Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

30 A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. én igazolni tudok Balthazar körleveléből is, amely körlevélben azt mondja: »A kálvinizmus egészségét fenntartó erőt tönkreteszik az uj életre és nagy hatalomra támadt jezsuiták,. . . (Nagy zaj balfelöl.) Reischl Richárd: Lóláb! Csernus Mihály:,.. mert embereket vásá- ' rolnak meg közöttünk szolgálatukra, egyesületek és újságok, vállalatok ós pártok révén hozzák be közénk a mérget halálos veszedelem idején. Kérlek, hogy sürgősen értesítsd a megyebeli lelkészeket, hogy semmiféle egyesületbe, pártba ne lépjenek be, semmiféle egyesületet, semmiféle pártot ne alakítsanak, semmiféle újságot ne terjesszenek, semmiféle vállalatot ne támogassanak, akármilyen tetszetős címmel jöjjön is az, amely az én ajánlásomat fel nem mutatja.« (Felkiáltások a jobboldalon ; Ez helyes is ! A

r papnak nem ez a feladata !) Én is azt mondom, hogy helyes, csakhogy arról van szó, hogy itt még a múlt nyáron titkos politikai manőver kezdődött, amikor bejelentették Debrecenben a beugratott Szomjas főispán által, hogy ha a választáson nem győz a kisgazdapárt, akkor belevetik a küzdelembe a felekezeti kérdést. Erről a jelenlevők hivatalos nyilatkozatot vettek fel, amelyet Haller István t. képviselőtársamhoz küldöttek fel. Azután jött a főszabadkőműves-páholymester felfüggesztése. Nem azért fájt ez a Balthazar vezetése alatt dolgozó uraknak, mert református volt, hanem azért, mert a Debrecenben eddig uralkodott liberális szabadkőművesirányzat főexponensét fosztották meg előkelő állásától. Nincs ott felekezeti harc, nem is volt, amely miatt Hubertet el kellene ejteni. Méltóztassék megnézni, a város háromnegyed része becsületes, igazi magyar keresztény érzülettel békésen, harmóniában dolgozik egymás mellett. 1919 májusában az én szobámban jöttünk össze Dicsőffy református lelkész, Uray református lelkész, Lindenberger püspöki helynök, és 40 polgári egyén s fegyverbarátságot kötöttünk, — 400 esztendő után először az országban — fogadalmat téve, hogy becsületes keresztény hűséggel dolgozunk egymás mellett és ettől nem tágítunk. Itt arról van szó uraim, hogy a szabadkőműves-csoport akar uralomra jutni és a debreceni ünnepély felkavarásával széthúzást idézzen elő a keresztények soraiban. Ez a szabadkőműves-társaság egyetlen katholikus embert nem tűrt meg a város vezetőségében. Reformátusok közül is csak az kerülhetett be, aki szabadkőműves volt. Egyetlen egyet tűrtek meg, aki nem volt az : Csonka Sámuel helyettes polgármestert. Szeretettel kérem tehát az urakat, ne méltóztassanak ilyen interpellációkkal a közvéleményt nyugtalanítani és ily közbeszólásokkal egyéni reputációmat érinteni. Nézzenek a dolgok mélyére. Nekem iratok és alapos tárgyi adatok állanak rendelkezésemre, amelyeket szívesen évi márc. hó 17-én, csütörtökön. hajlandó vagyok bármikor, bárminő bízottságnak bemutatni. Azt hiszem, ha Kováts t. képviselőtársam ezeket ismerné, ő is más meggyőződésre jutna. Ismétlem, Debrecenben nincs felekezeti harc, ott hazafias együttműködés van a város és a haza érdekében. (Helyeslés a baloldalon.) Barla-Szabó József: A 215. § alapján kérek szót. (Zaj.) Elnök : A szó megilleti a képviselő urat. Barla-Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Kijelentem, hogy Csernus képviselőtársam egyéni reputációját sérteni egyáltalán nem akartam. O maga is elismeri, hogy az én közbeszólásomnak az alapja, lényege megtörtént, mert hiszen ő mondja, hogy bár humorosan állította be a dolgot és nem ministerelnöknek, hanem igazságügyministernek mondotta Bernolák képviselőtársunkat, azért kijelentését mégis megtette. Azt is elismeri, hogy Hubert főispánt annak idején ő nem engedte elejteni és hogy ma is ugyanezen az állásponton van. Én ezzel közbeszólásomat beigazolva látom. De amikor ő e két közbeszólás kapcsán újból felfrissíti a debreceni esetet és elmondja itt egyéni véleményét, akkor ezzel ellentétben meg kell jegyeznem, hogy én, aki személyesen lenn jártam, sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy Debrecenben igenis van felekezeti békétlenség. Csernus Mihály: Nincs! Barla-Szabó József: Beszéltem a város egyszerű civis polgáraival,akikmagukmondották,hogy kezdetben nem helyeselték Balthazar dolgait, ezért személyi ügyét sem tették a magukévá, most azonban, amikor látják, hogy más oldalról tapintatlanul az egyházon keresztül akarják őt táraadni, ők is a háta mögé állanak. Szomorúan tapasztaltam és láttam, hogy Debrecenben igenis megvan a felekezetek közt a harc. Egyébként, ismétlem, közbeszólásommal sérteni nem akartam. Elnök: Ki következik szólásra? Kontra Aladár jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyike annak a számos törvényjavaslatnak, amelyekkel a pénzügyminister ur kedveskedni fog nekünk. Noha én nem tartozom a kormányt állítólag támogató pártok egyikéhez sem, mégis a pénzügyminister ur személye és pénzügyi politikája iránt érzett nagy bizalmam azt parancsolja, hogy a többi között ezt a javaslatot is megszavazzam. Az általános pénzelértéktelenedós és a nagy drágaság teljesen megokolja, hogy a vadászati és a fegyveradót is emeljük. Hibáztatnom kell az előbbi pénzügyi kormányokat, hogy a kivételes hatalom alapján nem tették meg ezt már a háború folyamán és nem emelték a büntetési tételeket. (Mozgás.) Rassay Károly : Hogyne, még adót is kivételes törvények alapján! (Zaj.) Reischl Richárd: Akkor nem lennénk ott, ahol ma vagyunk, hogy t. i. az ország vadállomá-