Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. evi mu jus ho ß-an, pénteken. 437 nemcsak többsége, hanem hátgerince (Helyeslés.) és hogy a gazdasági érdek, a mezőgazdasági érdeknek előmozdítása, első helyen áll azon gazdasági feladatok közt, amelyeket teljesitenünk kell. A ministerelnök ur ennek részleteire nem terjeszkedett ki, talán a földmivelésügyi minister ur fogja a költségvetési vita során ezt a hézagot kiegészíteni. A ministerelnök ur, nagyon helyesen, főleg a földbirtokreformról szól, és én is várom, sürgetem ennek a reformnak valóságos keresztülvitelét. (Helyeslés és éljenzés balfelől. Mozgás és felkiáltások jobbfelől : Nem lesz meg soha ! Csehszlovákiában és Romániában már megcsinálták!) Legyen szabad e helyütt nemcsak egyes, hanem minden társadalmi tényezőnek, főleg a nagybirtoknak figyelmét arra felhivnom, hogy saját érdeke ellen való, (Taps balfelől. Mozgás jobbfelől.) hogy saját érdeke ellen vét, ha nem nyújt segédkezet ennek a reformnak végrehajtására. (Helyeslés és taps. Egy hang balfelől : Nyolcvanezer koronáért !) En nem tudom, hogy ez történt-e ; én ismerek az országban számos nagybirtokost, aki igenis saját akaratából túlmegy azokon a határokon, amelyeket a földbirtokreform kontemplál. Ezeket követendő példa gyanánt állitom az ország elé. (Mozgás a jobboldalon.) Hegedüs György: Kevés van belőlük! Gr. Apponyi Albert : De hát ez még nem meriti ki a földmivelésügyi politikát. A mi földreformunk helyesen iparkodik arról gondoskodni, hogy a föld olyanok kezébe jusson, akik azt megművelni tudják. Nekünk azonban feltétlenül arra kell törekednünk, •— akármilyen elkoptatott jelszó az a többtermelés — hogy a mi földünk, amely gazdaságunknak egyetlen megmaradt alapja, többet termeljen, mint eddig (Helyeslés.) és eszerint kell irányitanunk a közgazdasági politikát. (Élénk helyeslés.) Itt vannak a termelő-, a gépbeszerző szövetkezetek. Itt van különösen a műtrágyagyártásnak ujabb fellendülése, az országnak műtrágyával való ellátása. Abból a szempontból is kell a beruházási politikát néznünk, hogy a mi Alföldünk szeszélyes időjárásával szemben csatornahálózattal tudjunk biztosítékot teremteni. (Ugy van !) Azonkivül a gazdasági intelligencia fokozására meg kell tennünk a valóban életbevágó lépéseket. Hogyha az igen t. közoktatásügyi minister ur átnézi az ő ministériumának ante-aktáit, fog találni még az én időmből származó törvényjavaslatot, amely az egész ismétlő-oktatást gazdasági alapra akarta fektetni. Nem tudom, miért maradt el később ennek a tárgyalása. Ilyen, hogy ugy mondjam, termelési földmivelésügyi politika szükséges annak a szociális földmivelési politikának a kiegészítésére, amelynek alapjait a földbirtokreform adja meg. (Élénk helyeslés.) De mindezek mellett ne kéjelegjünk abban a gondolatban, hogy most mi tisztán mezőgazdasági állam vagyunk, (ügy van! a baloldalon.) Mint ilyen, nem tudnánk megélni. Méltóztassanak csak egy pillantást vetni csonka Magyarország megmaradt földmívelésének helyzetére. A békedelegáció által felhasznált anyagból merítem az adatokat. Itt azt találjuk, hogy búzában és rozsban az 1911—1915. évi átlagban csonka Magyarországnak 6'5 millió q fölöslege volt, amely kivitelre volt alkalmas, ellenben 1918-ban búzában és rozsban közel négy millió q hiány mutatkozott. Nagyon természetesen, mert az a terület maradt nekünk, amely dúsan tud termelni, azonban a legnagyobb ugrásoknak van kitéve a termelés teérn. Ép azért céloztam rá, hogy ebből a szempontból is mindent el kell követni, ami emberi erőtől telik, hogy ezen ugrásokat ellensúlyozzuk. Az u. n. Bánáton, amelyet elvesztettünk és amely Magyarország búzatermésének 34%-át adta, noha területének csak 23%-a, az ugrándozások sokkal csekélyebbek. Ott 1911—1915-ben átlagban 16 millió métermázsa fölösleg termett, 1918-ban pedig 11 millió métermázsa. Mig tehát csonka Magyarországon az esés tízmillió, addig itt az esés csak ötmillió. Minő következtetést akarok ebből levonni ? Hozzáteszem, hogy azokban a növényekben, amelyek főleg állati táplálkozásra szolgálnak, — árpa, zab, tengeri — a mai vetési viszonyok mellett csonka Magyarország passziv. Ha tehát a marhatenyésztés fentartása végett — ami szükséges lesz — nagyobb területen térünk át ezeket az állati termékeket előállitó növényeknek a termelésére, akkor annyival fog fogyni azoknak a növényeknek a hozama, amelyeket exportra használunk. A párisi békekonferencia elé terjesztett iratok arra a következtetésre jutnak továbbá, hogy marhakivitelre csonka Magyarország vagy épen nem, vagy csak igen csekély mértékben számithat. Abból a legjobb esetben hétmillió métermázsa búza és rozskivitelből, amelyre számithatunk és abból a gyapjukivitelből, amit én szeretnék megszüntetni, mert itthon szeretném a gyapjút feldolgozni (Élénk helyeslés.) mi nem fogunk jó fizetési mérleget megállapítani, fizetési mérleget fenntartani. (Ugy van !) Ha csak erre alapitjuk az agrárállamot, ha azt akkép fogjuk fel, hogy egyéb gazdasági ágakkal ne törődjünk, akkor egészen biztosan gazdasági és pénzügyi tönkrejutásnak megyünk elébe. (Ugy van !) Csonka Magyarországnak tehát — talán még inkább, mint a régi Magyarországnak — vitális érdeke az ipar és a kereskedelem és mind a kettőről külön akarok néhány szóval megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) Először az iparról. Mi iparágaink nagy részét elvesztettük területileg. Nem akarom számokkal fárasztani a t. Nemzetgyűlést. Majdnem egész vegyészeti iparunk és textiliparunk legnagyobb része az elhagyott területeken van. Itt arra kellene törekednünk, hogy a hazai nyersanyagokat hazai ipar dolgozza fel. (Élénk helyeslés.) hogy a feldolgozással összekötött munkanyereség is itt maradjon és hogy az iprri vállalkozói nyereség is gyarapítsa az ország vagyonát és szolgáltasson adóalapot. Az igen t. ministerelnök ur csak odavetőleg azt mondta, hogy ő vámvédelmet kivan biztosi-