Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-185
434 A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. előtt, hogy legalább tudjuk, minő alapjaink vannak ezentúli vitatkozásainkban. Az angol alsóházi vitában is hangsúlyozták, hogy a lettre d'envoi beszél ugyan bizonyos határkiigazitásokról, de ott csak holmi aprócseprő, lényegtelen módosításokról lehet szó. Meg kell mondanom, hogy a külügyi államtitkár beszédében nem volt még a lettre d f envoinak ilyen leszállítása, hanem a hozzászólók némelyikének felszólalásában. Mélyen t. Nemzetgyűlés S Ennek a dolognak végére kell járni. A határmegállapitások kérdésével foglalkozik maga a békeszerződés. A békeszerződésnek 25-ik címe leirja a határokat, minden állammal szemben megállapítja a magyar területnek ama részeit, melyeket Magyarország átenged ennek és annak. A 28. szakasz bemutat egy térképet, melyről azt mondja, hogy ez a térkép autentikus, ebbe vannak belerajzolva az uj határok. A 29. szakasz foglalkozjk a határmegállapitó bizottságok hatáskörével, még pedig a következő módon. Nem idézem szórói-szóra, csak kivonatosan, de itt Tan a békeszerződés, mindenki meggyőződhetik arról, hogy helyesen idézem. A határmegállapitó bizottságok saját hatáskörükben döntenek. Először : a helyszínén megállapítandó vonalakról. Az a szakasz ugyanis, amely a határokat kijelöli, némely ponton, valami 34 vonalszakaszról azt mondja, hogy ezeknél a határ a helyszínén állapítandó meg, s csak a végpontokat jelöli ki és némely közbeeső támpontot. Itt ahol a helyszinén való megállapításnak van fenntartva a döntés, a határkiigazitó bizottságok a saját hatáskörükben járnak el. Másodszor : a közigazgatási határok szerint megállapított határszeletek revíziója tekintetében, ha az egyik fél kívánja. Mi ez a revízió ? Mindkét esetben a lehető legszorosabban kell ragaszkodniok a szerződés megállapításához, és a helybeli — hangsúlyozom — a helybeli gazdasági érdekekhez. Szótöbbséggel határoznak és határozataik inappellabilisak. Ez a határkiigazitó bizottságok hatásköre, amely tulajdonképen semmi egyéb, mint kivitele azoknak a megállapodásoknak, melyek a szerződésben foglaltatnak, még pedig alkalmazkodva a helyszinén bizonyos helyi érdekeltségekhez, pl. ha egy községnek határát metszené a határ, vagy mondjuk, a cukorgyárnak s a hozzátartozó szántóföldnek más határa volna, ilyen aprócseprő kiigazítások elképzelhetők. Ennyit a békeszerződós. Ismétlem, a békeszerződés maga állapítja meg a határkiigazitó bizottságoknak ezekben az esetekben inappellabilis elhatározási jogát. Most nézzük a kisérőiratot. A kisérőirat harmadik bekezdésében azt a meggyőződését fejezi ki, hogy egy őszinte pleibiscitum ugy sem módosítaná lényegesen ezeket a határmegállapitásokat. (Mozgás.) A többit már szó szerint fogom felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) »Hiven ahhoz a szellemhez, amely a szövetséges ós társult hatalmakat a szerződésben foglalt határok megállapításánál vezette, mégis foglalkoztak azzal az eshetősséggel, hogy az ekkép megvont határok nem mindenütt felelnek meg pontosan az ethnikai vagy gazdasági követelményeknek.« Itt tehát nem a határmegállapitások keresztülviteléről van szó, hanem azok birálatáről, még pedig ethnikai és gazdasági szempontból. »Talán egy, a helyszinén eszközölt kutatás ki fogja mutatni bizonyos helyeken a szerződés által megállapított határ megváltoztatásának — déplacement — szükségességét. Ilyen kutatás jelenleg nem volna eszközölhető anélkül, hogy egy békekötés, melyre egész Európa áhítozik, bizonytalan időre elhalasztassék. De, amikor a határkiigazitó bizottságok a munkájukat megkezdték, ha ugy találják, hogy a szerződés határai valahol — amint fentebb mondatott, tehát ethnikai vagy ökonómiai szempontból — »olyan igazságtalanságot állapítanak meg, amelynek eltüntetése általános érdek, — tehát nem helyi érdekű, hanem általános érdekű — fel vannak hatalmazva, hogy ez ügyben jelentést tegyenek a nemzetek szövetségének«. Ebben tehát nem ők döntenek, itt tehát más dologról van szó. Nem kivitelről van szó, hanem revízióról ; nem döntenek, hanem jelentést tesznek a nemzetek szövetségének. Es most jön az a rész, melynek minden szava fontos, — egyébként a többiben is fontos minden szó —• hogy : »Ebben az esetben a szövetkezett és társult hatalmak elfogadják, hogy amennyiben az érdekelt felek egyike kívánja«, — tehát nem, amint sokszor állíttatott : mindkettő — »a nemzetek szövetségének tanácsa jó szolgálatait ajánlhassa fel, hogy eredeti határvonal hasonló feltételek mellett barátságos egyezség által módosittassék azokon a helyeken, amelyeken egy határkiigazitó bizottság a módosítást kívánatosnak ítélte.« Én nem mondom, hogy ez a procedura eredményesnek fog ígérkezni, én nem mondom, hogy a nemzetek szövetségének conseilje nem tudom, minő elvek szerint fog eljárni, de hogy ez nem holmi apró-cseprő módosításokat, kiigazításokat tartalmaz, hanem hogy ez a békeszerződésben foglalt határoknak valóságos revízióját tartalmazza, (Ugy van ! Ugy van I) azt a békeszerződés 29. §-ával való szembeállítása —ismétlem, — mutatja, mert ott ki van tűzve célul a megállapított határok keresztülvitele, itt a bírálat alá vétele, esetleg revíziója ; ott, ahol a határkiigazitó bizottságok végérvényesen döntenek, itt nem döntenek, hanem csak referálnak ; ott hangsúlyozva van, hogy apró helyiérdekű kiigazításokról van szó, itt arról van szó, hogy olyan igazságtalanságokról, amelyeknek jóvátétele általános érdekük. Látni való, hogy itt nagyobb dolgokról van szó, és hogy az akkori magyar kormánynak teljesen igaza volt, midőn erre az okmányra nagy súlyt fektetett és a békeszerződést abban a feltevésben irta alá, hogy ez valósággá is válik.
