Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

:592 A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921, évi április hó 27-én, szerdán. pagát érintő, gonosz támadás, akkor igenis, a hivatalnokok ebből a szempontból is felelősségre vonhatók és kell hogy felelősségre vonhatók legyenek, ha a jogrenddel szemben vétenek, vagyis ha önmagukhoz nem méltóan viselkednek. Igenis, méltóztassék meditáció tárgyává tenni, hogy minden tisztviselő ellen, aki a jogot megsérti, akármilyen vonatkozásban is, ha az állásával össze nem férhető magatartást tanusit, a ministernek s a kormánynak joga és kötelessége fellépni. Szabó József (budafesti) : Nem lehet ráparancsolni a publikumra, hogy menjen-e szinházba vagy nem. (Zaj.) Rupert Rezső : Egészen más, hogy nem megyek a szinházba az én elhatározásomból és más, ha összeáll egy társaság és hivatalosan kvázi a társadalom terrorja alá helyezve a dolgot, valósággal kényszereszközöket alkalmaz a fellépésével, ilyen mozgalmakat megindit, ami tisztára jogtalanság. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a katholikus iskolák, katholikus zárdák vezetőiről fel sem tételezhető, hogy nem keresztények, mert hiszen ha valahol még meg lehet menteni Magyarországon a kereszténységet, hát elmondható, hogy zárdákba odamenekült, még ott él, hiszen másutt alig él. És ha most azok a vezetők azt tartják jónak, hogy a Bánk bán előadására és a többiekre növendékeikkel elmenjenek és egy napon sajnálattal kell ezt beszüntetniök, akkor, azt hiszem, nem tisztességes társadalmi mozgalomról, nem tisztességes cselekedetekről, hanem gonosz cselekedetekről van szó. És mindenkivel szemben, ha közhivatalnok, joga van felettes hatóságának beavatkozni, ha embert öl, mert ez emberölés. Hiszen egészen mindegy, hogy a gyilkomat mártom-e bele valakibe, vagy lehetetlenné teszem a számára a megélhetést azzal, hogy feltámasztok ellene egy hangulatot, hogy ott megmozditom ellene a társadalmi terrort és máról holnapra egyszerűen a pusztulásba, a nélkülözésbe lököm oda, mikor ezek között apró magyar keresztény gyermekek is vannak, (Ugy van ! jobbfelől.) Egyébként a választ tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés először a vallásés közoktatásügyi minister urnák Rupert Rezső ur interpellációjára adott válaszát ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a honvédelmi minister urnák Rupert képviselő ur interpellációjára adott válaszát ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik ? Birtha József Jegyző : Rassay Károly ! (Nincs itt I) Elnök: Az interpelláció töröltetik. Birtha József jegyző: Czeglédy Endre ! (Nincs itt !) Elnök : Az interpelláció töröltetik. Birtha József jegyző: Mózer Ernő! MÓzer Ernő: T. Nemzetgyűlés ! A földbirtokreform késedelmes végrehajtása, illetőleg végre nem hajtása az ország egyes részei állattenyésztésének jövőjét teljesen tönkre teszi. Áll ez különösen azon vidékekre, amelyek a trianoni szerencsétlen béke következtében ma a perifériákon, a demarkácionális vonal közelében vannak és áll ez különösen felső Szabolcs megyének mintegy 40—50 községére, amelyek esztendők hosszú során át a megszállott Bereg megye területén legeltették jószágaikat. Ma ennek a környéknek állattenyésztése a 1 egnagyobb veszedelemben forog ; de nemcsak az állattenyésztése forog veszedelemben, de ebből kifolyólag az a veszély is fenyeget, hogy nem fogjuk tudni ezen a vidéken a földbirtokreformot végrehajtani, mert az állatárak zuhanásszerű sülyedése következtében nem lesz az embereknek pénzük. A Tisza szabályozása és a nép természetes szaporodása következtében felső Szabolcsban eltűntek a legelőterületek. Amint egy-egy zsombék kiszáradt, amint egy-egy Tisza-ág művelhetővé vált, Szabolcs megye szorgalmas népe minden talpalatnyi földet felszántott és igy a legelőterületek évrőlévre kisebbedtek. Ma már ott tartunk, hogy számtalan községnek nincs egy talpalatnyi legelője sem. Letenyei Pál : A Dunántúl sincs ! MÓzer Ernő: Egyes újdonsült földesurak és bérlők, akiknek kezében Szabolcs megye nagybirtokainak nagy része van, a népnek ezt a szorult helyzetét nemcsak a múltban használták ki, hanem kihasználják ma is, mert nálunk az idényre a legeltetési díj darabonként 100—3000 korona között váltakozik. Letenyei Pál : Az állat nem ér annyit ! MÓzer Ernő : Ma, amikor mindenki arról a bizonyos árcsökkenési hullámról beszél, mi, akik a néppel érintkezünk, egyet konstatálhatunk : hogy igenis, az árak csökkentek, de, sajnos, csak egyoldalulag, mert amíg a jószág ára 50—60, sőt 70%-kai lement, addig az iparcikkek ára alig ment I

e (Ugy van ! jobbfelől.) néhány százalékkal Kuna P. András : Az ellen nem beszél Szabó Szabó József (budapesti) : Esik a ruha ára, a cipő ára, a csizma is olcsóbb lett ! Mózer ErnŐ: Én ezt az olcsósági hullámot, amelyet Budapesten látok, igazán nem nevezhetem olcsósági hullámnak. Henzer István : Négyezer korona egy pár csizma ! Szabó József (budapesti) közbeszól. Elnök : Kérem Szabó József képviselő urat, méltóztassék meghallgatni az interpellációt. MÓzer Ernő: A következő megfigyelést tettem a Rákóczi-ut egyik üzleté beji. Hetek óta figyeltem az egyik cipőüzletet. Körülbelül hat hét előtt az árak 1080, 1150, 1200 K körül jártak. Egy szép napon — ugy emlékszem március elején — az árakat hirtelen 100—150 K-val felemelték, két nappal később pedig az árakat 130—150 K-val csökkentették. Végeredményben az lett az olcsó-