Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921. évi április hó 27-én, szerdán. 363 sági hullámból, hogy az árak az eredeti áraknál 20 K-val drágábbak lettek. Áll ez az iparcikkekre, de nem áll az állatárakra, különösen Szabolcs megyében, ahol a gazda legelő hiány miatt állatait nem képes legeltetgi, takarmányt szerezni pedig, mert egy métermázsa savanyu széna ára 660 K-ra ment fel, venni képtelen, kénytelen állatait piacra dobni, ahol, minthogy a kinálat nem áll arányban a kereslettel, az árak hirtelen zuhanásszerűen leestek. Húsvét előtt a kisvárdai piacon egy hathetes szopósbor jut már 500—700 K-ért lehetett kapni és egy tehénért, amelyet még januárban 40—45.000 K-ért lehetett árusitani, alig lehetett 6—7, illetőleg 8—10 ezer koronáért eladni. Itt kapcsolódik bele Szabolcsmegye és talán az egész ország állattenyésztése a földbirtokreformba. Mert hiszen lehetséges és én hiszem is, hogy a kormányelnök ur igéretét meg fogja tartani és a földbirtokreformot végre fogja hajtatni az egész országban, de nagyon félek, hogy egyes vidékeken ez már későn lesz, mert a gazdák, akiknek bizalmát a pénz iránt a múlt pénzügyi politikánk megingatta, majdnem egész pénzüket jószágba, állatokba fektették és igy óriási veszteségeket szenvednek. Igen sok gazda, igen sok szegény ember arra tartogatta utolsó tehenét, azért nevelte fel borját, hogy ha jön a földbirtokreform, piacra dobja jószágát és ennek árából vásárolja meg a házhelyet vagy pedig a szántóföldet. A föld ára nem esett le. Sajnos, e tekintetben igen nagy károkat okoznak az országnak az Amerikából behozott dollárok, mert 100—150 dollárt adnak egy hold földért, ami 70—120.000 koronának felel meg. Ezeket az árakat, a mi itt lakó, «a háborút végigküzdött kisgazdáink képtelenek megfizetni, ennek folytán megtörténhetik az, hogy meglesz ugyan a földbirtokreform, az végre is fog hajtatni, de nem lesz, aki a földet, a házhelyet megvegye. A mi helyzetünk talán egyike a legszerencsétlenebbeknek az egész országban. A szabolcsmegyei tiszai és kisvárdai járás mintegy félszigetet alkot, amely direkte belenyúl a cseh megszállott területbe. A földbirtok szerencsétlen eloszlása következtében minden darabka földet, amint az előbb mondottam, megműveltünk. Megtehettük ezt annál is inkább, mert a Tiszántúl, alig néhány kilométerre tőlünk óriási felületek állottak a nép rendelkezésére, amelyek, bár mezőgazdasági szempontból nem voltak kellően kiművelhetők, de kitűnő legelők voltak. A tiszai járásnak majdnem mmden községe az idők folyamán vagy hoeszu lejáratú bérlet utján, vagy pedig örökáron szerzett ott legelőterületet. Ma ezek a területek cseh megszállás alatt lévén, jószágaikat képtelenek oda áthajtani. Itthon nincs legelő, ha volna is, az olyan kezekben van, hogy azt nem kaphatják meg tisztességes áron. (ügy van ! jobbfelől.) Hogy csak egy példát emlitsek, Tussei község lakosai bérleti szerződést kötöttek a legeltetési szezonra és jószágonkint 1500 K-t kénytelenek fizetni. Kisvárdán az egyik bérlő 3000 K-t követelt a gazdáktól, állítólag azért, mert tudja, hogy ilyen áron majd nem fogják a gazdák jószágaikat oda kihajtani. Ott van azután Mándok község, amelynek szintén nincs egyetlenegy talpalatnyi legelőterülete, úgyhogy ma a gazdatársadalom Mándokon kénytelen jószágát az istállóban, tehát száraz takarmányon tartani és pozitiv tudomásom van róla, hogy a mándoki takarékpénztárnak azok a sokat hangoztatott gazdag milliomos parasztok, akiknek láda-fiában milliók vannak, körülbelül 600.000 koronás kölcsönnel tartoznak. Erről bárki, akit a kérdés érdekel, meggyőződhetik, (ügy van / jobbfelől.) En tisztelettel kérem a földművelésügyi minister urat és a külügyminister urat, hogy a legelőkérdésekben a kiadott és eléggé megfelelő rendeleteknek minden körülmények között szereztessen érvényt. TankoviCS János: Es minél gyorsabban! MÓzer Ernő : Es minél gyorsabban. A külügyminister urat pedig arra kérem, hogy a legközelebbi, a csehekkel megindulandó tárgyalások során legyen kegyes a felsőszabolcsi cca 30—40 községnek kérdését is bekapcsolni és a cseheknél odahatni, hogy megengedtessék, miszerint legelőinket és egyáltalában a megszállott területen lévő birtokainkat szabadon használhassuk. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nem fog valami túlságosan nehezen menni, mert hiszen itt körülbelül rekompenzációs dolgokról van szó, mert igen sok községnek, amely cseh területen van, viszont magyar területen van a határa és igy talán bizonyos kölcsönös formulárék és megegyezés alapián lehetne ezt a kérdést elintézni. Mindezek után tisztelettel bátorkodom a földmivelésügyi és a külügyminister urakhoz a következő interpellációt előterjeszteni (olvassa) : »Van-e tudomása a földmiveiésügyi minister urnák a felsőszabolcsi községek legelőinségéről ? Hajlandó-e a minister ur szigorú utasitásokat kiadni, hogy a közigazgatási hatóságok, tekintettel a speciális viszonyokra, a legelők megszerzése tekintetében sürgősen a nép segitségére siessenek ? Milyen intézkedéseket hajlandó a minister ur a legeltetési uzsora letörésére tenni ? Hajlandó-e a külügyminister ur a cseh megszálló csapatok kormányánál a megszállott területeken fekvő legelők használása tárgyában megfelelő lépéseket tenni ?» Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi és a külügyminister uraknak. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Addig, mig a földmivelésügyi minister abban a helyzetben lesz, hogy az interpellációra válaszoljon, legyen szabad a külügyminister ur helyett az ő távollétében tisztelt képviselőtársamnak egy és más tekintetben megnyugtató választ adom. (Halljuk !) Mint méltóztatnak tudni, a brucki tárgyalások rendjén az határoztatott el, hogy a cseh kor46*