Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

438 A Nemzetgyűlés 185, ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. tani a magyar iparnak, — igen helyesen — de az iparfejlesztésnek eddigi módszereit nem akarja alkalmazni. Ez igen komplex kérdés. Én így egy­szerűen pálcát törni eddigi iparfejlesztési módszerek fölött nem volnék hajlandó, anélkül, hogy azokat a módszereket látnám, amelyeket helyükbe tenni akarnak. Találja meg a módszereket a kormány. Én csak arra akarom figyelmeztetni, hogy a hazai nyersanyagokat feldolgozó iparágak létesitése és a kikészitő ipar minden nemének élesztése, mellyel mi a keleti szomszédok nyersanyagát is itt dol­gozzuk fel, a hazának, a haza közgazdasági meg­erősödésének, teherviselésünknek, közgazdasági világpoziciónk megnyerésének és fenntartásának egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele. (Igaz ! ügy van !) É3 most a kereskedelemről akarok néhány szót szólni. T. Nemzetgyűlés! Mi Budapesten élünk, Budapesten járkálunk, sétálunk. Ha itt, a Nemzetgyűlés épületeinek ablakaiból kinézünk, itt látjuk ezt a gyönyörű Dunát. Nem kell egyéb, csak egy kis gondolkozás, hogy megállapíthassuk, hogy Magyarországon — még es inka Magyaror­szágon is, ámbár sokkal nagyobb nehézségekkel küzd/e, mint aminőkkel Nagy-Magyarország küz­dött volt — az ország gazdagodásának, világ­pozi ci ójának egyik alapja az, hogy Budapest legyen Kelet-Európa kereskedelmének központja. (Igaz ! ügy van ! Taps.) Hiszen Budapest az a végső hely kelet felé, ahol kifogástalanul nyugati szellemű kormányzás, igazságszolgáltatás és ü?leti morál található. Budapesten van egy képzett és szolid keres­kedő-testület. Budapesten a kereskedőknek olyan organizmusa van, amely ellenőrzést gyakorol és ezentúl — amint örömmel látom a budapesti ipar­és kereskedelmi kamara jelentéséből — autenóm ellenőrzést akar gyakorolni a kereskedelem tisztes­sége és realitása fölött. Budapest predesztinálva van erre a szerepre a természet által. Budapestig jó a Duna, feltétlenül jó mint közlekedési eszköz. Budapestig a Dunán az alsó Duna mélyitése révén kisebb térfogatú tengeri hajók is járhatnak. Buda­pesten kell a nagy kereskedelmi kikötőnek lenni. Budapesten kell a kelet kereskedelmét összponto­sitani. Budapest az a hely , ahol a hajóról a vasútra mennek át az áruk. Budapest a természet által pre­desztinálva van arra, hogy Kekt-Európának köz­gazdasági metropolisa legyen. Csak a mi hibánk, a mi hozzá nem értésünk, vagy energiahiányunk az oka annak, hogy azzá nem válik. (Igaz ! ügy van !) Pedig pariculum in mora. Bécs óriási erőfeszí­téseket tesz. (ügy van !) A csehek óriási erőfeszí­téseket tesznek, hogy Pozsonyból egy ilyen köz­ponti e a Tr>flHprflk. Készint olyan okokból, amelyekről a kormány­zat nem tehet, pl. abból az okból, hogy Ausztria előbb jutott a békekötéshez és ennek folytán előbb jutott normális közgazdasági összeköttetésekhez, de részben olyan okokból is, amelyek a mi követett politikánknak kinövéseivel és ferdeségeivel vannak összefüggésben, kereskedelmünk nagy része már Bécsben tartja főintézeteit, és ha itt hamar rendet nem csinálunk, ha ezt a kérdést egész erővel ke­zünkbe nem vesszük, akkor annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy az Úristen adományát, a a Budapest geográfiai helyzetében rejlő kincsünket elherdáljuk. Pedig az ország gazdagodásának, az ország politikai pozíciójának ez egyik nyitja, egyik alapja, (ügy van! Taps.) Ilyen irányban akarnám, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, kiegészí­teni azokat, amiket az igen tisztelt ministerelnök ur közgazdasági tekintetben mondott. Az igen tisztelt ministerelnök ur definiálni akarta az ő álláspontját a demokráciával szemben. (Halljuk ! Halljuk I) Elismeri a demokráciának jogosultságát és hogy e tekintetben az ő felfogásá­ban bízzam, arra nézve támpontot ad nekem az előbb idézett mondása, hogy a politikát nem lehet ma ott folytatni, ahol Tisza István elhagyta. De hozzáteszi, hogy az értelmiség vezetőszerepe biz­tosítandó. Ezt én tökéletesen aláírom. Valóban a demokráciának nem lehetne nagyobb veszedelme, mintha az értelmetlenség uralkodó kormányformává lenne. En tehát azt kérdem az igen tisztelt ministerelnök úrtól, •— nem most várok választ, hanem a kormány politikai evolú­ciójában várom a választ — hogy ő ezt hogyan érti, hogy vájjon mesterséges eszközökkel, intéz­ményesen akarja-e elérni az intelligencia vezető­szerepének biztosítását, különösen a választási törvény újból való megalkotásával ? Elképzel­hető a választójognak olyan megszorítása, amely eliminálja azokat a tömegeket, amelyek a dema­gógiának, — erre is még visszatérek — különösen hozzáférhetők:, ugy hogy csak azok maradnak meg, amelyek az intelligencia átlaggondolkozásá­nak befogadására alkalmasak. De, mélyen t. Nemzet gyűlés, lehet-e ezt ma csinálni, lehet-e ma erre komolyan gondolni ? Nem lehet ! Körül vagyunk itt véve olyan országoktól, amelyekben a legszél­sőbb demokrácia uralkodik. Amidőn megállapít­hatjuk, hogy a mi jövendő fejlődésünk, fejlődési és megerősödési lehetőségeink részben — nem egészben, de részben — az európai és a tengeren­túli művelt államok jó véleményétől is függenek : lehet-e — nem tulajdonítom a kormánynak ezt á szándékot, csak én absztrakt beszélek — lehet-e oly megszorítást követni, amelyet a demokrácia elve megtagadásának tarthatnak ? Nem ! (He­lyeslés.) s Megmondom, mit lehet. Lehet az értelmiség és stabilitás legszükségesebb kellékeihez kötni a poli­tikai jogot. Ezt lehet. Lehet, és erre nagy súlyt fek­tetek, szerintem kell is, behozni a kisebbségnek képviseletét, a proporcionális szavazati jogot, mert ezáltal jutnak szóhoz és érvényesüléshez azok a társadalmi rétegek, amelyek tömegerőkkel nem rendelkeznek. Ezt mind meg lehet csinálni, de a dolog nyitja mégis csak más. A ministerelnök ur is sokat beszélt destrukció­ról és demagógiáról. Ez két igen veszedelmes ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents