Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-185

A Nemzetgyűlés 185. ülése 1921. évi május hó 6-án, pénteken. 423 kait, kezdték megvetni példának okáért a tudományban a scolának, a scolasticizmusnak a műveit, kicsinylően tekintettek a gyönyörűséges gót dómokra, amelyeket szinte a földről eltörölni akartak. Ez az uj pogányszellem a maga exkluzivitásával magával ragadta mintegy az egyháziakat is. Voltak bibornokok, akik nem akarták a szentírást olvasni, mert azt mondták, az elrontja az ő latin stílusukat. Sőt magán a pápai trónon is ült egy pápa, VI. Sándor, aki nem hivatalos ténykedéseiben ennek az uj pogány szellemnek az uszályhordozója volt, és egy Cezare Borghiában látjuk a megtestesülését annak a pogány gondolatnak. Egy ifjú, aki műveltségével, szépségével, erős karakterével mintegy környezetét egészeit meg tudta hódítani. . . Sándor Pál : Es Macchiavelli ! Giesswein Sándor: Igen, az ő mestere volt Macchiavelli, és az elvet a gyakorlati életbe átültette Cezara Borghia, azt az elvet, hogy a politikának az erkölccsel és igy a keresztény erkölccsel semmi vonatkozása, semmi összeköttetése nincs. Mint minden szélsőséges irányzatnak, ugy ennek is támadt reakciója. Firenzében akadt egy buzgó, tüzeslelkü szerzetes, Girolamo Savonarola ... Sándor Pál : El is égették ! GiesSWein Sándor : : ... aki harcra kelt az uj pogány szellem ellen és keresztülvitte azt, hogy a firenzeiek luxustárgyaikat, még az ősi művészeti remekeket is, amennyiben azok nem szolgáltak a keresztény szellemnek, odadobták a máglyára. Ennek az ellenakciónak a vége ugyanaz volt, hogy maga Savonarolla is máglyára került, de én tisztelem azt a szándékot, amely Savonarollát vezette. A krisztusi szeretet vezérelte őt, de módszere nem volt krisztusi és azért nem vezetett eredményre. Azért hozom ezt fel, t. Nemzetgyűlés, mert igenis, én is törekszem arra, hogy Magyarországon a keresztény kultúra, a keresztény erkölcs legyen az uralkodó, de ennek a keresztény erkölcsnek az uralmát nem Savonarola módja szerint kell megalapozni. (Zaj és közbekiáltások a középen. Elnök csenget.) Kérem szépen, itt nem személyekről van szó, mert akárki bármely párthoz tartozik, lehet igazi keresztény. Igenis, mi keresztény módszerrel fogjuk csak a keresztény civilizációt megmenteni. Igenis, a maechiavellizmus ellen fel kell vennünk a harcot az egész vonalon. Ne tessék azt gondolni, hogy a maechiavellizmus kihalt. A macchiaTellizmus megjelenik néha a liberalizmus, sőt néha még a kereszténység köpenyegében is. A macchiavellizmusnak szószólói voltak a múlt században és szellemi irányzatuk átnyúlik a mostani századba is, főképviselői voltak Bismarck és Treitschke. És sajnos dolog, hogy ez az a Bismarck-Treitschke-féle felfogás átnyúlt ide mihozzánk is, a mi politikánk évtizedeken keresztül azon a járszalagon haladt, amelynek végső fonala Bismarck és Treitschke kezében volt. Ennek egyik megnyilatkozását látom abban is, amit t. ministerelnök ur múltkori programmbeszédében némileg korrigálni akart, amidőn Bismarcknak ismert jelszavát, amely ugyan nemcsak Bismarcké volt, hanem egy egész politikai rendszeré, »Macht geht vor Recht« a hatalom megelőzi a jogot, ilyen formába öntötte át, »Mact ist stärker als Recht«, a hatalom erősebb, mint a jog. T. Nemzetgyűlés! Pillanatnyilag ez lehetséges, de mindig a jog, mindig az igazságosság az erősebb. Hiszen látjuk, hogy a római birodalomnak omnipotenciája, teljhatalma, ereje ráfeküdt a kezdődő kereszténységre, három évszázadon át ezt a — mint rómaiak gondolták — destruktív irányzatot el akarták nyomni, vérbe akarták fojtani, — de az igazságosság mégis erősebb volt. Látjuk azt, t. Nemzetgyűlés, hogy egy szomszéd állam másfél évszázadnál tovább szintén az igazságosságnak ellenére szét volt darabolva, de az igazságosság végre győzött és Lengyelország feltámadt. Nekünk, magyaroknak is csak az az egyedüli vigaszunk van, hogy a jog, az igazságosság erősebb, mint a hatalom és ha a hatalom minket most széttépett is, a jog és igazságosság erejétől reméljük azt, hogy a régi Magyarország megint fel fog támadni. (Ugy van! Ugy van!) Sándor Pál : Ugy van ! Recht geht vor Macht. Giesswein Sándor : Treitschke alapdogmává tette azt, hogy az állam hatalmi tényező. Tisztán csak hatalmi tényező. Az állam — igy mondotta ezt egy magyar tanítványa -— hatalmi életet él, a Wille zur Macht irányítja egyedül az államot. Ez a Treitschkeizmusnak, vagy mondjuk a porosz iskolának az alapdogmája. Ugron Gábor: És eredményét mutatja a világháború vége. Giesswein Sándor : Ebből a tételből fejlődött ki, t. Nemzetgyűlés, az a világháború, amelynek szomorú esélyeit és következményeit mi magunkon tapasztaljuk. Mondhatnám, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az alapdogma az, amely a német népet a világon úgyszólván gyűlöltté tette és a németekkel egyetemben minket is, mert minket olyan másodrangú németeknek tartottak a külföldön. Ennek a macchiavellizmusnak ellen kell állni, mert ez a maechiavellizmus nem egyeztethető össze a keresztény állameszmével, egyenesen ellentéte ez a keresztény állameszmének. Bismarck pl. egy alkalommal ennek igy adott kifejezést : »Es handelt sich jetzt um die Interessen Preussens — akkor mondta ezt, amidőn Hannover annexiójárói volt szó — und wo es sich um diese handelt, kenne ich kein Recht.« Ez igazán jellemző mondás, a vas és a vér emberének jellemző mondása. Azt mondja, hogy most Poroszország érdekeiről van szó és amikor erről van szó, akkor én jogot, igazságosságot nem ismerek. T. Nemzetgyűlés! Ez volt a múlt század politikai rendszerébe mintegy belefoglalva, talán bizonyos öntudatlan módon, de a mi politikánk is ebben a csapásban haladt és magáévá tette ezt az axiómát. A keresztény politikának tehát