Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-179

A Nemzetgyűlés 179. ülése 1921. siteni befolyását ezen intézeteknek vezetésében, és tagadhatatlan tény az is, hogy a technikai elem és a munkásság is sokkal kevésbé jövedelmező, fáradságos és felelősséggel nagyon teljes második sorba szorult, holott a vezetésben igazán túlsúlyra emelkedett az az elem, f amely ellen azután sokak ellenszenve fordult. Én elismerem, hogy ez nagyrészben a mi hibánkból történt igy. De ez a felismerés nem ment fel bennünket az alól a kötelezettség alól, hogy minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy ezt a hálózatot áttörjük és a keresztény elemnek közgazdasági téren való érvényesülését minden tőlünk telhető eszközzel elősegítsük. (Helyeslés.) A másik konkrét eset, amelyet itt fel akarok említeni, az, hogy a nagykereskedelem, amely legnagyobb részében és érdeme szerint, ezt elismerem, tagadhatatlanul a zsidóság kezében van... Virter László: A legjobbak keresztények! Herrmann Miksa : ... a kiskereskedelmet előnyben részesítették akkor, amidőn zsidókézben tudták és megnehezítették a keresztény kiskereskedelem érvényesülését. (Igaz ! Ugy van !) Ennek százmindenféle módja van, amelyet a törvény nem tilthat, de én azt hiszem, hogy épen ennek a tendenciának a felismerése vezetett a szövetkezetek megalakítására és nekünk kötelességünk, hogy ezeket a szövetkezeteket törvényes formában, előjogok engedélyezése nélkül, de teljes erőnkkel támogassuk. (Helyeslés.) Yégül azt jelentette ki Szterényi báró ur, hogy a kereskedelem és ipar a legbiztosabb támasza yolt Magyarországnak és a dinasztiának. (Zaj.) En ezt kétségbevonni egy szóval sem akarom, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a Maróthi-Fürstök, Hatvany-Deutschok (Felkiáltások a baloldalon : Lajos !) és számtalan báró, aki az utóbbi időben bővítette arisztokráciánkat, tényleg erős támasza a dinasztiának is. Ezzel szemben kénytelen vagyok rámutatni arra a jelenségre, hogy amikor szerencsétlen országunkat az események feldarabolták, a tőlünk elszakított részen megmaradt kereskedelmi világnak egy igen nagy része sietett bebizonyítani, hogy épen olyan megbízható hive akar lenni az uj dinasztiának és az uj imperializmusnak, mint amilyen a réginek volt. (Ugy van! Ugy van !) Pető Sándor : Hát a földbirtokosok mit csináltak az elhódított területeken? A püspökök is hűséget esküdtek ! (Zaj a baloldalon. Elnöh csenget) Herrmann Miksa: Igen sok embernek fogcsikorgatva meg kellett hajtania a fejét az idegen hatalom előtt. Nem is ez ellen lehet kifogás, de teljesen megbízható információk vannak arranézve, hogy a másik részről nem fogcsikorgatva történt meghajlásról, hanem felkinálkozásról volt szó. (Zaj és felkiáltások.) Amikor ilyen jelenségeket látunk, akkor nem lehet csodálkozni, ha az ipar és kereskedelem bizonyos évi április hó 23-án, szombaton. 295 képviselői ellen széles néprétegeknek az ellenszenve fordult. Ezt is tompítanunk kell, ki kell egyenlítenünk mind a két fél méltányos viselkedésével. De egy bizonyos: ebből a jelenségbői azt a konzekvenciát levonni, hogy ennek az országnak lakossága magát a kereskedelmet és az ipart ellenzi, az olyan beállítás, melyet visszautasítás nélkül hagyni nem lehet. ( Ugy van ! Ugy van !) Minthogy azt hiszem, hogy ezzel megfeleltem annak a gondolatkörnek, mellyel szemben nem tudtam szó nélkül maradni, hozzájárulok ezen szakasz változatlan elfogadásához. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Tisztelt barátaimnak előbb elhangzott indítványai igen jelentős előnyöket kivannak biztosítani azon vidéki intézetek számára, amelyek hadikölcsönt jegyeztek és általában a vidéki pénzintézetek részéről beszolgáltatandó vagyonváltság tekintetében. Mint már tegnap is mondtam, meggyőződtem t. barátaim álláspontjának helyességéről és elfogadom Mátéffy képviselő ur első indítványát és Nagy János képviselő ur indítványát. Minthogy Mátéffy t. barátom indítványa túlmegy Orffy képviselő ur indítványán, az övét fogadom el és kérem t. barátomat, vonja vissza indítványát. Ennek azonban konzekvenciái vannak, melynélfogva magam is több módosítást vagjok bátor benyújtani. Miután a tőzsdén nem jegyzett papíroknál, a vidékieknél a kiképzési alapot felemeltük, ennélfogva a budapesti tőzsdén jegyzett papíroknál szintén fel kell azt emelnünk, de a felemelést csak félszázalékra tenném. Vagyis indítványozom, hogy a 4. bekezdés 4. sorában »1% legnagyobb osztalék« helyébe »lVs^o« tétessék. Ez felel meg matematikailag ezen proporciónak. Ezzel kapcsolatban tisztelettel indítványozom, hogy a 3. bekezdés d) pontjának utolsó sora, »az ily részvénytársaságtól« szavaktól, kezdve ». . . rója le« szavakig hagyassák és helyébe a következő rendelkezés vétessék : »amennyiben az ily részvények névértékét a részvények 1920. évi december 20-i forgalmi értéke felül nem haladja, a c) pont alatti értékelés alkalmazásával kell a részvénytársaság vagyonváltságköteles vagyonát megállapítani.« T. i. lehetséges az, hogy vannak részvénytársaságok, melyek azóta alakultak s igy nem érnek annyit a részvények, mint amennyit befizettek. Ezeket nem lehet megbüntetni. Ehhez hozzáteszek még egy továbbit is. Minden módot megragadok arra, hogy a tőzsdén nem jegyzett értékpapíroknál lehetőleg rájöjjünk a valódi értékre. Ennélfogva a következő módosítást nyújtom be, mely módosítás folytatása volna az előbbinek: »Az ebben a pontban emiitett részvénytársaságokkal szemben a pénzügyminister a vagyonváltság megállapítására becslési eljárást is rendelhet el. Ha a vállalat a becslés eredményét elfogadja, akkor a