Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-183

366 A Nemzetgyűlés 183. ülése 1921. évi május hó 3-án, kedden. egyes tárcák milyen sorrendben és miiyen csoportosításban fognak következni. Elnök : Én ugy képzelem, hogy kisebb tárcák alatt a képviselő ur talán a nemzeti kisebbségek ministerinmát, a népjóléti ministeriumot stb. érti. B. Szterényi József: Ministerelnökség! Elnök : Természetesen a ministerelnökség lenne a legelső. Itt, ahol a 2. §-ban áll : A) Rendes kiadások, — fejezetenkint ' haladnánk, mindenütt általános vitával, egészen a ministerelnökségig. A ministerelnökségnél lenne szintén ujabb általános vita. Azután a tárcák az én véleményem szerint abban a sorrendben következnének, amint a költségvetési törvényjavaslatban benne vannak. (Helyeslés.) Ha valami változás lenne, mindenesetre előzetesen kérném az illető minister urakat annak bejelentésére, hogy a képviselő urak a sorrendről tájékozva legyenek. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a m. kir. szabadalmi bizottság elnökének, alelnökének és biráinak illetményeiről szóló törvényjavaslatot tisztelettel bemutatni és kérni a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot az osztályok mellőzésével együttes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és pénzügyi bizottságokhoz utasítani. Elnök : A törvényjavaslat az osztályok mellőzésével együttes tárgyalás végett kiadatik az igazságügyi és pénzügyi bizottságnak. Gaal Gaszton képviselő ur a házszbályokhoz kivan szólni. Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy egy pár percre saját ügyemben vehessem a mélyen t. Nemzetgyűlés idejét igénybe. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1920. évi februári általános választásokon a lengyeltóti kerületnek egyhangúlag megválasztott képviselője lettem. Ketten voltunk jelöltek. A két jelölt közül az egyiknek ajánlati ivét a választási elnök formai okokból súlyos törvénysértésekből kifolyólag, amint ő azt jegyzőkönyvbe foglalta annak idején, visszautasítván, magam maradam jelölt és igy szavazás nélkül egyhangúlag deklará Itattam képviselőnek. Ezt a választást az ellenjelöltnek választói szabályos időben szabályszerű módon benyujott petícióval megtámadták. A petíció ügyét — miért, miért nem — a harmadik bíráló-bizottságban, amelyhez az ügy tartozott egy álló esztendeig nem intézték el. Én, mélyen t. Nemzetgyűlés, nem tartottam szükségesnek a dolgot a magam részéről sürgetni, mert ismervén a választási elnöknek abszolút tisztességes személyét, ismervén azt a törvényismeretet, amivel ő bir, —hiszen egyike Somogy vármegye legelső biráinak — abszolúte biztosra vettem, hogy ha ő valamely ajánlatot visszautasít, az kizárólag csak a legtörvényesebb okokból történhetik és igy teljesen megvoltam nyugodva a tekintetben, legalább is a jóhiszeműség részemről fennforgott, hogy ennek a mandátumnak sorsa egyáltalán még kérdés tárgyát sem képezheti. Ezért nem sürgettem egy percig sem ennek az ügynek a tárgyalását. Hozzájárult ehhez, mélyen t. Nemzetgyűlés, az, hogy a választást védőknek jogi tanácsosa, aki nekem gyermekkori jóbarátom, szintén olyan egyéniség, akiről meg voltam győződve, hogy ha átvizsgálja ezt a kérdést és a választási elnök eljárásában a legkisebb törvénytelenséget tapasztalja, engem azonnal figyelmeztetett volna arra, hogy »édes barátom, ezt a mandátumot te egy percig sem viselheted«. Miután ez nem történt meg, ez kettős garancia volt nekem a tekintetben, hogy ennek a mandátumnak alapos okból való megtámadása lehetetlen. Legalább a jóhiszeműség részemről feltétlenül ily irányban volt meg. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A harmadik bírálóbizottság egy év után foglalkozván ennek a mandátumnak sorsával, vizsgálatot rendelt el és a vizsgálat megejtésére kiküldötte Somogyi István nemzetgyűlési képviselő urat, aki ezt a vizsgálatot meg is ejtette. Nem akarok foglalkozni azzal, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy erre a vizsgálatra én, mint a mandátum jelenlegi birtokosa, nem hivattam meg. Nem akarok foglalkozni azzal sem, hogy a választást védőknek jogtanácsosa akként hivatott meg, hogy előtte való este kapván meg az idézést, fizikailag lehetetlen volt számára a vizsgálaton megjelenni. Nem akarok foglalkozni azzal sem, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy április 19-én az Uj Nemzedék című lapban a következő tudósítás jelent meg (olvassa) : »Gaal Gaszton mandátumát megsemmisítik.« Ez a cím. »A Budapesti Sajtótudósitó Iroda jelenti : Somogyi István nemzetgyűlési képviselő tegnap tért vissza körútjáról, amelyen Gaal Gaszton megtámadott mandátuma ügyében ejtette meg a Nemzetgyűlés megbízásából a vizsgálatot; A petíció aláírói közül 500-nál több szavazót igazolt, ugy hogy Gaal Gaszton mandátumának ügye nagyon rosszul áll. Somogyi István jelentését legközelebb a Nemeztgyülés elé terjeszti.» (Mozgás. Zaj a szélsőbaloldalon.) , Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mindezekkel nem kívánok foglalkozni, tehát azzal sem, hogy mennyiben szokásos ilyen hangulatkeltő kommünikét el nem intézett birói funkciókról idő előtt leadni. Kizárólag csak eggyel kívánok foglalkozni : azzal, hogy reámnézve most már tökéletesen uj helyzet állott elő, amellyel szemben természetesen egészen uj álláspontot is kell elfoglalnom. A jóhiszeműségnek az a fennebb hivatkozott érzete reámnézve megszűnt, mert ezek után alapos okom és gyanúm lehet arra, hogy a vizsgálatra kiküldött képviselő urnák súlyos mandátum-megsemmisitő okokat kellett találnia, hogy ez a kommüniké a lapokban megjelenhetett. Ezekkel szemben, mélyen t. Nemzetgyűlés, nekem egy kötelességem és egy jogom van. (Halljuk ! Halljuk !) A kötelességem a kerületemmel