Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-167
A Nemzetgyűlés 167, ülése 1921. Ep } igy vice versa is a kettőt együttesen egy időpontban kell életbeléptetni. (Helyeslés a jobb felöl) Ez, mondom, nem tartozik szorosan ehhez a törvényjavaslathoz, de mégis teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy amikor ilyen igen fontos, elvi kijelentések foglaltatnak ebben a novellában, ugyanakkor megmaradnak a régi vadásztörvénynek egyes rendelkezései, amelyek szinte hihetetlenül alacsony tételeket foglalnak magukban. Egész biztosra veszem azt, hogy a pénzügyminister ur, aki minden emeléshez a legszívesebben hozzájárul, ehhez a revizióhoz is a legszívesebben fog hozzájárulni. De ismételten rá kell mutatnom arra, hogy példának okáért, amikor a jelen törvényjavaslat adócsalás következményeivel fenyegeti meg mindazokat, akik csak egy kis hibát vagy elnézést követtek el — hogy ne használjak súlyosabb kifejezéseket — akkor pl. a vadászati törvény megmarad még a régi alapon. Itt van pl. az 1883. évi XX. te. 26. §-a, amely azt mondja, hogy »aki a tulajdonosnak, vagy ha a vadászat bérbe van adva, a haszonbérlőnek engedélye nélkül vadászik, 10-től 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig a vadászás lóháton történt, 20-tól 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható«. Itt folytatólag felolvashatnám a 27., 28. és 29. §-t, ahol pl. ki van mondva, hogy aki tiltott időben vadászik, 5-től 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ez szerves összefüggésben van ezzel a javaslattal. Mindezeken változtatni kell, még pedig sürgősen. (Ugy van !) A 30. § azt mondja, hogy (olvassa) : »Ha valaki a vadak fiait elfogja, a madarak fészkeit elrontja, 1-től 10 forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó. « A 31. § szerint, »aki a tiltott időben hasznos vadat lő, árul vagy vesz, ha a vad nála találtatik, a következő pénzbüntetésekben marasztalandó : Szarvasért vagy dámvadért darabonként 60 forint, szarvas vagy dámvad tehénért darabonként 50 forint, őzért 20 forint, más vadért 3 forint« stb. stb. — mondom, folytathatnám ezeket a citátumokat, azonban a dolog lényege az, hogy a két törvény között szerves összefüggés van és amig itt ebben a törvényjavaslatban arról van szó, hogy a pénzügyminister adócsalással fenyegeti a megalkotandó törvény áthágóit, ezzel szemben a vadásztörvény még ma sem teljesiti a szakköröknek azt a kívánságát, hogy az orvvadászás nem tekinthető egyszerű kihágásnak, hanem megfelelően, annak súlyosságához képest vétségnek, illetve bűntettnek minősítendő. Ezért van szerencsém ezzel kapcsolatban egy határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa) : »Tekintettel a vadászatnak nemzetgazdasági nézőpontból a forradalmak következtében teljesen kipusztult vadállomány folytán ez idő szerint még fokozottabb védelmet igénylő érdekeire, tekintettel továbbá arra a szoros kapévi márc, hó 17-én } csütörtökön. 27 csolatra, amely a vadászati törvény és a vadászati fegyveradóra vonatkozó törvény között a múltban is fennállott, tisztelettel indítványozom, utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a modern viszonyoknak megfelelően szerkesztendő törvényjavaslatot a vadászatról, mely javaslat a földmivelésügyi ministerium vadászati osztályában különben is évek óta tárgyalásra készen áll, sürgősen terjessze a Nemzetgyűlés szine elé, még pedig oly időben, hogy az uj vadásztörvény a jelen vadászati és fegyveradóra vonatkozó törvény hatálybalépésekor, de legkésőbb 1921 augusztus hó 1-én életbeléptethető legyen.« (Altalános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Ezzel kapcsolatban méltóztassék engedélyt adni még arra is, hogy egyes szakköröknek állásfoglalását ismertessem a t. Nemzetgyűlés előtt, miután az egyes szakkörök ezt az állásfoglalásukat annak idején meg nem tehették. Itt van a Hubertus Országos Magyar Vadászati Védegyletnek beadványa. Méltóztassék megengedni, hogy miután teljesen szakjavaslatról van szó, néhány sort ebből is felolvassak. Azt mondja a Vadászati Védegylet (olvassa) : »Elsősorban hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy teljesen át vagyunk hatva annak a hazafias kötelességnek az érzetétől, hogy az államháztartás egyensúlyának megteremtéséhez, erejéhez mérten a legteljesebb áldozatkészséggel mindenki hozzájárulni köteles s mi nem is a törvényjavaslat intenciói ellen emelünk szót, hanem a vadászati adó igazságosabb rendszerét kérjük, amelynél érvényre jut e javaslat indokolásának az a helyes elve, hogy a társadalom vagyonosabb osztályait az arányosság mértékén túl is bele kell vonni az adóztatásba.« Azután azt fejtegeti a beadvány, melynek csak egyes részeit olvasom fel, amelyeket én is magamévá tettem, hogy : »Homlokegyenest ellenkezik a 3. § pl. a törvényjavaslat indokolásában kifejezett azzal az elvvel, hogy a társadalom nagyobb jövedelmű és vagyonosabb osztályait kell elsősorban belevonni az adóztatásba. Ellenkezőleg, a javaslat a kisexisztenciát, a vagyontalant adóztatja meg, az arányosság mértókén túl is. A törvényjavaslat az évi százegyezer korona jövedelemmel rendelkező, de egyébként vagyontalan személlyel 5000 korona vadászati adót fizettet és ugyancsak ennyit fizet az évi kétmillió korona jövedelemmel biró dúsgazdag egyén is. A vadászati adó kirovásának alapja szerintünk egyedül és kizárólag a progresszive megállapított állami adó lehet és csak igy lehet a vadászati adó méltányos és igazságos.« Azután azt adja elő a beadvány, amelyet a magam részéről is teljesen magamévá teszek, hogy a javaslat teljesen hamisan fényűzésnek állapítja meg a vadászatot és maga is érzi állításának tarthatatlanságát, mert az indokolás 3. szakaszának utolsóelőtti bekezdésében ezt a beállítást odaenyhiti, hogy bizonyos egyéneknél
