Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-187
A Nemzetgyűlés 187. ülése 1921. évi május hó 9-én, hétfőn. 483 idéztem, azt hiszem, közel járna a csődhöz, mert ezek az eredmények tulajdonképen veszteséges üzemet jelentenek. Minderre a pénzügyi bizottság jelentésében hiába keresünk kritikát, ezekre útmutatást a pénzügyi bizottság a kormánynak nem ad ; egyesegyedül a gödöllői koronauradalomra nézve találunk ott megjegyzést, — amely koronauradalom abszolút bevallott deficittel dolgozik — hogy arra nézve várunk jobb gazdálkodást. Nem folytatom a költségvetésnek ezt a kritikáját, céltalan is volna, hiszen 10 /i2 részben elköltött költségvetési tételekről van szó, csak a helyzetnek, amelyben vagyunk, jellemzéséül tartottam szükségesnek elmondani, hogy igenis, ha nagy szólamokat kell nekiereszteni, akkor nagy hangon beszélünk, de ha komolyan kell az ország érdekében dolgozni, ha komolyan kell hozzáfogni az ország ügyeinek rendezéséhez, akkor az eredmények elenyésző csekélyek. Ezek előrebocsátása után rátérek beszédem tulajdonképeni tárgyára : az ország gazdasági helyzetének jellemzésére. Foglalkozni fogok külön a mezőgazdaság, külön az ipar és külön a kereskedelem helyzetével, hogy ebből azután levonjam a konzekvenciákat a közelebbi és távolabbi jövőre nézve. A mezőgazdaság tekintetében megkönnyiti helyzetemet G-aal G-aszton t. képviselőtársam múltkori beszéde, aki a kormányt támogató párt tagja lévén, . . Szilágyi Lajos: Ellenzéki beszédet mondott! B. Szterényi József : ... oly kritikát gyakorolt a mezőgazdasági termények értékesítésével szemben tanusitott kormányeljárásról, amelynél élesebbet a legszélsőbb ellenzék sem gyakorolhatna. Csak egy tévedésbe esett t. képviselőtársam : mindazt a hibát, mindazt a súlyos bűnt, amely milliárdokat pusztitott el a nemzet vagyonából, a földmivelés, a gazdaközönség és vele kapcsolatosan a kereskedelem kárára, ő a bürokrácia rovására irja, holott ez súlyos tévedés. A bürokráciának — lesz alkalmam visszatérni erre is — része van benne, de csak annyiban, hogy a bürokrácia többé-kevésbé mindig ahhoz a rendszerhez alkalmazkodik, — helyzeténél fogva alkalmazkodnia kell, — amely rendszer mindenkor az uralkodó ; a bürokrácia belekapcsolódik azokba az utasításokba, abba a kormányzati rendszerbe, amely alatt szolgál, neki kritikája nem lehet, neki követnie kell azokat az utasításokat, amelyeket kap. Csak sajnos, a bürokrácia gyakran túlmegy azután azokon a határokon, amelyek számára kijelölvék, a rendszer hibáit tetézi azután a maga hibáival. Egy rendszerrel állottunk szemben és — amint lesz szerencsém kimutatni — állunk szemben ezidőszerint is, amely rendszer a kereskedelmet teljesen kizárta a gazdasági életből, egy rendszerrel, amely a kereskedelem kizárása folytán elmulasztotta a kedvező konjunktúrák kihasználását akkor, amikor rendelkezésünkre állottak, amikor a valuta a külföldön magasan állott a mi koronánkhoz képest, amikor terményeinket a mezőgazdaságnak és a közvetitő kereskedelemnek igen busás jövedelmezőségével értékesithettük volna. Elmulasztotta ezeket egyes kedvezményezett vállalatok kedvéért, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Kizárta a kereskedelmet egy monopolisztikus, privilégiumos rendszer kedvéért, és igy történt az, hogy milliárdokkal károsult a magyar mezőgazdaság, milliárdokkal károsult a magyar kereskedelem, tehát az egész magyar közgazdaság, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos: Agrárirányzat idején! B. Szterényi József: Nemcsak ón hirdetem ezt erről az oldalról, aki rég figyelmeztetem a kormányokat erre a körülményre, hanem a túlsó oldalról, földmívelési, agrár körökből is, rámutatott erre G-aal Oaszton t. barátom is, akinek múltkori, legélesebb felszólalásán kivül is itt van Schandl képviselő urnák egy nyilatkozata, aki a »Pénzvilág« című lapban néhány héttel ezelőtt ezeket mondja (olvassa): »Egyedül a kormány hibája, hogy az alig pár hét előtt még 36 koronás árban nem szállítottuk ki babfeleslegünket. A kormány ugyanis a szállítási engedélyek kiadásával oly sokat késett, hogy közben a mi habáraink lehetetlenekké váltak. Az amerikai, angliai, svájci árzuhanás egyrészt, a spanyol, francia és hollandi kinálat versenye másrészt illuzóriussá tette a bab 36 koronás árát. A bab ára tudvalevőleg a minket érdeklő országokban már csak 16—17 korona. Ugyanígy jártunk tojás- és zabfölöslegeinkkel is. Ha az exportkereskedők korábban kapják meg a kiviteli engedélyeket, az országba tetemes pénzösszegek folytak volna be idegen valutákban. Az ilyen kártevéseknek persze le kell vonni a konzekvenciáit.« Szilágyi Lajos: Vádinditvány a kormánypárt köréből! Balla Aladár: Analfabéta társaság! B. Szterényi József: Idáig a túlsó oldalról elhangzott kritika. Aláírom az utolsó betűig. T. képviselőtársam levonandónak tartja a konzekvenciákat ezekből a mulasztásokból, de felelősségre nem vontak még érte senkit. Balla Aladár : Annál jobban támogatja őket! B. Szterényi József : Le is vonták már a konzekvenciát ; a kormány levonja most a konzekvenciákat, t. i. mikor már eladhatatlan a zab, a bab, a köles, a bor, a szesz, a szalámi, — lesz szerencsém árakat produkálni — mondom, mikor ezek most már eladhatatlanok a külföldön, most kiadja kocsiderékszámra a kiviteli engedélyeket ugyanazoknak a kereskedőknek, akiktől akkor megtagadta, (ügy van ! jobbfelöl.) Ugyanazok a kereskedők, akik akkor megbízhatatlanok voltak, mert azt mondták, zsidó kereskedőnek csak nem lehet adni . . . (Zaj a középen.) Bocsánat, ministerelnök ur, 61*
