Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

360 'A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921. évi április hó 27-én, szerdán. ván ezt ilyen illetékes ajkakról, a kormány részéről is hallván a helyes, korrekt felfogást, hogy megállítsuk ezt az epidémiát, hogy az ne terjedjen tovább, hogy sok embert a szenvedéstől, nélkülözéstől megmentsek, ezért szólalok fel. Mert ma ugy áll a helyzet annál a kis veszprémi becsületes és tisztességes társulatnál, hogy ott 81 keresztény ember is válságba került és arról van szó, az igazgató épen azt írja, hogy az egész társulatot kénytelen szélnek ereszteni. (Ellenmondások a középen.) Pekár Gyula : Ez túízás ! Rupert Rezső : Azt én nem tudom, hogy túlzás van-e ebben, de az egészen bizonyos, hogy én a magam részéről nem túlozok. Annak az egész társulatnak minden nap kilencezer korona kiadása van és ha ma meghirdetnek egy előadást, mint pl. most Bánk bánt, mint mondtam, ez 9000 korona veszteség. Azonkívül miből fizetik a tagokat ? Hiszen 90 tag ellátása naponta igen jelentékeny összeget vesz igénybe és nagyon jól tudjuk, hogy a szinészek szegény emberek, nem rendelkeznek vagyonnal, tartalékokkal, másból nem élhetnek. Kerekes Mihály: Még az igazgató sem! Rupert Rezső: Ezeknek máról holnapra kell élniök és meg kell kapniok a kenyerüket. Az igen t. közoktatásügyi államtitkár ur részéről is elvártuk volna a felszisszenést a kultúraellenes merénylet, a gonosz, ostoba támadás miatt, amely odalent Veszprémben történik az egész polgárság közvéleménye és vétója ellenére. És ha csak a 81 kis darab kenyérről is van naponta szó, mondom, én a magam részéről nem értem, hogy az államtitkár ur könnyedén azt mondja, hogy ez nem olyan súlyos, nem olyan veszedelmes dolog. Nekünk, akik az eszményeknek szolgálunk, akik az eszményeket akarjuk ebben az országban diadalra juttatni, ezen a kis kulturterületen is, amelyet a magyar szinészet jelent, szeretettel kell a magunk munkáját végezni s szeretettel kell az ő segítségükre sietnünk. En nem is vonom kétségbe és nem gondoltam egy pillanatig sem arra, hogy e tekintetben a kultuszministerium s a honvédelmi ministerium részéről is a támogatást meg nem kapnám. Itt van a destrukció, amint méltóztatik látni — hiszen a mi társadalmunkban ez mindennapi eset — ez az a destrukció, amely gátolja az életet, amely az emberek kenyere ellen tör. Mert kivenni valakinek a szájából a falatot, a kenyeret, keresetétől elütni, ez az igazi destrukció. Ez destruálja az államot ; pedig mindnyájunknak arról kell gondoskodnunk, hogy mindenkinek mindennap meglegyen a betevő falatja. De tisztán fiskalitási szempontból is, tisztán az adóalanyok szempontjából is mégis csak fontos, hogy az a vállalat, amely ott évek óta fennáll és becsületes, mondhatom nagyon magas színvonalon álló társulat és ismétlem, 81 keresztény magyar embernek ad kilenc zsidó mellett kenyeret, fontos, hogy«egy ilyen jó adófizető társulat ott fenmaradjon. Ez nem lehet ok arra, hogy türjük'ezta demagógiát, amely ma a társadalomban ilyen divattá lett, hogy ott minden kis ember csak azért, hogy feltűnjön, hogy valami nagy ligának, nagy országos egyesülésnek keretében bizonyos érdemeket szerezzen, ilyen akciókat kezdeményez. Ez felfelé is nagyon elhibázott, mert hiszen azok akis rövidlátó vidéki alakok nem tudják azt, hogy a kormány nagy szempontok szerint nézi és kezeli ezeket a dolgokat és nem enged meg ilyen apró csinytevéseket s azokat érdemnek egyáltalán nem veszi. Mondom, ezért tettem csak szóvá ezt, hogy ez a társadalom — mert hiszen ma már városrólvárosra újból és újból megismétlődik ez •— ilyen illetékes ajkakról hallván a védőszavakat és egyúttal a megnyugtatást is, megálljon a lábán. Az a szerencsétlen kis társulat pedig, amely nem szolgált rá arra, hogy becsületesen dolgozván a magyar kultúra érdekében, ilyen elbánásban részesüljön, az is tovább folytathassa évek óta ott végzett áldásos munkáját. Kérem az igen t. minister uraknak ezt a védelmét. Budaváry László: A bojkottáló közönséget is meg kell hallgatni. Rupert Rezső : Legyen nyugodt, hogy Veszprém hangulatáról sokkal hivatottabbnak érzem magamat beszámolni, mint azok, akik a bojkottot csinálják. Még csak arra az egyre kívánok rámutatni, épen azért, mert katonai mozgalomról is van szó, hogy ismétlem, maga az a tisztikar, amely kénytelen volt bizonyos körülmények közé juttatva úszni ezzel az árral és hozzájárulni a moga vótumával, hogy ez a megkeresés a köztestületekhez elmenjen, az is egyénenként a legnagyobb sajnálattal és visszatetszéssel vette ezt a mozgalmat és nekik sem volna semmi kedvesebb, mint az, hogy a társulat megint a maga jogaiba visszahelyeztessék és megóvassék az ő szempontjukból is az a jogrend, amely minden polgárt ebben a hazában megillet. Ezek után a következő interpellációt intézem a vallás- és közoktatásügyi és a honvédelmi minister úrhoz : 1. Tudja-e a vallás- és közoktatásügyi s a honvédelmi minister ur, hogy a veszprémi színtársulat katonai és iskolai részről bojkott alá helyeztetett ? 2. Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi és honvédelmi minister ur a vizsgálatot megindítani s a felelős egyéneket felelősségre vonni ? 3. Hajlandók-e nevezett minister urak azonnal intézkedni, hogy a veszprémi színtársulat az embertelen bojkott alól felszabaduljon ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a vallás- és közoktatásügyi s a honvédelmi minister uraknak. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés Î Az elhangzott interpelláció első kérdésére azt kell mondanom, hogy : nem tudok róla. Itt az interpelláló képviselő ur előadásából hallottam először, hogy Veszprémben a színtársulat ellen ilynemű és ilyen terjedelmű bojkott folyik. A második kérdés az, hogy vájjon hajlandók va-