szemben. Itt van ismét egy másik példa : a kukorica ára. Kukoricakiviteli engedélyt lehet kapni végre, de hogyan? A kukorica ára klasszikus példája a kormányzati bölcsességnek. Budapesten vagontételben 8'5 korona, vagyis 25 osztrák korona, 1. évi május hó 9-én, hétfőn. 2"90-es bázison számítva. A jugoszláv kukorica Bécsben vagontételben 21*5 osztrák korona. De ezért még két korona kiviteli illeték van itthon, úgyhogy 30"80 koronába kerül osztrák koronára átszámítva Budapesten az a kukorica, amelynek ára Bécsben jugoszláv áruban 25 osztrák korona. Már most hogy mozdíttatik elő ez a kukoricakiviteli lehetőség? Ugy, hogy kompenzáció kívántatik vele szemben. Nyárba megyünk, ugyebár? És most egy vagon kukoricára szóló kiviteli engedély ellenében követeltetik 18 vagon tűzifa vagy 9 vagon mű- vagy épületfa. És bárki meggyőződhetik róla, hogy most oly tüzifabőség van Budapesten, hogy a tűzifa eladhatatlan. Ennek dacára most kompenzáció kívántatik a Fahivatal utján és annak közvetítésével. (Mozgás.) Mondják meg nekem, t. Nemzetgyűlés, nem a képtelenségek képtelensége-e az, hogy akkor, amikor már semmiféle fánk nincs, mikor erdeinknek csak 29%-a maradt meg (Mozgás.) az országban, akkor nem mozoghat szabadon a fakereskedelem, akkor fentartatik az állami Fahivatal csak azért, hogy a fa behozatala korlátoztassék és a télen a város megfagyjon, mert idejekorán fabehozatali engedélyek nem adattak ki. (Mozgás balfelöl.) Még csak egy példát. Gaal Graszton barátom ráutalt az állatárak rettenetes zuhanására. Én ebből a zsir esetét említem fel, amely a magyar mezőgazdaságra nézve ismét egy nagyon szomorú tehertétel. A hizlalásra, a jövő kampányra nézve előreveti árnyékát, hogy Budapesten az elsőrendű amerikai zsir kilónkint 27'30 cent, vagyis 69—70 korona, evvel szemben a magyar disznózsír nagyban 85 korona, kicsinyben 95—100 korona. Es odáig jutottunk, hogy a zsirkereskedők, a zsirgyártmányokat termelő hentesiparosok nem folytatják az ő régi üzemüket, hanem nagyon természetesen, közel 30 korona differenciájuk lévén, ők maguk amerikai zsirt vásárolnak és azt hozzák forgalomba, így néz ki a mezőgazdaság helyzete avval a politikával, amely a kötött rendszernek túlzásba vitt mértéke folytán előállott, s amely minden előrelátás hijján nem tért át fokozatosan a gazdasági szabadságra akkor, amikor annak a lehetősége megvolt, amikor a magyar mezőgazdaság termékeit oly mértékben lehetett volna értékesíteni, amikor sokkal jobb valutajavitó lett volna, mint bármely más eszköz, amelyet erre nézve igénybe vehettünk. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) És hogy példát nyújtsak arra, hogy a bürokráciának milyen szerepe van ebben, csak egy példát hozok fel, bár hozhatnék tömegével. Ismét a mezőgazdaság köréből veszem példámat. Egy előkelő cég január 25-én folyamodik vetés céljára olasz cirokmag behozatalára. Január 25-én négy vagon behozatali engedély kéretik vetési célokra, tehát időhöz kötötten. Elintéztetik az ügy április elsején, megkapja a végzést május elsején. Méltóztatnak a terminusokból