Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-179

À Nemzetgyűlés 179. ülése 1921. san megterhelve, de reájuk nézve ez a kis összeg is alkalmas arra, hogy lelkületüket felzaklassa. Ne felejtsük el, t. Nemzetgyűlés, hogy száz családot kell megfognunk, hogy 5000 koronát kapjunk, tehát olyan óriási tömegek lelkében keltjük fel az igazságtalanság érzetét, hogy az nem áll arányban a csekély anyagi eredménnyel, amit elértünk. Nem szólnék a javaslat ellen, ha nem volnék meggyőződve arról, hogy az igy esetleg elvesztett összegeket a t. pénzügyminister ur más utón biztosíthatja, de hiszen maga a pénzügyminister ur is mondotta, hogy a legközelebbi időben a konjunkturális, a háborús vagyonokat alaposan meg fogja adóztatni és mindenki, akinek egy millió koronát kitevő vagyona van, köteles lesz igazolni, hogy mikor és milyen módon szerezte azt. Amennyiben a vizsgálat során az tűnnék ki, hogy konjunkturális, háborús vagyonról van szó, akkor az sokkal súlyosabb váltság alá fog esni, mint az egyéb vagyonok. Meg vagyok róla győződve, hogyha a pénzügyminister ur nem az egymillió koronát veszi e tekintetben a konjunkturális vagyon alapjául, hanem az 500.000 koronás vagyont is, ilyen alapon adóztatja meg, sokkal több pénzt fog ebből szerezhetni, mintha száz és százezer kis exisztenciát támad meg létében. Epen ezért azt a tiszteletteljes javaslatot terjesztem a Nemzetgyűlés elé, hogy a 3. § első bekezdése harmadik sorának szövege akként változtattassék meg, hogy az eredeti szöveg helyett, amely ugy szól, hogy »az 1000 koronán felül bezárólag 10.000 koronáig az érték 5%-át«, a következő módositott szöveg vétessék fel :« 5000 koronán felül bezárólag 10.000 koronáig az érték 5%-át«, a negyedik bekezdés szövegébe pedig az 1000 korona helyett 5000 korona iktattassék be, mint vagyonváltság alól mentes vagyon. Amennyiben ezt a pénzügyminister ur túlmagasnak találná, bátor vagyok kérni, hogy ezt az összeget 3000 koronában méltóztassék megállapítani. Szabóky Jenő jegyző: Birtha József! Birtha József: T. Nemzetgyűlés! Ha mérlegelni akarom a nagy világégésben azokat az áldozatokat, amelyeket egyesek a haza megmentése érdekében hoztak ; ha kérdés tárgyává teszem, hogy kik azok az egyének, akik nagyobb áldozatokát hoztak a hazáért, annak megmentéseért : azok-e, akik életükkel és vérükkel adóztak a harctéren, azok-e, akik csonkán-bénán kerültek ki a háborúból, azok-e, akik legdrágább kincsüket, szemük világát vesztették el, vagy pedig azok, akik nyugalmas, békés otthonukból, hivatásuktól elkergettettek, az ellenség által mindenükből kifosztva, egy kis koldustarisznyával lépték át a demarkációs vonalat, t. i. menekült testvéreink — mondom, ha mindezeknek áldozathozatalát mérlegelem, nem tudom hamarosan megállapítani, hogy kik hoztak ebben a nagy világégésben az emiitettek közül nagyobb áldozatot. Barla-Szabó József : Azok, akik ott maradtak ! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. —- IX. KÖTET. évi április hó 23-án, szombaton. 289 Birtha József: Azt kell mondanom, hogy ezek az utóbbiak, menekült magyar testvéreink mindenesetre óriási áldozatot hoztak. Bár nem akarom a többiek áldozatát sem kicsinyelni, ezúttal csupán csak arra terjeszkedem ki, hogy méltányosnak tartanám, ha az előttünk fekvő javaslatban ezekkel szemben is érvényesítené a pénzügyminister ur az ő jóakaratát, akkor, airíikor az ő vagyonuk mentéséről Van szó. Igaz, azt szokták mondani, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, én azonban nem vagyok szent, hanem menekült vagyok. Mint menekült érzem az én százezer menekült testvéremmel egyetemben, hogy mind nagy áldozatotka hoztunk mi mindannyian akkor, mikor az ellenség által otthonunkból kikergetve, mondhatni, semmi egyebünket nem tudtuk megmenteni, mint egy kis tarisznyában néhány koronányi összeget, amelyet kénytelenek voltunk Magyarországra érkezve, mindjárt bankban elhelyezni, miután pénzünk ott a vagonokban nem volt biztonságban. Barla-Szabó József: Legtöbben eladták leiért és szokolért ! Birtha József: Igen, olyanok is vannak, legyen szíves az ilyeneket t. képviselőtársam megnevezni, hogy megbélyegezhessük azokat, akik ebből a szerencsétlenségből is üzletet csináltak. De vannak jóhiszemű, tisztességes, becsületes magyar polgárok, száműzött testvéreink, akik minden bizonnyal megérdemlik a méltányosságot az ilyen kérdések taglalásánál. És én tapasztaltam is az igen t. pénzügyminister urnái, hogy midőn elébe terjesztettem ezt a kérdést, méltányolta az én felszólalásomat. Azt mondotta, hogy igenis hajlandó bizonyos kedvezményt adni az ilyen menekült testvéreink betétjeire nézve. Épen ezérta 3. §. 6. és 7. bekezdései után egy uj pont felvételét kérem, melynek szövege következőképen hangzik (olvassa) : »Az ebben a szakaszban megállapított kulcsoknak felét kell alkalmazni az igazoltan menekült magyar államporgárok tulajdonát tevő, 1918. évi november l-e óta elhelyezett és ugyanannál a vállalatnál együttesen 100.000 koronát meg nem haladó betétei, folyószámlakövetelései és letétéi után is.« Elnök : Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző: Temesváry Imre! Temesváry Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés! A 3. § hatodik bekezdésére vonatkozólag már az általános vitánál is emiitettem, hogy az ilyen régi, konzervatív vagyonnal szemben méltányos volna, hogy az 50.000 koronán alóli összegek lehetőleg teljesen mentesittessenek a váltságok alól az 50.000 koronától 100.000 koronáig terjedő összegek pedig a törvényjavaslatban megállapított kulcs felét fizessék. Tegnap bővebben körvonaloztam, hogy azok az egyének, akiket a háború előtt vagyonosaknak tekintettek, ha mondjuk, 50 vagy 100.000 korona vagyonuk volt, pénzüket abbàn a reményben tőkésítették akkori vagyonukat, hogy annak kamataiból életük végén majd nyugodtan megélhetnek. Rendszerint öreg emberek tették ezt, 37