Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

28 A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. évi márc. hó 17-én, csütörtöhón. nem fényűzés, hanem az egészség fentartására szükséges testmozgás a vadászat. Ez annak idején, amikor a vadászati törvényt tárgyalták, szintén kifejezésre jutott itt a Ház előtt, amidőn egyik felszólalásban kifejezést adott egy képviselő annak, hogy vannak olyanok, akik oly munkával vannak elfoglalva, mint pl. az irás stb., akiknél a vadászat, melyet csak olykorolykor űzhetnek, nem fényűzés, hanem célszerű testmozgás, mellyel az egészségüket fentartják, hogy a munkát annál nagyobb kedvvel folytathassák«. Zákány Gyula: Kövér börziánerek! Karafiáth Jenő: Erre is rá fogok térni, amit Zákány t. képviselőtársam mond. Azt mondja továbbá a beadvány (olvassa) : »Szerény nézetünk szerint az agrikultur Magyarországon a vadászat ősfoglalkozás, a vadállomány pedig igen jelentős nemzetgazdasági érték, a meglőtt vadak és ezek gereznái, valamint a befogott vad a múltban is jelentős jövedelmet jelentettek mint exportcikkek is és ezért a vadászat hozamképességét ezután is emelnünk kell. A törvényjavaslat a vadászatilag is legértékesebb társadalmi osztályt, a majdnem kizárólag fíxíizetésből élő értelmiségi középosztályt sújtja és esetleg teljesen ki fogja zárni a vadászat űzéséből s arra fogja kényszeríteni, hogy a vadászattal felhagyva, fegyverétől megváljon és igy önmagát lefegyverezze.« T. Nemzetgyűlés! Amint Zákány t. képviselőtársam megemlítette közbeszólás alakjában, ón őszintén szólva, igen aggódom a tekintetben, hogy most a nyomorúságos viszonyok között élő értelmiségi osztályt teljesen kizárjuk a vadászatban való részvételből és ennek tényleg az lesz a következménye, hogy a helyüket parvenü vadászok fogják elfoglalni és a hadseregszállitóknak lesz majd úgyszólván egyedüli igényjogosultságuk arra, hogy vadásszanak, vagyis azoknak, akikre nézve a vadászat tényleg nem az, mint a többiekre, hanem luxus és fényűzés. (Úgy van!) En tehát helyesnek tartanám azt, ha valamiképen nem a hadseregszállitoknak adnánk kedvezményeket, hanem azoknak, akiknek az értelmisége folytán biztosítékot találunk a tekintetben, hogy a vadállományt nemzetgazdasági értéknek tekintik és igyekeznek a mai igazán súlyos viszonyok között hozzáértésükkel a magyar közgazdaságnak fontos tényezőjét, a magyar vadállományt — amennyire lehet — emelni is, nem pedig esetleges visszaélésekre alkalmat szolgáltatni. Ugyancsak teljesen honorálom a demokratikus viszonyok mellett azt a gondolatot is, hogy azokat, akik másokat a vadászatból kizárnak, súlyosabb és erősebb adóztatásban részesítsük. Minthogy azonban a trianoni békeszerződésnek van egy olyan pontja, hogy külföldieket nem lehet súlyosabban adóztatni, mint a belföldieket, nagyon sajnálom, hogy nem tudok módot találni arra nézve, hogy azok részére, akiknek igazán luxus a vadászat, nagyobb adózást állapítsunk meg. Az egyik újságcikkben olvasom pl., hogy van sokszoros milliómos külföldi, aki egy szarvasnak lelövéséért ma 15.000 márkát, vagyis 135.000 koronát vagy 500 fontot, tehát egy millió koronát kinál — nevetséges tehát, hogy az illető 5000 korona vadászati adót fizessen. Sőt a külföldiek részére a törvényjavaslat 4. §-a bizonyos kedvezményt is nyújt, mert ők rendesen igénybe vehetik azt a kedvezményt, hogy egy hónapra szóló vadászati jegyet váltsanak. Hiszen mások is élhetnek ezzel a kedvezménnyel, pl. a vadászatra meghívott vendégek, akik csak egyszer veszik igénybe, vagy a szabadságidőt vadászaton töltők, de mégis azt látom, hogy ez a szakasz túlságos előjogot biztosit a külföldieknek. Épen ezért ezt a szakasst lehetőleg törlendőnek tartom. Ez tulajdonképen már a részletekre tartozik, azonban már itt voltam bátor erre rámutatni és ezzel kapcsolatban — bár ez is a végrehajtási utasításra fog tartozni — azt a kérelmet is terjeszteném elő a pénzügyminister úrhoz, méltóztassék konszideráció tárgyává tenni, nem lehetne-e a vadászati jegyet is arcképpel ellátva kiadatni, (Helyeslés.) mert ezzel igen sok vizszaélésnek tudnánk gátat vetni. Magyarországon minden egyes szaktevékenységnél, minden szakdologban mindig két fórum szokott illetékez lenni. így a vadásztársadalom is két fórum között tagozódik el. Ezt a helyzetet áthidalandó lőbb idéztem a Vadászati Yédegyletet, most a »Vadászat« című lapra hivatkozom, ahol Gryöngyöshalászi Takách Gyula igen nagy szakértéssel szól erről a törvényjavaslatról. Ez a közlemény tehát, amely a vadásztársadalom másik részének, a Magyar Vadászok Országos Szövetségében tömörült vadászok véleményének megnyilvánulása, ezeket mondja. A javaslat a vadászatot fényűzési szenvedélynek minősiti és fényűzési adóval is sújtja. Ez ellen ez a szaklap is kikel és azt mondja : »Hát ez nagy tévedés ! A vadászat Magyarországon a honfoglalás óta ősfoglalkozás ; a világháború kezdetétől pedig beláthatlan hosszú időkig husszerzési művelet az örökös hústalan napok enyhítésére; sokaknak pedig egyedüli kenyérkereset. A vadászati adó minimumát tehát legfeljebb 250 koronában és a fegyveraclót csövenként 20 koronában véljük megállapíthatónak akkor, ha egyidejűleg a vadtenyésztés védelmére készült 1883 :XX. te. 20—100 koronás büntetésösszegei is felemeltetnek a mai áraknak ós napszámnak megfelelő arányban.« En fenntartom magamnak a jogot arra, hogy a részletes tárgyalás során egyes módosításokat terjesszek elő. A magam részéről azonban ismételten kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék a jövőben — amennyiben az ország helyzete megengedi — tényleg több meggondolási időt engedni ezekre a javaslatokra,