Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-186

460 A Nemzetgyűlés 186. ülése 1921. évi május hó 7-én, szombaton. kell tenni városi és falusi munkásság között — amint hogy ők maguk is tesznek különbséget — amennyiben a városi munkás csak 7—8 órát dolgozik, órabérért, ellenben a földdel dolgozó falusi munkás és kisgazda reggel 3 órától este 9 óráig van munkában, napszámdíjazásért. Kerekes Mihály: Nálunk 20 koronát adnak! Gaal Gaszton : Hát aki nem kap érte fizetést, az a parasztgazda, aki maga eteti az állatot és reggel 3-tól este 9-ig folyton dolgozik ? Az is munkás ! Amint különbség van városi és falusi munkásság között, épugy különbséget kell tennünk azok között a jóléti intézmények között is, amelyek a különböző kategóriájú munkások javát vannak hivatva szolgálni. Hallok egy tervről, — ha nem csalódom, olvastam is róla —amely szerint a népjóléti minister ur most a gazdasági munkáspénztárt egyesíteni kívánja a városi szociáldemokrata munkások különböző jóléti pénztáraival. (Mozgás.) B. Szterényi József : Abszolút lehetetlenség» Gaal Gaszton : Eri óva intem a kormányt, hogy erre a térre rálépjen és a magam részéről kijelentem, hogyha ezt a kérdést ebben az irányban akarná megoldani, a legteljesebb mértékben ellene lennék, mert semmi körülmények között lelkiismerettel hozzá nem járulhatok ahhoz, hogy a falusi munkások, akiknek rizikója is sokkal kisebb, mint a városi munkásoké, az ő összekuporgatott filléreiket arra adják oda, hogy azokat a városi munkásság javára használják fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Mind a városi munkásság, mind a falusi munkásság összes jóléti intézményeinek támogatását, még egyszer hangsúlyozom, állami feladatnak tartom és nincs az az áldozat, amelyet ne volnék hajlandó meghozni az állam teherviselési képessége erejéig, ezeknek az intézményeknek előmozditására. De aztán disztingváljunk, mert más lapra tartozik a munkásságnak u. n. politikai szervezkedése. Nagyon jól tudjuk, hogy a munkásság, különösen a városi munkásság, u. n. szakszervezetekbe tömörül, amelyek névleg ugyan gazdasági alakulások ; névleg arra szolgálnak, hogy a munka? dóval szemben az ő anyagi érdekeiket előmozdítsák, tényleg azonban hatalmi alakulatok is és kényszerítő eszközök olyan munkások részére, akik a munkásszervezetbe önként belépni esetleg nem akarnak (ügy van ! ügy van !) Andaházy- Kasnya Béla : Akárcsak az Ébredő Magyarok Egyesülete ! Gaal Gaszton : Minden munkás köteles a szakszervezetbe belépni, mert amennyiben nem lép be, kizárják a munkából és éhezésnek teszik ki őt és családját, földönfutóvá teszik, szóval a kényszerek legborzalmasabb nemét használják annak az érdekében, hogy az általuk felállított úgynevezett gazdasági társulásba belépjenek Andaházy- Kasnya Béla : Hordanak ólombunkót is ? (Zaj.) Gaal Gaszton : Azt tartom, hogy a kormánynak nemcsak joga, de kötelessége minden ilyen kényszer ellen mindenkit megvédelmezni. (Helyeslés.) Legyen szabad a szakszervezetekbe mindenkinek belépni, aki akar, de legyen szabad azon kivül is maradnia annak, aki belépni nem akar. (Helyeslés.) Es az államnak azok ellen, akik a munkásságnak belépni nem kivánó tagjaival szemben esetleg terrort vagy represszáliát alkalmaznának, kötelessége ezeket a kivül maradni akaró munkásokat megvédelmezn. (Helyeslés.) ' A másik, amit ennél a kérdésnél felhozni akarok, az, hogy mikor én a munkások mozgalmát vizsgálom,— nem tehetek róla — sohasem tudok szabadulni attól az érzéstől, mikor látom őket, — akárhányszor láttam ilyen felvonulást —hogy ezeknél a terrornak, a fenyegetésnek bizonyos kézzelfogható ismérvei vannak. Pető t. képviselőtársam hiába rázza a fejét ; lehet, hogy ő nem ettől fél, én azonban félek és hogy jogom és okom van félni, azt mindennél fényesebben bebizonyította a proletárdiktatúra. (Igaz, ugy van !) Amikor a munkásság bármely kérdésben fellép és bármely dologban kívánságát hangoztatja, teljesen jogos alapon áll, és ha nem megy tovább a dolog annál, hogy kifejezi kívánságát, s ha megkapja, örül neki, ha nem kapja meg, beéri azzal, — aminthogy mindnyájunknak, a haza többi polgárainak s ez a sorsunk — addig semmi kifogásom sincs az ő társulásuk és fellépésük ellen. Abban a pillanaban azonban, amikor a munkásság ezen szervezetei és társulásai »hatalomként« jelentkeznek, amelyek terrorral, fenyegetéssel és nyomással akarnak célt érni, akkor ez állam az államban. Kerekes Mihály : Alkotmányos utón ! Gaal Gaszton : Én azt tartom, hogy egy nemzet a maga életében és szervezetében csak egyetlen egy hatalmi alakulatot tűrhet meg : az államét, és minden olyan hatalmi alakulás, mely ezzel szemben áll, pláne ha a presszió, a fenyegetés fegyverével áll szemben ; az államhatalom által feltétlenül visszautasítandó a törvényes korlátok közé. (Ügyvan! ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Mert mit szólna, teszem fel, Budapest szakszervezetekbe tömörült munkásssága akkor, ha majd — amint remélem — meg fog egyszer alakulni a zöld szakszervezet, mely az egy holdastól a 15.000 holdasig minden egyes gazdát egyetlen egy táborba tömörít ; mit szólna akkor a városi munkásság, ha ez a zöld szakszervezet odakünn egyszer csak olyan követelésekkel lépne fel, melyeket az állam esetleg nem teljesíthet és akkor azt szegezné az állam mellének, hogy ha te pedig állam ezt a kívánságomat nem teljesited, akkor nemcsak hogy nem szállítok semmit, de nem is engedek semmit sem beszállítani a vasutakon a városok élelmezésére ; felszedem azokat a sineket, amelyek határomat szelik és egyszerűen éhségbe fojtom a városi lakosságot ? Rassay Károly : Ez lázadás ! Gaal Gaszton : Ugy van» képviselő ur Î De amennyire jog- és igazságellenes minden körülmények között törvénytelen volna a vidéki lakosságnak ilyen fellépése, épen olyan jogtalannak, törvénytelennek kell minősítenem azt, ha a városi