Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-182

A Nemzetgyűlés 182. ülése 1921, évi április hó 27-én, szerdán. 359 vagy nem? (Felkiáltások: Igen!) A Nemzet­gyűlés a választ tudomásul veszi. Következik ? Birtha József jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Egy darab kis kultúráról és néhány darab kenyérről aka­rok szót ejteni. Veszprém városában és Székes­fehérvárott évek óta egy derék színtársulat működik, egy derék, 90 tagból álló színtársulat, amely e két város kultúrájában meglehetősen jelentékeny tényező. Ez a színtársulat becsülettel végezte misszióját mindazóta, hogy fennáll. A színtársulat és annak egyes tagjai tisztessé­gesen, derekas módon, ahogyan ideális lelkű emberekhez, akik csak a festett világban élhet­nek, illik, megmaradt azoknak az eszméknek levegőjében, amely eszmék levegőjében a magyar színész csak élhet : a hazafiság és a becsület levegőjében. Ezek a színészek az idén is eljöttek Vesz­prémbe betölteni az ő missziójukat és ott dere­kasan dolgoztak. Igen gyakran adtak elő klasz­szikus darabokat, tartottak délutáni előadásokat, ifjúság számára is — mindmegannyi klasszikus darabbal — és nem emelkedhetett ellenük semmi kifogás. Kedvesen, szeretettel fogadta őket Veszprém város polgársága és látogatták is az előadásokat. Néhány nappal ezelőtt — lehet már körülbelül két hete •— egyszerre csak egy bojkott-mozgalom indult meg a társulat ellen. Amint mondták, felsőbb helyről, de ma már tisztán áll, hogy a veszprémi helyőrség tisztigyülésérői felszólítások mentek a különféle testületekhez, a törvényszékhez, a vármegyéhez, a pénzügyigazgatósághoz, a postához, a vasút­hoz, és az iskolákhoz, amelyekben felhívták ezen testületeket, hogy ennek a színtársulatnak elő­adásaira többé ne járjanak, ettől az ifjúságot is tiltsák el, és megtörtént a legutóbbi pénte­ken az is, hogy amikor épen a kultuszállamtit­kár intenciójához képest a legénység számára egy hazafias előadást rendezett a társulat és elő akarta adni Bánk bánt, nem lehetett az előadást megtartani, mert a legénységet eltil­tották a megjelenéstől. Ennek a mozgalomnak az oka az, hogy ebben a társulatban, amely 90 tagból áll, csak 81 a keresztény, ellenben van benne kilenc zsidó is. Ezt a 90 tagú társulatot tehát meg­tette ez a t. szűkebb körű kis népgyűlés zsidó társaságnak és bár Veszprémben, mondhatom, semmiféle talaj nincs arra, hogy felekezeti szem­pontból ily embertelen mozgalmat ott fentartani lehessen, ez mégis megtörtént. Hiszen ma még tudjuk, hogy az emberek igen kevés kivétellel kollektiv emberek, és ha nem tetszik is nekik valami, azért a nagy áramlattal mennek és úsz­nak. Maga a veszprémi társadalom is igy van vele, az egyénei kollektiv egyének, természetesen ennek ellene nem szegülhettek, legalább nyíltan nem, de az egész város a legnagyobb megrökö­nyödéssel és elítélően fogadta ezt a mozgalmat. Hogy félre ne értessem, itt mindjárt be­szédem elején kiemelem azt, hogy maga a tiszti­kar is, amelyet összegyűjtöttek, hogy ezt a bojkottmozgalmat megindítsa, egyénenként mind elitéli az egész dolgot, a tisztek valamennyien megbotránkoznak azon, ugy látszik azonban — hiszen ma még mindig olyan általános a terror és olyan természetű is — nem érzik elég bátor­nak magukat arra, hogy megnyilatkozhassanak, s azon a tiszti gyűlésen kénytelenek voltak ugy szavazni, hogy ezt a bojkottot csakugyan meg kell indítani Most a helyzet az, hogy a királyi törvény­széket kivéve, a többi testület behódolt. A királyi törvényszék természetesen, ahogyan illik is egy ilyen magas klasszisu testülethez, egy­szerűen visszautasította ezt a gyerekes csínyt és egyáltalán nem volt hajlandó ebben a gyere­kes csinytevésben résztvenni. A magam részéről is gyerekes csinytevés­nek tekintem ezt és habár 81 embernek, 81 keresztény magyar embernek, összesen pedig 90 magyar embernek exisztenciájáról, minden­napi kenyeréről van szó, akik rongyos színészek, szegények, akik máról holnapra élnek, s bár nemcsak ezekről, hanem anyákról, hitvesekről, kis magyar gyermekekről is van szó s habár igy elég nagyjelentőségű ez az ügy, a mi igen nagy bajaink közepette, mégis azt gondolom, hogy nem épen okvetlenül kellett volna ezt a dolgot idehozni, annál is inkább, mert akikhez interpellációmat intézem, ugy a vallás- és köz­oktatásügyi minister ur, mint a honvédelmi minister ur, az ő egyéniségük, gentleman vol­tuk úgyis teljes garanciát nyújtott nekem arra, hogy hozzájuk menvén ezzel a panasszal, nagyon természetesen igen röviden, igen kor­rektül, igen nagy jóakarattal ezt elintézték volna. Usetty Ferenc ; Sokkal egyszerűbb lett volna ! Rupert Rezső: Nem is azért jöttem ide, mintha ebben nem hittem volna —az én bizalmam, az én hitem teljesen megvolt — hanem mert ezt a mozgalmat epidémia —jellegűnek tekintem. Meg­indul az egyik városban, kezdeményezi egyik ilyen testület, meghallják a szomszéd városban, a harmadikban, negyedikben, tizedikben, husza­dikban, mindenütt megkezdik a mozgalmat és ha nem is sikerül az életet többre megállítaniuk, mégis mindenütt, minden városban megállítják öt-hat napra az életet, mindenütt újra és ujra­kell a kormánynak, a minister uraknak intézked­niük, ami időt jelent. Épen azért, hogy itt a ma­gyar nemzet közvéleménye előtt az ország centru­mában ezt a kulturkérdést, ezt a botrányt itt szóvá tevén, a magyar közvéleménynek is bizta­tást adjunk arra, hogy nekik nem muszáj minden­féle kollektiv áramlatba belemenniök, hogy a köz­vélemény, a városok, a polgárok mindenütt hall-

Next

/
Thumbnails
Contents