Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-186

A Nemzetgyűlés 186. ülése 1921. évi május hó 7-én, szombaton. 461 munkásság a maga politikai szakszervezeteiben ilyen represzáliákkal és ilyen fegyverekkel akarja céljait szolgáim. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezek a végzetek/ Minden terror gonosz !) A jogrendhez tartozik még az igazságszolgáltatásnak is valamilyen reformja. Én nem vagyok jogász, nem akarok e tekintetben a kormánynak tanácsokat a-tni, de egyet érzek : hogy egy teljesen lehetetlen jogi helyzet az, ? mikor v-i lakit saját birájától elvonnaK. (ügy van! Ugy van!) A közszabadságoknak egyik eho feltétele, hogy mindenki csak saját birósága előtt legyen felelősségre vonható. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) E téren igen csodálatos és visszás állapotokat ^tok. Nem arró

1 beszélek, amit Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam már felhozott, hogy azokat, akik esetleg itt vagy ott nem tetszenek, egyik, vagy másik internál ó-táborba viszik. Rassay Károly : Ezek kicsiségek ! Gaal Gaszton : Nem azok, de én még több más csodálatos megsértését is látom a jogrendnek. Ha a GOK-nak, a Gabonagyujtés Országom Kormánybiztosságának valamely kirendeltje akármiféle kihágásban talál engem, vagy valamely más gazdatársamat, akkor annak külön birósága elé kerülök s nem az én fegyelmi biróságom, nem a főszolgabiró citál meg, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez az !) hanem a GOK-nak valami büntető Kirendeltsége, mely a megye székhelyén lakozik. (Zaj a jobboldalon.) Andaházy-Kasnya Béla : Kivételes hatalom ! Szalánczy József: Haladéktalanul fel kell osziatni a GOK-ot ! Gaal Gaszton : Ahelyett, hogy a saját biróságom — magamról lévén szó a lengyeltóti főszolgabiró előtt —-intézhetném el az ilyen Kihágási ügyemet, becitálnak Kaposvárra . . . Andaházy-Kasnya Béla : Ez hozzátartozik az üzlethez! (Nagy zaj a jobboldalon.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Micsoda üzlethez tartozik hozzá ? Itt nem lehet ilyeneket kiabálni! Tessék nyilatkozni, micsoda üzlet az! (Élénk helyeslés. Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Sréter István : Csak locsogás ! Nem vagyunk elvtársak közt! Elnök : Csendet kérek ! (Felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Amig a képviselő ur be nem fejezi beszédét, addig nem hivhatom fel a közbeszóló képviselő urat arra, hogy közbeszólását magyarázza meg. Mihelyt a képviselő ur befejezte beszédét, ezt azonnal meg fogom tenni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyon helyes! Várjuk a választ! Gaal Gaszton : Nem tudom, micsoda érdek fűződik ahhoz, hogy ahelyett, hogy a gazda a maga kicsinyke kihágási ügyét egy nap alatt saját birósága előtt elintézhetné, egy nap be kell utaznia Kaposvárra, másnap megtartják vele a tárgyalást és minthogy a mai közlekedési viszonyok mellett aznap már visszautazni nem tud, csak harmadnapra utazik haza s költ el egy kis vagyont. Esetleg felmentik, vagy ha meg is büntetik, legfeljebb egypár korona kihágási birsággal büntetik meg. Mondom, nem vagyok jogász, nem értek ahhoz, hogy ez miért jó és szükséges, csak egyet érzek, hogy ez igy nem helyes és azt is tudom, hogy egy kis jóakarattal, egy kis bölcsességgel a kormány igen könnyen segíthetne ezeken a visszásságokon. Azután végignéztem a Tisza-pörnek egy tárgyalását és nem tehetek róla, de én azzal a benyomással jöttem el onnan, mintha ezen a tárgyaláson nem az igazságot keresnék ; mintha a mi egész perrendtartásunk arra való lenne, hogy a gazság, a zsiványság bújhasson meg a különféle paragrafusok között. Amikor Magyarországnak egyik legnagyobb államférflát nyolc akasztófáravaló fényes nappal meggyilkolja, akkor ezen egyszerű tény kiderítése esztendőkig tartó tárgyalásokat vesz igénybe, (Ugy van!) ahol az ország legelső fiskáliai abban vetélkednek, hogy mikép szívassanak vissza, és mikor újíttassanak meg vallomásokat, összekeverjenek mindent . . . B. Szterényi József: A végén kisül, hogy öngyilkos lett! Gaal Gaszton : . . . ugy hogy — az a hitem — ma már maga az eljáró bíróság sincs tisztában azzal, hogy tulajdonképen mikép áll a dolog. (Ugy van!) Amikor egy ilyen ügynél perrendtartásunk hibái következtében ilyen állapotok jöhetnek létre, akkor én a magam egyszerű magyar eszével csak annyit konstatálok, hogy e körül a perrendtartás körül valami nincsen rendben, miért is feltétlenül a jogrendhez tartozónak gondolnám, hogy ennek az állapotnak valamely megváltoztatása felől törvényhozási utón a kormány, gondoskodjék. Dömötör Mihály: Alhumanizmus a gonosztevővel ! Rassay Károly : Jó az a perrendtartás ! Gaal Gas+zton : Még csak egy belügyi kérdésről kívánok pár dolgot elmondani, melyet végtelenül fontosnak tartok annak a magyar népnek a szempontjából, melyet képviselek. Halaszthatatlanul szükségesnek tartom a közigazgatás reformját. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nemcsak azt a bizonyos politikai részét, melyet legtöbbször hallunk emlegetni ; azt én is kevésbé tartom fontosnak, mint a szervi reformot. (Helyeslés.) Én, aki künn élek a vidéken és akit sorsom arra itélt, hogy ezeket a vidéki kis viszonylatokat átéljem és tanulmányozzam, számtalan oly dolgot látok, amely helytelen, visszás és feltétlenül javításra szorul. Tapasztaltam és konstatálom, hogy közigazgatásunk jelenlegi rendszere teljesen elszakadt attól a néptől, melynek szolgálatára hivatva van. (Ugy van !) Fiatal gyerekjogászok, akik hatéves koruktól fogva városban neveltek, városban tanítottak, városban végeztek és praktizáltak, egyszer csak beülnek a főszolgabírói székbe, sőt ma már a jegyzői kar is ilyen városban nevelődött és a