Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-186

468 A Nemzetgyűlés 186. illése 1921. évi május hó 7-én, szombaton. kérésnek teljesítését, hogy igy annyi szegény ember és nehéz viszonyok között lévő tisztviselő legalább a napi tejjel elláthassa magát. Közben én találkoztam a gödöllői koronanradalom vezető főtisztjeivel és szóba hoztam előttük a dolgot, miután szerettem volna igy röviden hetekig való utánajárás nélkül deputáeiók mellőzésével elintézni ezt a dolgot, a válasz azonban az volt, hogy akinek nincsen legelője, az ne tartson tehenet. T. Nemzetgyűlés ! Én a jogrendnek és az egyéni tulajdonnak vagyok a hive, azok vagyunk mindannyian és azt hiszem, nem destrukció, ha valaki a mostani viszonyok között azon fáradozik, hogy egy szegényebb társadalmi osztály, amely az élelmezés nehézségeivel küzd, amely a szó szoros értelmében csak morzsák után kapkod, meghallgatásra találjon, és ezért bár semmit sem feleltem erre a kijelentésre, magamban azt gondoltam, hogy hiszen nektek sincs tehenetek, csak az a különbség, hogy nektek van nagyon sok tejetek. Szóval nem birtuk a dolgot dűlőre vinni s ezért bejöttünk a föJdmivelésügyi minister úrhoz, aki azt a biztató kijelentést tette, hogy fognak legelőt kapni, eziránti kérésükkel azonban az érdekeltek — nem tudom milyen referáda alapján — mégis elutasittattak. Közben egy ujabb kérvényezés alapján a múlt héten kint járt a mmisteriumjból egy magasabbrangu tisztviselő, —ha jól tudom, egy ministeri tanácsos — aki az ottani erdőfőtanácsossal kiment és megvizsgálta a koronauradalom legelőit és megállapitotta, hogy ott igenis van fölösleges legelő, abból adhatnak erre a célra, az egészhez nem kell más, csak egy kis jó szándék. T. Nemzetgyűlés ! Ez a koronauradalom éveken keresztül nem jövedelmezett semmit/nem adott számbavehető jövedelmet, és legalább ilyen irányban támogathatná a minister urat, hogy legelőhöz juttassa ezeket az embereket. De van egy másik eset is, amely jellemző arra, hogy miként gondolkoznak egyes magasabb polcon ülő keresztény hivatalnokok alsóbbrangu tisztviselőtársaikkal szemben. Besnyőről az egyik szerényebb módú ember, akinek azonban igen szép tehene volt, hogy az államnak is bizonyos közgazdasági hasznot csináljon, beküldte tehenét a gödöllői koronauradalomba, abból a célból, hogy megfolyattassa. Azonban azzal a kijelentéssel, hogy a gödöllői koronauradalom nem örömtanya, visszaküldték a tehenet. Mindezek, t. Nemzetgyűlés, olyandolgok, amelyek mutatják, hogy micsoda óriási kára van az országnak abból, ha ilyen vagyonok állami kezelésben vannak, vagy a hivatalos bürokrácia által irányittatnak. Egész közgazdasági élecünkre bénitó hatása van ennek. És lehet-e egyáltalában megengedni ma azt, hogy százmilliókat érő vagyonok minden jövedelmezőség nélkül heverjenek ? Mi történik akkor a pénzügyminister ur öszszes terveivel, pénzügyi törvényeivel, ha a Gödöllőtől Budapestig terjedő sokkal rosszabb földeken az ott gazdálkodó kisgazdák a megterheltetés legnagyobb- súlya alatt nem teljesitik azokat a kötelességeket, amelyeket e törvények reájuk rónak, mi történik, ha tönkremennek és mindenüket elárverezik ? Nekik nincs államkasszájukkiadásaikat, deficitjeiket nem lehet költségvetésbe venni. Ha ez igy van, akkor megállapíthatjuk, hogy sem luxusból, sem könnyelműségből, sem a hivatalos bürokrácia kedvéért ilyen óriási vagyont, mint aminő Gödöllőn kihasználatlanul fekszik, ebben az országban fentartani nem lehet. Én a magam részéről igen kérem a földmivelésügyi minister urat, aki talán elfoglaltsága miatt nem nézhetett még utána ezeknek a dolgoknak, hogy az interpellációmban előadott dolgokat teljesíttetni méltóztassék. Interpellációm a következő (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a gödöllői koronauradalom 9000 holdas gazdasága évek óta jövedelmet az államnak nem ad, — noha minden előfeltétele megvan annak, hogy ez egy jól jövedelmező gazdaság legyen ; tekintettel arra, nogy csonka Magyarországban az adózó polgároknak a rendkívüli nagy adóterhek alatt óriási teljesítményt kell végezniök, nem engedhető meg, hogy a nagyértékü gödöllői koronauradalmi birtokon bármi okból is jövedelem nélkül gazdálkodjanak 2 hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur sürgősen egy teljesen indifferens gazdaszakértőbizottsággal ezen gazdaságot és annak vezetését megvizsgáltatni és a jövedelmező vezetéshez szükséges intézkedést megtenni ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. A földmivelésügyi minister ur kivan válaszolni. Szabó István földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Kálmán István t. képviselőtársam előterjesztett intrepellációjára nagyon röviden kívánok válaszolni. A t. képviselő ur kifogásolja azt, hogy a koronauradalom vagy állami birtok nem hozza meg azt a jövedelmet, amit meghozhatna, sőt azt állítja, hogy egyáltalában nem hoz jövedelmet. A mostani költségvetés — és ami ott be van állítva, az már teljes mértékben biztosítva van — az ellenkezőt mutatja, mert a hivatalos adatok szerint a bevétel az 1920—21. évre 9,560.000 korona, a kiadás 7,010.000 korona, ugy, hogy a tiszta jövedelem 2,550.000 korona. Ez a tiszta jövedelem arra vall, hogy a gödöllői uradalomban ez a valódi tényállás, tehát nem áll az, hogy àz uradalomnak jövedelme nem volna. Hogy mi volt az elmúlt években, azt nem néztem, én csak a jelen időt veszem, amióta én itt vagyok. Ami a többi kifogást illeti, hogy az uradalomnak az intézőségében nagyon sokan vannak alkalmazva, többen, mint az uradalomba alkalmazhatók volnának, s hogy nem jártak volna el jó* indulattal a földbirtokreformmal kapcsolatos rendeletek tekintetében, ennek én nem tudom teljesen az ellenkezőjét állitani. Én minden egyes esetben, amikor kisbérletekről, a legelőkről volt szó, a lehető legszükségesebb intézkedéseket megtettem. Abban