Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május hó 4-én, szerdán. 399 vitában akkor a külügyminister nevében fel­szólalt az egyik államtitkár GS £L gazdasági álla­potok kaotikus voltát, amely Kelet-Európában most uralkodik, azzal indokolta meg, hogy addig, amig a magyar kormány azt a hiu ábrándot táplálja, hogy fegyverrel fogja azokat a meg­állapodásokat megdönteni, amelyeket a győzők igazságosan megszabtak, addig nem lehet csodál­kozni, ha a szomszédok nem látnak Magyar­országban barátot, vagy fogyasztót sem, hanem csak ellenséget. Most ebben a vitában szintén a külügyminister államtitkárja az alsóházban egészen máskép nyilatkozik ugyanezen gazdasági káoszról. Itt már nem Magyarországban keresi a hibát, hanem egyenesen a kis entente-ban, és azt mondja (olvassa) : »A gazdasági akadályok annak következményei, hogy a szomszédok néme­lyike szerencsétlenségre haragot, bizalmatlansá­got és ellenségeskedést érez Magyarország iránt.« így tehát a kis entente érzelmeiben keresi az okát azoknak a szigorú gazdasági tilalmaknak, amelyek a szabadforgalmat az egymásra utalt nemzetek között az egész világ és Anglia kárára is lehetetlenné tették. Ez óriási haladás, óriási változás. Jele annak, hogy az igazság halad, hogy kezdik be­látni azt, hogy a magyar nemzet tényleg egy békés faktor, nem akarja veszélyeztetni a világ­békét, csak a saját életfeltételeihez szükséges viszonyokat akarja türelemmel, csendes, békés munkával magának megszerezni (ügy van !) és hogy nem Magyarország veszélyezteti a nyu­galmat, nem Magyarország az oka azoknak a kinos, borszasztó gazdasági állapotoknak, amelyek alatt szenved az egész világ, (ügy van!) ha­nem az, hogy a kis entente ámbár legyőzött bennünket, még mindig fél tőlünk, némikép, talán rossz lelkiismeretének hatása következté­ben még mindig szövetkezik, fegyverkezik elle­nünk és küzd ellenünk, ki akar irtani azon országrészekből, amelyeket fegyverrel — vagy inkább mások fegyverével megszerzett, (ügy van! ügy van!) A hangulat Angliában annyira javult, hogy a külügyminister megbízottja, az államtitkár, épen akkor, amikor indokolja ezt a kegyetlen békét, a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik Magyarországról és azt mondja, hogy bámulják Angliában azt a bölcsességet, azt az önuralmat, amelyet Magyarország tanusitott Károly király legutóbbi látogatása alkalmával. Az egyes szó­nokok olyan melegséggel nyilatkoztak Magyar­országról, mintha magyarok volnának. (Közbe­Máltások : Éljenek !) Szükséges ezek nevét fel­említenem. (Kálijuk! Halljiűc! Helyeslés.) Itt van Elliot kapitány, Herbert, Ken­worthy, Wedgewood, úgymint annak idején a lordok házában Newton lord, Bryce, Crawford, Crew, Weardale. Mindezek valóban olyan meleg­séggel, szeretettel emlékeznek meg a magyar nemzet múltjáról és annyi bizalommal vannak jövője irántj hogy mulasztás volna itten nyil­vánosan a magyar nemzet nevében nekik kö­szönetet nem mondani. Drozdy Győző : Figyeljük meg azt is, amit a jogrendről mondottak ! Gr. Andrássy Gyula: Arra is rátérek! Sándor Pál : És az antiszemitizmusról ! Gr. Andrássy Gyula: Ellenséges hang alig hallatszott ; csak ketten voltak összesen, akik a kis entente álláspontjára helyezkedtek és védeni törekedtek a kis entente eljárását, de ezek is nagyon mérsékelt hangot ütöttek meg, és mig a békét senki se védte, mintha igazságos béke volna, senki sem mondta, hogy az célszerű, az okos, és inkább csak enyhítő körülményeket kerestek, hogy megmagyarázzák azt, hogy miért kellett ilyen kegyetlen feltételeket ránk szabni, addig a felelősséget magukról elháritandók, a külügyminister és Sir Eobert Cecil is, egyike a vezetőférfiaknak Angliában, arra mutatnak rá, hogy Magyarországot nem is ők törték da­rabokra, hanem a nemzetiségek. Ok csak szen­tesitették azt, ami történt. De a felelősség ezért a bűnért, mondja Sir Eobert Cecil, nem a párisi konferenciát, nem a nagy-entente-ot, hanem magukat a Ma­gyarországban élő népeket terheli. Ezt az ön­védelmet el is fogadom. Örömmel konstatálom, hogy olyan súlyt vetnek Európa és a civilizáció szempontjából Magyarország feldarabolására, hogy érte az erkölcsi felelősséget viselni nem akarják. (Egy hang bal felől: Álszenteshedés !) De tényleg nem felel meg a valóságnak, amit mondanak, (ügy van!) Mert, ha igaz is, hogy az utolsó percben, akkor, amikor már le voltunk győzve, amikor emberi érzés a sülyedő hajót elhagyni és az emelkedő nap felé fordulni, mi­kor igy nemzetiségeink egy része megbízatás és rendes választás és megfontolás nélkül kimondta az elszakadást ; ez már az entente következetes munkájának volt a következménye, (ügy van!) Aki figyelemmel olvassa azokat a közleményeket, amelyek azóta megjelentek, aki akkor is figye­lemmel kisérte az entente vezérférfiainak beszé­deit, nem tagadhatja, hogy egy következetes agitáció folytatódott. Kutkafalvy Miklós: Amerikában is! Gr. Andrássy Gyula: Amerikában is, de a nagyhatalmak székhelyén is, lord Northcliffe fő vezetése alatt, főleg 1918 elejétől fogva, azzal a célzattal, hogy Magyarországnak és Ausztriá­nak összes nemzetiségeit feluszitsák és rábírják, hogy el akarjanak szakadni : azzal a kampánnyal most utólag dicsekszenek is ; hisz megjelent lord Northcliffe munkájának dicsőítésére egy könyv, amely rámutat arra az egész akcióra, amelyet kifejtettek, hogy Magyarország hadseregének összetartását, Magyarország frontmegetti részé­nek nyugalmát felzaklassák. Tehát, amikor Magyarország a földön hevert, amikor azt hitték a nemzetiségek, hogy szét akarják szakí­tani Magyarországot, hogy itt nálunk a leg­nagyobb gazdasági terheknek lesznek kitéve,

Next

/
Thumbnails
Contents