Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. 435 De még nem íejeztem be a Lettre d'envoi ismertetését. A Lettre d'envoi külön foglalkozik a rutén kérdéssel, azzal a rutén kérdéssel, amelyről az angol alsóházban a kormány képviselője azt mondta,' hogy a rutén nép lelkesedéssel vetette magát a cseh állam karjaiba. (Derültség és mozgás.) Abban éhen is halhat, mert el van szakitva az ő legjobb és leggazdagabb élelmezési forrásától, a magyar Alföldtől. (Ügy van!) A rutén területek és a cseh-szlovák állam közötti unió — ez is nagyon érdekes, Union entre la Ruthénie et la République CzechoSlovaque, tehát nem beszélnek a bekebelezésről, hanem unióról, elismertetett egy az utóbbi állammal megkötött szerződésben, mely különleges módon — d'une manière speciale — garantálja is a rutének autonómiáját. A szövetséges és társult hatalmak ugy vélekednek, hogy a Cseh-szlovákországgal kötött szerződésük az autonóm rutén tartomány népességének módot ad arra, hogy óhajtásait nyilvánitsa. Nem is fogják mellőzni azt, — elles ne manqueront pas — hogy a legkomolyabb figyelmet ne fordítsák azon kivánságokra, amelyeket a jövőben ezen népességek formulázni fognak. A rutén kérdés tehát a Lőttre á'envoi-ban függőben van hagyva. Én ismét nem mondom, hogy alkalmatos mód-e a rutén nép akaratának kifejezésére egy olyan autonóm testületnek megválasztása, amelynek választása cseh szuronyok ellenőrzése mellett történik, de a szándék, a gondolat itt van, hogy ez egy még bizonytalan kérdés. De most jön a végpasfzus, melyre különösen felhívom &z igen t. Nemzetgyűlés figyelmét (olvassa) : »Ilyen feltételek mellett a hatalmasságok hiszik, hogy a határszéli népek érdekei teljesen meg vannak óva. Ami pedig az idegen államfenség alá jutott magyar nyelvszigeteket illeti, a kisebbségek védelmére vonatkozó szerződések az ő teljes sértetlenségüket biztosítják.« Méltóztassanak arra figyelni, hogy mindazt, amit bevezetőleg felölvastam, mire vonatkoztatja, milyen célzatot tulajdonit neki a Lettre d'envoi. A határszéli népességek érdekei ezen a módon vannak megóva. Méltóztassanak arra visszagondolni, amit előzőleg konstatáltam, hogy 1,880.000 magyar van abban a helyzetben, hogy oly határszéli nép, mely geográfiai összeköttetésben, összefüggésben van a magyarságnak azzal a zömével, amely Magyarországon maradt, és ennek világításánál méltóztassanak megérteni a Lőttre d'envoi-nak ezt a célzatát, hogy a határszéli népesség jogait akarja megóvni minden lehetőséggel szemben. Ez az okmány a főtanácstól, az összes szövetséges hatalmaktól ered, ez Magyarországgal a békeszerződéssel egyidejűleg közöltetett. Ez okmány arra nézve, hogy az abban foglalt eljárások a legkomolyabban fognak foganatosíttatni, tehát ünnepélyes igéret. Meg akarom állapítani, hogy megtörténhetik, — nem tételezem fel a nagyhatalmasságtól, a tisztelet, amellyel nekik tartozom, tiltja, hogy feltételezzem — de utóvégre lehetséges egy Ígéretet megszegni, ha az ember egy gyengébb féllel áll szemben, hogy azonban az igéret megtétetett, azt tagadni nem lehet. (Zajos helyeslés és taps.) Kutkafalvy Miklós: Kötelező! Gr. Apponyi Albert : Most legyen szabad áttérnem a belügyi politika kérdéseire, még pedig a ministerelnök programmbeszédének kapcsán. Annak megállapitásával kezdem, hogy a ministerelnök programmbeszédének számos olyan tétele van, merem állítani, az alapvető tételek majdnem mind olyanok, amelyekkel tökéletesen egyetértek és amelyeket örömmel hallottam az ő szájából és erről a helyről hangsúlyozni. Én teljesen honorálom és örömmel hallottam annak hangsúlyozását, hogy uj politikát kell csinálni, mert a politikát ott, ahol Tisza István elhagyta, nem lehet újra kezdeni, (ügy van ! jobb felől.) Honorálom azt a kijelentését, hogy bár uj politikát kell csinálnunk, ezt a politikát össze kell kapcsolnunk a múlttal, össze kell kapcsolnunk a nagy tradíciókkal, amelyen felépült ennek a nemzetnek, ennek az országnak, ennek az államnak a rendje. Hozzáteszem, hogy a tradició fejlődő valami, a tradició egy terebélyes fa, amelynek vannak élő, virágzó, gyümölcstermésre alkalmas ágai, de időnként le is száradnak ágai. A főtörzset, a gyümölcsöző ágakat ápoljuk, a száraz ágakat azonban kíméletlenül le kell vágnunk, mert ha le nem vágjuk, akkor egy vihar dönti azokat le és amidőn leesnek, veszélyeztetik a még egészséges ágakat. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Teljesen egyetértek az igen t. ministerelnök urnák azzal a kijelentésével, hogy legyen vége tehát a forradalmi szellemnek, hogy véget kell vetni a forrad?lmi szellemnek teljes erőnkkel. Teljesen honorálom ezt, de akkor egyúttal véget kell vetni az ellenforradalmi szellemnek is. (Helyeslés.) A forradalom és ellenforradalom korrelativ fogalmak. A forradalom előidézi az ellenforradalmat, amely addig jogosult és addig bir erkölcsi és nemzetfentartó jogosultsággal és addig tarthat igényt mentségre még túlzásaiban is, ami g egy, a nemzetet fenyegető ellenséget kell leverni, de később azután csak a forradalmi szellem ujraébresztésére alkalmas. (Igaz ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) Epen azért remélem, hogy a t. ministerelnök úrral ebben a megállapításban egyet értek, mert ő később a leghatározottabban kifejezést adott annak, hogy a jogrendet az egész vonalon teljesen helyre kell állítani, meg kell óvni, és őszintén szólván, a bizalomnak, amelyet neki előlegezni hajlandó vagyok, a bizalomnak állandósága attól az erélytől és azoktól az eredményektől függ, amelyeket közéletünké fattyuhajtásainak kiméletlen kiirtásában nála tapasztalni fogunk. (Helyeslés és taps ) Az igen t ministerelnök ur a zsidókérdésről azt mondja, hogy »ezt a kérdést nem kivánjuk a jogegyenlőség megbolygatásával sem érinteni ; a jogegyen

1 őség olyan alapja, olyan biztositéka a nemzet életének, amelyet bántani, 55*