Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

42 A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. menetből indulva ki, hogy ezen korosztályok egyes tagjai igen értékes katonai szolgálatokat teljesítettek, méltánytalan lett volna tehát és az illetők szolgálatának kisebbítését jelentette volna, ha azokat, akik nem teljesítettek harci szolgálatot, a hadiváltság alól mentesítették volna. Viszont a magasabb korosztályhoz tartozók hadiváltságának mérséklését látta szükségesnek a bizottság a fiatalabb korosztályokkal szemben, ami a törvényjavaslat átdolgozott 3. VI. pontjában jut kifejezésre. Belevette a bizottság az eredeti szöveggel szemben a papokat is a hadiváltság körébe — épen egy pap képviselőtársunk indítványára — abból a gondolatmenetből indulva ki, hogy, bár törvények mentesitik a papságot a katonáskodás alól, mégis a papok egy része az első harcvonalban küzdött, sőt lelkesítő magatartásával sokszor harcdöntő szerepet vitt. Méltányos tehát, hogy ilyen körülmények között azok, akik ilyen szolgálatot nem teljesítettek, hadiváltság alá vonassanak annak ellenére, hogy törvényeink értelmében a hadkötelezettség alól mentesek. Viszont a bizottság szükségesnek tartotta őket a hadiváltság legenyhébb összegével terhelni, épen azért, mert voltaképen a katonai szolgálat alól törvény alapján mentességet élveznek. Körülbelül ezek voltak azok a szempontok, amelyek bennünket vezettek akkor, amikor e javaslatot mostani szövegében megszövegeztük. Hiszem, hogy ez a javaslat nagy mértékben hozzá fog járulni ahhoz a szociális békéhez, amelynek a háború végső leszámolásaképen a különböző társadalmi osztályok között végrevalahára helyre kell állania. Ezen gondolat alapján a bizottság a javaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadásra ajánlja. Elnök: Ki következik szólásra? Kontra Aladár jegyző: Perlaki György! Perlaki György : Ï. Nemzetgyűlés ! Teljesen egyetértek az előadó úrral abban, hogy ez a törvényjavaslat hozzá fog járulni annak a szociális békének a megteremtéséhez, amelyet a háborús viszonyok teljesen felforgattak. Viszont meggyőződésem az, hogy ezt a szociális békét sokkal jobban elősegítettük volna avval, ha a törvényjavaslattal egyidejűleg a népjóléti minister ur is törvényjavaslatot terjesztett volna be a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nyugdíjának rendezése tárgyában. Akkor legalább tudnók, hogy az a 300 millió korona, amit ebben a törvényjavaslatban megszavazunk, hova fog jutni és hogy tényleg azok fognak-e abban részesülni, akik arra legjobban rá vannak szorulva. Noha 300 millió korona hatalmas összeg, a mai viszonyok között még sem sokat segít a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak helyzetén. Mert vegyük csak figyelembe, hogy a jelenlegi viszonyok mellett is 97 millió korona az a költség, amelyet az állam ezeknek a szeévi márc. hó 17-én, csütörtökön. rencsétleneknek évenként fizet. Ha nézzük egyesek nyugdijilletményeit, akkor látjuk, hogy például egy 90%-os rokkant ma 195 korona havi nyugdijat kap, egy háromgyermekes hadiözvegy pedig havi 111 koronát. Ha ezeket az összegeket háromszorosára vagy négyszeresére emelnők fel, még akkor is kevés lenne ahhoz, hogy abból meg tudjanak élni. De ha felemeljük a háromszorosára, akkor egy év alatt elköltjük azt az összeget, amely e törvényjavaslat alapján befolyik, noha ez nem lehet célja sem a kormánynak, sem pedig a nemzetgyűlésnek, mert ennek az összegnek hosszabb időre kell terjednie és nagyobb célokat kell szolgálnia. Ép ezért szükségesnek tartom, hogy ezen a téren az utolsó fillért is összegyűjtsük, csakhogy segíteni tudjunk az özvegyeken, árvákon és rokkantakon. Nagyon jól tudjuk, hogy a háború alatt igen szép összegek gyűltek össze a hadiözvegyek, árvák és rokkantak javára. Ezekről az összegekről különböző dolgokat lehet hallani. Egyesek azt állitják, hogy ezek az összegek még megvannak, mások azt állítják, hogy ezek az összegek az iratokkal r együtt a vörös uralom alatt teljesen elvesztek. En szükségesnek tartom, hogy a közvéleményt és a Nemzetgyűlést megnyugtassuk és azért nagyon kérném a t. honvédelmi minister urat, hogy a határozati javaslatot, amelyet be fogok adni, elfogadni méltóztassék. Kérem, terjesszen ide kimutatást, jelentést ezekről az összegekről, hogy megnyugtassuk vele azokat, akik ezen összegeket összeadták, és megnyugtassuk azokat is, akik emberfeletti munkát fejtettek ki a gyűjtés terén. Hadd lássák, hogy fáradságuk nem volt hiábavaló, hogy az összegek megvannak és rendeltetésüket fogják szolgálni. Hasonlóképen felkérem az igen ti ztelt honvédelmi minister urat arra is, hassson oda hogy azok az összegek is visszakerüljenek a magyar államkincstárba, melyeket a különböző frontokon gyűjtöttünk az említett célra. A különböző frontokon a katonák sokszor nem tisztán jóakaratukból, hanem parancsszóra voltak kénytelenek leadni hadiilletményeiknek egy bizonyos részét. Nagyon jól tudjuk, hogy a frontokon legnagyobbrészt magyar katonák szolgáltak. Ezek a magyar katonák adták össze ott a harctéren, a vér mezején keservesen szerzett filléreiket, zsoldjukat. Ezeket a pénzeket a közös hadseregbeli magasabb kommandóknál gyűjtötték össze és mint különböző nevű alapok szerepeltek. Ilyen például az IsonzóArmee-alap, ilyen a Károly alap, ilyen a Stöger-Steiner-féle alap stb. Én csak ezekről tudok, mert ezeket gyűjtötték azon frontrészeken, ahol én szolgáltam. Jogos dolog tehát, hogy ezen alapokból a minket megillető részt visszakapjuk és megmentsük rokkantjaink részére, mert a fronton legnagyobb részt magyar katonák szolgáltak, az ő pénzük fekszik ezen alapokban. Minthogy pedig a frontokon leg-