Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. évi márc. hó 17-én. csütörtökön. 41 szóló törvényjavaslatot a következőkben ismertetni : A pénzügyi és a véderőbizottság több ülésen foglalkozott a törvényjavaslattal, amely hivatva van arra, hogy kiegyeniitse azt az igazságtalanságot, hogy a különböző társadalmi és foglalkozású rétegek nem egyformán érezték a világháború borzalmait és rettenetességeit. Kétségtelen dolog t. i. az, hogy azok, akik a harctéren voltak és vérükkel áldoztak, akik a harctérnek különböző megpróbáltatásain mentek keresztül, egészen más szenvedéseken estek át, mint azok, akik itthon éltek, sőt sokan épen akkor, mikor egyesek életüket és vérüket áldozták, a háborúban gazdagodtak. Egészen jogos és méltányos kivánság tehát, hogy a háború mártírjainak, a hadi rokkantaknak, hadi özvegyeknek és hadi árváknak gondozási költsége elsősorban azokat érje, akik, bár hadköteles korban voltak, mégsem voltak a harctéren. Természetes dolog viszont az is, hogy ez nem jelenti azt, hogy az ország egyéb adóalanyai teljesen kivonassanak ezen igen fontos és nagy terheknek viselése alól, amelyek valósággal becsületbeli tartozásai a magyar államnak. A ministeri indokolás szerint körülbelül 300 milliót tesz ki az az összeg, amely az egyszeri hadiváltság révén remélhető. Ezzel szemben az 1920—21. évi állami költségvetési előirányzatban ily címen összesen évi 96,644.538 korona van előirányozva. A két szám egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az az összeg, amely egyszeri hadiváltság révén be fog folyni, nem lesz elégséges ahhoz, hogy az évenkint visszatérő terhek fedeztessenek. Az állam tehát igénybe fogja venni természetszerűleg ezen feladatainak megvalósitása céljából az egyéb adóalanyok adófizetési képességét is, ami az igazságos adózás elveivel sem áll ellentétben, tekintettel arra, hogy a harcvonalon állók mindnyájunk testi és vagyoni biztonságát védték. Az együttes bizottság viszont szükségesnek tartja, hogy csak azok vonassanak be a segélyezés körébe, kik erre valóban rászolgáltak. Épen azért kívánja a rokkantügy sürgős revízióját. Az egyesült pénzügyi és véderő-bizottság mindenekelőtt le kívánja szögezni azt, hogy mit tekint harcvonalbeli szolgálatnak. A bizottsági tárgyalás során felmerült gondolat, hogy ez magában a javaslatban körvonalaztassék, azonban törvényszerkezeti szempontból helyesebbnek látszott ezt a jelentésben leszögezni olykép, hogy az a végrehajtási utasítás szerkesztőinek útmutatásul szolgáljon. Erre vonatkozólag bátor leszek a jelentésnek idevágó passzusát felolvasni. (Halljak/ Ralijuk!) (Olvassa) : »Az egyesült pénzügyi és véderőbizottság véleménye szerint a hadiváltság szempontjából csak az ellenséggel harci érintkezésben állott csapattesteknél, vagy egyéb alakulásoknál, a harcászati műveletekkel kapN1MZETGYÜLESI NA^LÓ. 1920—1921. — IX. KÖTET. csolatban végrehajtott műszaki munkálatok elvégzésére felhasznált műszaki, vagy egyéb alakulásoknál (különleges műszaki alakulások, munkásosztagok stb.), harcászatilag alkalmazott légi alakulásoknál, valamely ellenséges műveletben résztvett hadihajón, az ellenséggel harci érintkezésben állott csendőrségnél, pénzügyőrségnél, vagy határrendőrségnél bármely minőségben teljesített szolgálatot lehet harcvonalon teljesített szolgálatnak tekinteni. Ennek a szolgálatnak a teljesítését rendszerint a Károlycsapatkereszt, a sebesültek érme, valamely vitézségi érem, vagy kardos tiszti kitüntetés birtokát, vagy az igazolt hadifogságban léteit tanúsító okmánnyal lehet igazolni, azonban igazolásul egyéb hitelt érdemlő bizonyítékok (mint két volt közvetlen elöljárónak hitelt érdemlő módon tett nyilatkozata, volt bajtársaknak eskü alatt tett vallomása stb.) is elfogadandók.« Ebből látszik, hogy ez a leszögezés meg fogja előzni azt, hogy olyanok is bevonassanak a hadiváltság alól való mentesség körébe, akik katonai szolgálatuk után erre a mentességre nem volnának jogosultak. Az egyesült bizottság egyébként a javaslatban felhozott kritérumokat igen alapos vizsgálat tárgyává tette, és törekedett arra, hogy az igazságosság szempontját lehetőleg érvényesítse. E célból szűkebb kodifikáló bizottságot küldött ki, amely a javaslatot alaposan átvizsgálta, és igyekezett lehetőleg olyan szöveget megállapítani, amely az igazságosság szempontjából megfelel. A bizottság együttes ülésén ezt a szöveget el is fogadta. Azonban, hogy abszolút igazságot teremteni az életviszonyok sokfélesége következtében nem lehet, ezzel a bizottság tisztában van. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után néhány szóval rámutassak azokra az alapelvekre, amelyek a kiváltság alapjául szolgálnak. A hadiváltság alapja az, hogy aki a harcvonalon hadiszolgálatot nem teljesített, az hadiváltságot tartozik -fizetni. A hadiváltság fizetésére kötelesek különböző kategóriákba osztatnak be, aszerint, hogy az illető katona volt-e, vagy alkalmatlan, vagy felmentett. A bizottság külön kategóriát vett be a javaslatba azokra vonatkozólag, akik a háború alatt a külföldön tartózkodtak. A különböző kategóriák mind magasabb és magasabb kulcs szerint adóznak. A hadi váltság a jövedelmi és a hadiadó kereteibe illeszkedik bele. A jövedelemhez és a vagyonhoz, a keresethez és foglalkozáshoz igazodva érvényesiti a progresszió elvét, olyképen, hogy a nagyobb jövedelemmel és a nagyobb vagyonnal a hadiváltság összege fokozatosan emelkedik. A bizottság az 1. § hatályát, amely arra vonatkozik, hogy mely évfolyamok azok, amelyek hadiváltságot fizetni tartoznak, a bizottság kiterjesztette az 1865—1899 évfolyamok valamelyikében születettekre, tehát az 1865., 1866. és 1867. évben születettekre is, abból a gondolat6