Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-187
A Nemzetgyűlés 187. alèse 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. 4-85 látni, mily kedvező ez a vetés céljára, és akkor a bürokrácia kedvtelése meg abban nyilvánul meg, bogy két vagonra megadatik, két vagonra nem adatik meg. Evvel el van intézve. íme, igy néz ki a bürokrácia. (Igaz ! TJgy van! balfelöl.) Kérdem, ki felel ezekért a dolgokért? Ki felel azért, hogy az ország közgazdaságát vagy tudatlanságból, vagy indolenciából, egy helytelen rendszernek túlzásba vitelével ennyire tönkretesszük és a lehetőségét elvesszük annak, hogy ez az ország legalább gazdaságilag rendbe jöjjön azon a téren, amelyen predesztinálva van gazdasági helyzetének szanálására? Szijj Bálint: Hisz követeljük a szabad forgalmat ! Balla Aladár: Hogy kötöttétek magatokat! Április 15-ike volt a határ, különben megbuktatjátok a kormányt. (Mozgás a jobboldalon.) B. Szterényi József : T. képviselő ur, rögtön rátérek erre a közbeszólására, hogy : mi követeljük a szabad forgalmat. Levonták a konzekvenciákat ebből a súlyos helyzetből? Önök, az egész magyar közgazdasági élet, az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettől a Külkereskedelmi Szövetségig minden közbeeső mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi érdekképviselet sürgeti hónapok óta az egyébként elvileg helyes kiviteli illetékek eltörlését, illetőleg felfüggesztését, mire a törvény módot ad arra az időre, mig a gazdasági depresszió ily mértékben tart, arra az időre, mig termékeink a világ-árparitásba ismét belejuthatnak, hogy ezáltal ezek elhelyezése megkönnyítessék. E tekintetben eddig egy lépés nem történt. A kiviteli illetékek a nyersbőrök kivételével ma ugyanolyan magasságban fennállanak, dicsőségére annak a rendszernek, amely a magyar mezőgazdasági termékek eladhatását lehetetlenné teszi. Es levonták a konzekvenciát a szabad forgalom irányában, amire nézve a kormányelnök ur is a múltkor kiemelte, hogy a szabad forgalom felé megyünk az adott keretekben és korlátok között? T. Nemzetgyűlés és t. túloldal! Itt van megint egy példája a szabadforgalom követelésének, t. i. az elméletben és a gyakorlatban. A legsúlyosabb válságba hozta a múlt évben az akkori kormányrendelet, a közélelmezésügyi ministeriumnak akkori előrelátáshiánya, a zöldséges gyümölcskivitelt. Vagonszámra rothadt el a magyar gyümölcs és a zöldség itthon. (Közbeszólások jobb felől: Bojkott volt!) Tessék azt a pár napi bojkottot kikapcsolni (Felkiáltások jobb felöl : Három hónapig tartott.) Kérem, a t. képviselő ur tudja nagyon jól, hogy Bécsben a Németországnak szánt tranzitó árukat Bécs számára foglalták le és ebben a tekintetben bojkott nem volt. Vagonszámra rothadt el a gyümölcs és most a szabadforgalom dicsőségére újból kiadatik egy kormányrendelet, amely lefoglalja és eltiltja a gyümölcs- és zöldségkivitelt. Ismét olyan engedélyezési eljárásokhoz köti azt, mint a múltban, sőt — mert mi sohasem tanulunk — a háború alatt tett hibás intézkedés módjára, hogy Budapestről nem lehet kivinni semmit, — mert azt hitte az akkori kormány, hogy ezzel Budapest élelmezését szolgálja — eltiltják ismét azt, hogy a Budapestre jövő gyümölcs és zöldség Budapestről kivihető legyen. Az eredmény természetesen az, hogy nem fog Budapestre jönni, mert hiszen jobban értékesíthetők a primőrök és hasonlók, ha esetleg direkte viszik ki azokat Budapest elkerülésével. Itt van a legutóbb megjelent két kormányrendelet : egyik a paprikaforgalomra vonatkozik. Minő indok szól ismét amellett, hogy a paprikakivitel, ez az eminenter magyar export, amely a magyar mezőgazdaság egy kiváló termékének a külföldön oly elsőrendű nevet szerzett, ne tétethessék szabad forgalom tárgyává? (Helyeslés.) Szabóky Jenő : Leszállították a kiviteli illetéket ! B. Szterényi József : Nem a kiviteli illetékről beszélek, hanem a szabad forgalomról. (Felkiáltások jobbfelöl: Megvan!) Szabóky Jenő : Megvan ! Mindenki megkaphatja! Csak a notórius hamisítók nem kapják ! B. Szterényi József: Mindenki megkapja, aki megkapja; csak engedély kell hozzá! En a szabadforgalmat képviselem, t. képviselő ur, az ön pártja is azt képviseli, csakhogy én gyakorlatban is képviselem, önök pedig elméletben, ez a különbség köztünk. (Mozgás jobb felöl.) Itt van, t. Nemzetgyűlés, hogy folytassam, — és be is fejezzem — a gyapjukérdés . . . Meskó Zoltán : Nagyon paprikás a hangulat! (Derültség.) B. Szterényi József : Itt van a gyapjukérdés. Hát nem elég szomorú tapasztalataink vannak már a gyapjukivitel terén ? Ezek ismét szomorú tapasztalatok, amelyek százmilliókkal károsíthatják meg a magyar mezőgazdaságot! És itt figyelmeztetem a t. kormányt és a t. túloldalt egy körülményre, amelyről tán nincs tudomásuk, és ez az, hogy mialatt itt a gyapjukivitel korlátoztatik, — ismét a szabadforgalom nagyobb dicsőségére — azalatt Csehoszlovákiában — tudvalévőleg ez a legnagyobb piacunk a magyar gyapjú felvételére — az ottani összes gyapjufeldolgozógyárak kartellt alakítottak a gyapjúnak kizárólag közös bevásárlására, azzal a kifejezett szándékkal, hogy a magyar gyapjú árát pedig le fogják nyomni, mert tudják, hogy a magyar gyapjú arra a piacra van utalva. (Egy hang a középen : Dolgozzuk fel itthon !) Majd ha levonom a konzekvenciákat beszédemből, méltóztatik majd erről is hallani. Igenis, dolgozzuk fel idehaza, de ahhoz egy ipari és kereskedelmi programmra és akcióra is volna szükség, iparfejlesztési akcióra, amely másutt megvan, de hogy nálunk is meglesz-e, azt majd meg fogjuk talán hallani. T. Nemzetgyűlés ! Ha a magyar mezőgazdaságnak ez a jelenlegi helyzete, akkor még
