Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-167

A Nemzetgyűlés 167. ülése 1921. évi márc. hó 17-én, csütörtökön. 25 Nagyon jól tudjuk, igen t. Nemzetgyűlés, hogy a vadászat tényleg luxus. Elnök : Bocsánat, képviselő ur, ugy veszem észre, hogy a képviselő ur módosítást akar beadni az 1. §-hoz % Henzer István : Igen, de a 3. §-hoz. Elnök : Akkor talán technikai szempontból jobb lenne, ha a képviselő ur a részletes tárgyalásnál terjesztené elő módosítását, mert akkor tudom csak szavazás alá bocsátani. Henzer István : Akkor a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom és majd a 3. § részletes tárgyalásánál fogom a módositá&t előterjeszteni. Kontra Aladár jegyző: Diozdy Győző ! Karafiáth Jenő : Kérem, én ... Elnök : Kérem, most Drozdy Győző következik ! Karafiáth Jenő: Én jelentkeztem! Elnök : Kérem, Drozdy képviselő ur után a házszabályokhoz, vagy más címen felszólalhat a képviselő ur S Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Annak ellenére, hogy a magyar nép ősfoglalkozása a vadászat és halászat volt, a vadászáé évszázadokon keresztül csaknem egészen egy kiváltságos osztály piivilégiuma volt. örömmel üdvözöltük volna a törvényjavaslatot, ha azt tapasztaltuk volna, hogy ez végre megszünteti ezt a privilégiumot, de könnyű ebből a javaslatból megállapítani, hogy ez a javaslat a régi rendi alkotmánynak utolsó elkorhadt gerendája, amennyiben a burkolt privilégium még ma is fennmaradt. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Nagyon szép ! (Derültség jobbfelől.) Drozdy Győző: T. Nemzetgyűlés! Ugyebár, nagy különbség az, ha valaki a saját területén ingyen vadászik és ha valaki másnak területén drágán fizeti a bért. Azok tehát, akik ingyen vadásznak, már is privilégiumot élvezhetnek. Pedig senki sem állithatja, hogy az a vad, amely annak a nagybirtokosnak a vadászterületére téved, tulaj donképen az övé. Avagy kié az a madár, amely a levegőben átsuhan ? A természeté, az Istené ! — és igy nincsen senkinek sem joga ahhoz, hogy mint a magáét kezelje. Ennélfogva a nagybirtokosnak az a joga, hogy a nagyobb területen, a saját földjén vadászterületi bér nélkül vadászhat, feltétlenül olyan privilégium, amelyet nekünk meg kell szüntetnünk. Nagy különbség az is, t. Nemzetgyűlés, hogy az uraság egyedül vadászhat a saját területén és ezért csakis a vadászati- és a fegyveradót fizeti meg, — mig egy vadásztársaság, tizenöt-húsz taggal—külön-külön, fejenként fizet adót és néha, bár talán épen ötödrésznyi, vagy tizedrésznyi az a terület, amelyet ez a kisebb társaság vadászat céljára használ, az uraság nagy területéhez képest : a vadászati adó mégis arányos. Ennél a pontnál is újra meg lehet állapítani, hogy a nagyNEMZETGYÜLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. birtokosoknak, az ezerholdasoknak ismét privilégiumot adunk ezzel a törvényjavaslattal. Egyáltalán semmi kifogásom sincs ama kicsiny előnnyel, ama kicsiny beneficiummal szemben, amit ez a törvényjavadat a tisztviselők javára biztosit. A magam részéről is helyeslem, hogy annak a tisztviselőnek, aid a napi munkájában fáradtan, elgörnyedten dolgozik, némi kis üdülés adassék és mód nyujtassék neki arra, hogy valami kis sportot űzzön, hogy fizikumát egészségesen fentarthassa. Csakhogy, természetesen, nagy jelentősége van annak i>, hogy a konyhára kerüljön egy kis téritek ! (Egy hang a középen : Különösen ma /) Ellenben semmiképen sem látom indokoltnak, hogy miért zárják ki ebből a kedvezményes vadászati adóból azt a kisgazdát, azt a földmives embert, aki az óriási közterhekkel, amelyeket visel, a rettenetes nagy munkával, amit végez, azután a szörnyű véráldozatokkal ugyancsak elegendő érdemet szerzett, hogy a tisztviselőkkel hasonló elbánásban részesüljön. Egyáltalán főelvként akarom kijelenteni, hogy teljesen igazságtalannak tartom ennek a javaslatnak azon megállapítását, hogy egyénenkint veti ki a személyre a vadászati adót, 1000, 2000 és 5000 koronánként. Ezt teljesen igazságtalannak tartom. Nézzük most már a helyzetet. E javaslat szerint egy nagybirtokos, aki 60 hold földön vadászik, ugyanannyi adót fizet mint annak a vadásztársaságnak a tagja, amelynek 10 emberére jut 2000 hold. Ha már a progresszivitás igazságos elvét a javaslat itt nem is akarta keresztülvinni, de az ilyen regresszivitást a magam részéről teljesen erkölcstelennek tartom. Sokkal igazságosabb adómódszert tudnék ennél a javaslatnál ajánlani a pénzügyminister ur és a Nemzetgyűlés figyelmébe, még pedig azt, hogy a vadászati adót ne egyénenként rója ki a törvény, hanem a földterület nagysága szerint holdakra. (Ellenmondások.) Amennyiben pl. holdanként 1 koronát vetünk ki, elérjük azt, hogy pl. a 2000 holdas vadászterület után fizetnek esztendőnkint 2000 koronát, de elérj ük azt is, hogy az a nagybirtokos, akitől 6000 vagy 10.000 hold után szedünk díjat, 6000 vagy 10.000 korona vadászati adót fizet. Szerintem ez teljesen igazságos,méltányos dolog, azonkívül a kincstár sem fog semmivel sem károsodni, sőt egy kis számvetés után megállapítható, hogy feltétlenül nyeresége lesz belőle. Ezt feltétlenül igazságosabbnak tartom, mint a másik adózási módszert. Ennél a törvényjavaslatnál kell megemlékeznünk a fegyverek összeszedéséről, arról a módszerről, amellyel a kisgazdától és a földmivestől a forradalmak kitörése óta egyik kormányzat is, a másik is elszedi a fegyvert. Arról van szó, hogy ma már a földmivesék és kisgazdák kezében lőfegyver alig van és még ha ki is adták a rendeletet, hogy vissza kell adni, amit elszedtek tőle, nem tud nyomára akadni, a legtöbben még máig sem jutottak fegyverükhöz. Arról is van tudomásom, hogy valamiféle 4