Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-184

SÔ8 A Nemzetgyűlés 184. ülése 1921. évi május ko 4-én, szerdán. nemzetben nagyokat teremteni, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Nagyon kérem a minister urakat, hogy irtsák ki a nemzetből azt, ami eddig uralkodott, hogy : itt mindig mindent az államtól várnak. (Helyeslés.) Mint egy tehetetlen gyermek, csüngött itt mindenki az állam emlőjén és szivta ki belőle mindazt, ami a nemzet erőit alkotta. Ennek a nemzetnek társadalma valahogyan nem tud megmozdulni, megindulni s ezt annál inkább szükséges ma hangoztatnunk, mert ha az állam dicsekszik, hogy erre van pénze, arra van pénze, ezt az intézményt tudja megteremteni, a másikat tudja létesíteni, akkor az entente vérszemet kap és azt mondja, hogy : ha neked ilyenekre van pénzed, akkor add ide nekem, (ügy van! ügy van!) Most a társadalomnak ezeket a feladatokat magára kell vállalnia és a tőkének, a vagyonnak kell a nemzet napszámosává lennie, ezt a nemzetet alkotásaiban nagygyá emelni és az állam helyett a kötelességét teljesíteni. Ezért nagyon kérem a képviselőtársaimat is, hogy ha majd a képviselők összeférhetlenségéről lesz szó, vegyük bele abba a törvénybe, hogy a képviselői állással vagy pályával — vagy nem tudom minek nevezzem—• összeférhetlenek a kijárások, (Helyeslés balfelöl.) mert ha nem fogjuk megvalósítani Bethmann Hollweghnek azt a mondását, hogy : helyet a tehetségeseknek, és ha mi magunk járunk közbe, akkor itt a korrupció, a protekció még nagyobb arányokat fog ölteni. Minden ministerium maga tisztviselői karát, de különösen a belügyministerium és a közoktatásügyi ministerium az alája tartozó tisztviselőket igenis beállíthatja legelső sorban ebbe a társadalmi, gazdasági rekonstruáló munkába. Ha máskép nem lehet, tessék tanfolyamot rendezni a számukra, hogy ezek a végrehajtó közegek kint a vidéken a nép előtt ne csak mint a hatalom tényezői, exponensei, ne csak mint a hatalom végrehajtói és ne csak mint bosszantók szerepeljenek, hanem mint a népnek atyái, vezérei, tanácsadói és utmutatói járjanak a nép előtt. A költségvetéssel kapcsolatosan még csak azt akarom elmondani, hogy mi a pénzügyminister urnák erélyéből, igazi férfiura valló meggyőződéséből megtanultuk azt, hogy ezt a nemzetet lehet szuggerálni, lehet irányítani. Csak legyen erő s legyen a kormányférfiakban vasakaraterő. Én nem vagyok és sohasem voltam kegyetlen ember. Az inasokat tanítottam talán négy esztendeig, de soha egyetlen egyet sem bántottam tettleg, pedig eleget bosszankodtam velük. Szívvel, lélekkel és módszerrel igyekeztem rájuk hatni. A kormányzat is vegye elő a vas kormányzati módszerét, de ne prepotenciából, hanem a nemzeten való segítésből. Mert én szomorúan tapasztalom azt, hogy a közös viszony Ausztriával bennünket valósággal kiskorúnak hagyott, annyira elszoktatott az önállóságtól, hogy magunkat kormányozni sem tudjuk, hogy mifölenk valami idegen kéz kell, amely bennünket kormányozzon. . Tény az, — Széchenyi mondja ezt egyik beszéde után — hogy most tanultam meg, mai beszédem alkalmával, hogy ezt a nemzetet csak vaskézzel lehet kormányozni. Örülök, hogy a belügyminister ur kétszeri felszólalásával már ennek a vasakaratnak, határozott akaratnak nyilvánulását mutatta. Es ha mi alkotmányos kérdésekkel, alkotmányreformokkal fogunk foglalkozni, akkor necsak közjogi dolgokat rágcsáljunk itt, hanem kövessük a kornak szellemét és alkotmányunkba vigyük bele sarkalatos elvként a munkának jogát és a munka kötelességét. Ezek elmondása után általános r tárgyalás alapjául a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps ) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Czettler Jenő ! (Felkiáltások : Nines itt !) Andrássy Gyula gróf ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Nem kívánok a belpolitikai kérdésekhez hozzászólni, mert nemrég, a kormány bemutatkozása alkalmával módomban volt a párt álláspontját kifejteni, azóta pedig olyan események nem történtek, melyek uj nyilatkozatra kényszerítenének. Különben a párt részéről úgyis még többen fel fognak esetleg szólalni és igy alkalmunk lesz a párt politikai álláspontját kifejteni. En főleg azért kérem a t. Ház figyelmét, hogy újból rátereljem a tekinteteket a külpolitikai helyzetre, (Halljuk !) nehogy megint abba a régi hibába essünk, hogy politikát csinálunk anélkül, hogy Európát figyelnők, és vigyázzunk, hogy el ne merüljünk a magyar glóbus szempontjába, Alkalmat ad erre a mai felszólalásra egy kedvező esemény, a londoni parlamentnek az a vitája, amely valóban első, örvendetes jel NyugatEurópában. Ebben a vitában természetszerűleg sok olyan hozatott fel, ami magyar fület sért, ami nem felel meg teljesen a magyar álláspontnak, de nem kell elfelejteni, hogy ez a vita egy olyan állam parlamentjében folyt le, amelylyel ellenséges viszonyban voltunk mostanig és hogy célja volt megindokolni annak a békének a ratifikálását, amely olyan kegyetlen, olyan zsarnoki, olyan rossz. De ennek dacára, ha az ember figyelemmel átolvassa ezt a vitát, azt látja, hogy egy meleg, rokonszenves hang vonul azon át Magyarország iránt. Meglepően egyhangú e tekintetben csaknem az összes felszólalóknak az alaphangja. Maga a kormány, amelynek feladata a ránk nézve kedvezőtlen és káros békét megindokolni, maga ez a kormány is ma egészen más hangokat penget, mint amelyeket használt nem régen. Egy éve körülbelül a lordok házában a magyar nemzetnek igazi lelkes barátjai, lord Newton, a világhírű nagy lord Bryce és több más szintén felvetették a magyar kérdést és rokonszenvvel és barátsággal nyilatkoztak rólunk. Ebben a