Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-186
A Nemzetgyűlés 186. ülése 1921. évi május hó 7-én, szombaton. 459 később sem lesz képes az ország arra a nívóra fejleszteni a dohánytermelést, amilyen volt. Ezzel szemben, na a minister ur a termelést felszabadítaná, ha mindazoktól a zaklatásoktól megkímélné a termelőket, amelyeknek pénzügyi részről ki van téve az a gazda, aki dohányt termel, akkor nagyon sok kis- és nagyember foglalkoznék ezzel a termelési ággal és a minister urat se érné semmi kár ; sokkal többet fizethetne a termelt dohányért, mint amennyit ma fizet s a termel vénynek egy részét odaadhatná olcsó áron a magyar fogyasztóknak, a felelesleget pedig állami monopóliumként maga az állam vihetne ki jó árért a külföldre. (Egy hang halfelöl : Azelőtt igy is volt !) Mindehhez nem kell más, mélyen t. Nemzetgyűlés, csak egy kis józan, praktikus ész, amely el tud tekinteni a bürokratikus formáktól, és nem kell más, mint a nemzet iránt érzett tisztalelkü jóakarat, amely nem azt nézi, — mint az a pár tisztviselő, aki ebből él és attól fél, hogy ha felszadadul a termelés, elveszti állását és aki ennek következtében olyan tanácsot ad a minister urnák, hogy ne tegye ezt, hanem folytassa az eddigi lehetetlen rendszert, mondom, amely nem azt nézi, hogy pár ember károsodik-e vagy sem, hanem hogy mi áU az egész nemzet általános érdekében. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A jogrendből folyik az is, hogy jogtalan privilégiumokat senki se élvezhessen. Hegedüs Loránt pénziigyminister ; Én mindenkit biztatok a termelésre. Gaal Gaszton : Nem elég a biztatás, hiába biztatja a minister ur azt a termelőt, ha olyan szekatúrákat kell kiállania a finánctól, amilyeneknek tisztességes ember nem veti magát alá. (Igaz ! TJgy van !) Kérdezem továbbá : micsoda államérdek fűződik ahhoz, hogy amikor én a vasat megvehetem Csehszlovákiában 18 koronáért, ugyanazt a vasat, amit itthon 38.5 koronáért árulnak ; amikor 33 koronáért megvehetem azt, aminek itt 52'5 az ára ; 11'45 koronáért, amit nálunk 26-ért árulnak ; 15"68 koronáért, aminek ára itthon 32 korona ; 9.80 koronáért az öntött vasat, amiért nálunk 26 koronát kérnek és 28 koronáért a Gussgeschirrt, öntött edényt, amit 65 koronáért kénytelen a magvar fogyasztó megvenni. (Egy hang jobb jelöl : Hasból beszél !) Nem hasból beszélek ; itt van egy ajánlat egy cseh-szlovák nagykereskedőtől, aki ezeket az árakat egy boglári kereskedőnek ajánlja. Azt méltóztatnak hinni, hogy ez a kereskedő ennek a vasárunak behozatalára kap engedélyt ? (Felkiáltások balfelől : Dehogy !) Hogy kinek az érdeke az, hogy az országban meglévő vaskészletek, amelyek közel sem fedezik a szükségletet, háromszoros áron sózassanak a magyar gazda nyakába és ezáltal a termelést ilyen mértékben drágítsák a városi fogyasztó terhére is, nem tudom megérteni. Nem tudom megérteni, hogy miért nem szabad, hogy az árut ott vegyem, ahol olcsóbban megkapom, különösen az olyan árut, amely nem luxuscikk és amelyet előbb-utóbb ugy is be kell hozni az országba. (Igaz, ugy van ! Egy hang balfelől : Minden monopolizálva van !) Azután itt van a benzin kérdése. (Haüjuk ! Halljuk !) Tudvalevőleg csépelni, szántani, takarmánykamarák berendezését hajtatni Magyarországon ma már majdnem minden modernebb gazdaságban benzines géppel szoktak. Különösen a kisgazda csépel benzines géppel, mert nagyobb széncséplőgépeket a maga kisgazdaságában nem tarthat. Ma az a helyzet, hogy Magyarországon benzint behozni nem szabad. A gazda a benzint külföldről kglánt 14 koronával olcsóbban szerezhetné be, mint amennyiért az államilag megbízott raktárak árusítják, ám ha benzint akarok külföldről behozni magamnak — a gazdatársadalmat értem magam alatt — és kilogrammonként tizennégy koronával olcsóbb benzinnel csépelhetném el gabonámat, ezt az államhatalom megakadályozza és behozatali engedélyt nekem nem ad. (Felkiáltások balfelől : Kinek az érdekében ?) Azután azt kérdem én, — és ezt mind a jogrend nevében kérdem, mert ezeknek szanálása a jogrendhez tartozik, — hogyan lehetséges az, hogy amikor 90—100 korona volt az élő marha ára, Pesten a húst 140 koronáért mérték, ma pedig, amikor leszállt a marha ára 9 K-ra, 8—9 koronáért kilogrammonkint már lehet kapni kicsontozni való marhát, a prima minőségű marha pedig 30—35 korona élősúly kilónként, hogy akkor, elnézem a mészárosok kirakatait, — mert pesti sétáim alkalmával ilyenekkel szórakozom, — azt látom, hogy 80—90—100 korona a hus ára. Ha pedig bemegyek a vendéglőbe, azt látom, hogy alig változtak meg az ételárak, (Felkiáltások balfelöl : Semmit !) Mindezekből kettőt akarork levonni. Szerény nézetem szerint az államnak nincs joga megdrágítani a termelési eszközöket. (Helyeslés.) A minister urnák és a kormánynak köetlessége a gazdatársadalommal szemben minden néven nevezendő ilyen behozatali korlátozást megszüntetni, s annak a bürokráciának kezéből az intézkedést kivenni, amely vagy nem ért a dologhoz, vagy visszaél a hatalommal, amelyet a sors a kezébe adott. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) A jogrend teljességéhez tartozik még — és itt nagyon kényes kérdést érintek -— a munkáskérdésnek megfelelő revíziója. (Halljuk!) E téren szintén jelezni akarom a magam á^áspontját, amelyet körülbelül a következőkben szedek össze : Én teljes mértékben helyeslek minden olyan kormányzati vagy egyéb akciót, amely a munkásságnak a javát, anyagi s erkölcsi emelését célozza bármely tekintetben, akár rokkantság elleni, akár betegsegélyezés, akár gyermekvédelem vagy aggkori biztosítás által, szóval minden néven nevezendő olyan intézményt, amely a magyar munkásnépnek, — akáx" a városi, akár a falusi —jólétét előbbre viszi, nézetem szerint is teljes mértékben kötelessége a kormánynak támogatni, (Helyeslés.) itt azonban ismét disztingválnom kell. Nem lehet egy kalap alá vonni a kérdéseket. Különbséget 58*
