Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921 mert már az az adoma kering, hogy a pénzügyminister ur azért siet olyan nagyon a javaslatokkal, hogy a Nemzetgyűlés tagjai még rossz pénzben szavazzák meg azokat a javaslatokat, amelynek következményeit azután jó pénzben kell kifizetni, mert igy határozottabban, könynyebben megy keresztül azoknak a súlyos szakaszohnak a megszavazása. (Derültség.) Annak idején is ez a törvény igen hosszú szakvitára adott alkalmat, és átnézve az 1883. évi XX. és XXIII. tcikkekre vonatkozó országgyűlési naplókat, azt láttam, hogy annak idején itt az országgyűlésen egészen felkorbácsolta a hullámokat tisztán az a körülmény, hogy 12 forintban óhajtotta a pénzügyminister ur megállapítani a vadászati adót, sokan pedig ezt 6 forintban kívánták megállapítani és névszerinti szavazás mellett 141 szavazattal 112 szavazat ellenében dőlt el ez a kérdés, amely — mondom — egész lázba hozta itt az országgyűlésen a kedélyeket. Most pedig azt látom, hogy a legnagyobb könnyedséggel, a legnagyobb nyugodtsággal siklunk át ezeken az igen súlyos javaslatokon, amelyeket azonban én a magam részéről — ismételten a legnagyobb elismeréssel adózva a pénzügyminister urnák ez irányban kifejtett tevékenységeért — helyeseknek tartok. Csak arra kérem, ami — ismétlem — nem tartozik ugyan szorosan az ő tárcájához, de ami szintén szorosan összefügg azokkal az elvekkel, amelyeket ebben a javaslatban lefektetve látok, méltóztassék a kormánynak gondoskodni arról, hogy amikor ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, és amikor azt életbeléptetik, akkor a modern viszonyoknak megfelelő uj vadásztörvény is napvilágot lásson. (Helyeslés.) Elnök : Csernus Mihály képviselő ur a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással szót kér. A képviselő urat a szó megilleti. Csernus Mihály: T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kérek, hogy felszólalásommal a tárgyalás menetét néhány percre megszakítom . . . (Szónok szavai alig érthetők.) Elnök: Kérem képviselő ur, nem hallani a beszédjét. Csernus Mihály : Be vagyok rekedve, nem tudok hangosabban beszélni. Elnök: Akkor tessék közelebb jönni, mert a gyors'rók nem hallják. Nyéki József: A debreceni események megártottakCsernus Mihály: T. Nemzetgyűlés ! Ámult hét folyamán, amikor Kováts István t. képviselőtársam beterjesztette a tárgyilagosságot sok tekintetben nélkülöző interpellációját, két olyan közbeszólás történt, amely az én egyéni és politikai reputációmat mélyen sérti. Az egyik volt Barla-Szabó t. képviselőtársamnak az a közbeszólása, hogy amig a vonat késett az érkezés alkalmával, azalatt Csernus tartott népgyűlést Debrecenben és kikiáltotta az uj ministerelnököt, Bernolákot. évi márc. hó 17-én, csütörtökön. 29 Nem sok jelentőséget tulajdonítottam volna e gyenge közbeszólásnak, ha nem lett volna bizonyos tendenciával beállítva, vagy legalább is nem adna okot, nem adna tápot ferde értelmezésre, így beállítva bizonyos tekintetben forradalmárnak tarthatna mindenki, (Zaj és ellenmondások.) hogy egy városban politikai gyűlést tartok, ahol ministerelnököket óhajtok jelölni illetőleg ott kikiáltatni. (Egy hang jobbfelöl: Az a kérdés : igaz volt-e?) Először is népgyűlés akkor Debrecenben nem volt, tehát maga az első állítás rágalom. Nyéky József: Hát hol rekedtél be? (Derültség.) Csernus Mihály: Március 15-én rekedtem be a kerületemben. Másodszor volt egy hangverseny előkelő közönség jelenlétében a vármegyeházán, ahol Bernolák t. képviselőtársamnak kellett volna megtartania az ünnepi beszédet, amikor jött a telefonértesítés, hogy körülbelül 7 órakor jön be a vonat. Mivel a közönség nagyon izgatott volt, engem kértek, hogy szóljak valamit. Ezzel a humoros mondattal kezdtem beszédemet: Részvétemet fejezem ki a publikumnak, hogy a lapok szerint Magyarország jövő igazságügyministerét óhajtotta volna látni, és a parlament talán legfiatalabb, egyszerű tagját látja maga előtt. Kacagott mindenki. Ebben nem volt semmi politikai tendencia, amint Barla-Szabó t. képviselőtársam mondotta közbeszólásában. A másik közbeszólás, amelyet szintén BarlaSzabó t. képviselőtársam mondott, hogy : Hubert főispán elejtését nem engedi Csernus Mihály. Hubert elejtése ellen, tisztán katholikus volta miatt, természetes dolog, mint képviselő is, másrészt pedig mint a debreceni egyesülés pártjának ügyvezető főtitkára is tiltakoztam a múltban és tiltakozom a jelenben is mindaddig, mig objektív tárgyi ok az elejtést nem követeli. Szijj Bálint: Hát nem volt elég objektiv ok? Csernus Mihály: Tiltakozom ellene azért, mert én ott élek Debrecenben és látom minden oldalról minden vonatkozásban az ottani eseményeket. Nem egyoldalú, nem liberális, szabadkőműves forrásokból jövő véleményeket és nézeteket fogadok el, hanem a társadalmi rétegeknek, tömegeknek, egyesületeknek mindenféle vonatkozású információjára támaszkodva, jól és helyesen ismerem az ottani viszonyokat. Bizonyára nem mondotta volna ezt t. képviselőtársam, ha tudta volna, hogy ez már egy nyolckilenc hónap óta tartó liberális-szabadkőműves maffia, amely megkezdődött már a múlt nyáron, a választások idején s amelynek egyáltalában nem az volt a sérelme és aknamunkájának nem az volt a motívuma, hogy Hubert katholikus, hanem hogy a keresztény tábor vezéreit kilőve, hatalmi pozíciójukat erősítsék. Itt egy liberális politikai manőverről van szó, amelyet