Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. 429 egy történetíró, bogy a francia papság alkalmasabb Tolt arra, hogy mártírrá legyen, mintsem hogy apostolkodjék. Nem volt meg benne az az ösztön, hogy azokat az eszméket, a Rousseau-féle eszméket, amelyekből ami jó, az tulajdonképen keresztény eszme volt, ezeket mint keresztény igazságot, a keresztény igazsággal felvilágosítva, kiigazítva tovább adja. Egy része elragadtatta magát egészen a Rousseau-féle elvek által, másik része pedig félreállít, félredobta, pogány dolognak gondolta. És így történt, hogy a keresztény gondolat épen a kereszténység ellenségeinek kezébe jutott. Ezért nem szabad a kereszténységet egyhangúan a konzervatizmus őrének állítani oda. A kereszténységnek ott keli lenni a konzervációnál, de ott kell lenni a további építésnél, a haladásnál is. (Igazi Ügy van! balfelöl.) Ami összetételünk ebben a parlamentben azért nem egészséges, mert nem vagyunk tagolódva konzervatív és haladó-pártra. Vannak ott a túlsó oldalon is, akik meggyőződésben a haladás emberei, mondanak is szép beszédeket ebben az irányban, de amikor szavazni, amikor cselekedni kell, akkor megint a konzervatív felfogást támogatják. Balla Aladár: Kimennek a folyosóra! Giesswein Sándor; Nemrégiben bizonyos törekvés nyilvánult meg arra, hogy a parlament két pártra, a legitimisták és a szabad királyválasztók pártjára tagozódjék. Ezt a megkülönböztetést sem tartom én döntőnek. Lehet valaki legitimista és amellett haladó irányzatú, és viszont lehet valaki szabad királyválasztó és amellett konzervatív, (ügy van! a baloldalon.) Azért én igazi parlamentáris életet nem tartok lehetőnek mindaddig, amig ez a helyes csoportosulás létre nem jön. Ebből fejlődhetik ki azután egy olyan kormány, amely szoros kapcsolatban van magával a parlamenttel. Addig, míg ez nincs meg, addig mindig csak — mint az osztrákok mondják —, a fortwurschtlizás módszere lesz érvényben. Én pedig fortwurschtlizást nem akarok támogatni. Ezért nem viseltetek bizalommal a kormány iránt és a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Forgács Miklós jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. Nemzetgyűlés! Azokat az indokokat, amelyek az előttem szólott t. képviselő urat arra birták, hogy a kormány iránt bizalmatlanságát fejezze ki, én magamra nézve nem tartom meggyőzőknek. Az az axióma, amelyet ő felállított, hogy t. i. minden parlamentben csak akkor vannak egészséges viszonyok, ha az itio in partes megtörténik a konzervatív hajlamok, vagy a haladó ösztönök szerint : ez megállhat rendes időkben, normális időkben, de szerintem ezt a követelményt nem lehet felállítani, sőt káros volna felállítani és érvényesíteni abban az egészen rendkívüli, normális mértékkel nem mérhető helyzetben, amelyben hazánk jelenleg van. (Igaz! ügy van! a Ház minden oldalán.) A nemzeti rekonstrukció feladatai olyanok, amelyekben — ezt ismételten megmondtam — nem látom szükségesnek, hogy magyar ember és magyar ember közt mélyreható véleménykülönbségek legyenek, (ügy van!) Ezért az a körülmény, hogy a jelenlegi kormány összeállításában nem viseli magán egy párt kinyomatát, hogy abban olyan férfiak is foglalnak helyet, akik egy párthoz sem tartoznak, akiket csak kiváló szaktudásuk és tapasztalatuk alapján hivtak meg arra, hogy a kormányzatban részt vegyenek, ez engem nem indit a kormány iránti bizalmatlanságra, hanem én ellenkezőleg, politikai önállóságomnak teljes fentartása mellett ezt a kormányt a maga munkájában támogatni kívánom. (Élénk helyeslés.) Támogatom azért, mert ugy összeállításában, mint felállított programmjában lényeges haladást látok a belső konszolidáció munkájának betetőzése felé. (Mozgás a szélsöbaloldalon. ) Nem mondom, — és ez beszédemből ki is fog tűnni — nem mondom, hogy mindenben kielégít engem az a stádium, amelyet ez a kormány jelent. De haladást látok azon cél felé, amely előttem lebeg, és ezt a haladást nem megzavarni, hanem tőlem telhetőleg előmozdítani kívánom. (Élénk helyeslés.) Egyébként a költségvetéssel kapcsolatosan a kérdések hármas sorozatával kellene foglalkoznom : a szoros értelemben vett pénzügyi, a külügyi és a belügyi politika kérdésével. A pénzügyi kérdésekre nem kívánok kiterjeszkedni. En igen nagy bizalommal viseltetem az igen t. pénzügyminister ur iránt. Bizom sikerében, az általa nagy eréllyel megkezdett munkának, amelyet a nemzet képviselőinek eléggé nem méltányolható egyhangú áldozatkészsége támogat, kifejezésre juttatva a magyar nemzetnek, a magyar nemzet minden, még legegyszerűbb fiának is azon elhatározását, hogy amikor látja, hogy rendszeresen a nemzet ujabb felépítésére kívánnak tőle áldozatokat, akkor minden áldozatot kész meghozni. Mondom, én bizom e munka sikerében, reménnyel és bizalommal nézek pénzügyi konszolidációnk nehéz munkája elé, mert látom azt is, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur nem veti meg más kiváló pénzügyi szakférfiak tanácsát, hanem ellenkezőleg intézményesen biztosítja azt a maga számára. Ezzel a kérdéssel tehát bővebben foglalkozni nem kívánok. A külpolitika terén nagyon megkönnyítette feladatomat gróf Andrássy Gyula t. barátomnak tegnapi beszéde, aki nemcsak a külpolitikának reánk nézve ezidőszerint legfontosabb eseményével: az angol képviselőháznak a magyar békére vonatkozó vitájával foglalkozott, és annak állította — bírálatokkal kisérve — világos képét a Nemzetgyűlés elé, hanem egyszersmind kül-