Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-179

282 A Nemzetgyűlés 179, ülése 1921. Hogy csak egy példával illusztráljam gróf Andrássy t. képviselőtársam tegnapelőtti szavaira utalva, hogy milyen test vérharcokkal járt nálunk a királyválasztás, fel említem, [hogy midőn Báthoi y Istvánt megválasztották, ugyanakkor Miksa csá­szárt is királlyá választották és kardnak kellett dön­teni, hogy ki legyen a lengyel király. Ugyancsak Báthory István halála után szintén két királyt vá­lasztottak, egyiket a Habsburg-házból, a másikat a svéd uralkodócsaládból és kard döntött köztük a bitsini csatában 1587-ben. Érdekes, hogy mindkét félen magyar huszárok is harcoltak, magyarok a Habsburg főherceg mellett, erdélyiek a svéd királyfi mellett és a lengyel krónikás azt mondja, hogy rettenetes volt hallani a magyar huszárok ká­romkodását »saját anyanyelvükön«. Mintha a ma­gyar huszár másként is tudna káromkodni ! (Derültség.) Ezeknek a belső zavaroknak áldozata lett Lengyelország, amelyet a három szomszédos nagy­hatalom egymás között felosztott. De fordult a világtörténelem sorsszekere. A lengyelek mottója, hogy »Veritas liberabit«, az igazság felszabadit — győzedelmeskedett. Most meg mi lettünk zsákmá­nyai prédaleső, szövetségáruló szomszédainknak és Európa nemzetei közül jóformán csak a lengyel áll mellettünk, mint barsorsunkban résztvevő, ki­próbált bajtárs, és felemeli szavát mindig a vé­delmünkre. Ugy , tudom, hogy a trianoni békekötés al­kalmával is tiltakozott Magyarország feldarabolása ellen. Azóta többször is és állandóan követelik a közös határt Magyarországgal. Az a messzemenő tervük, hogy a Balti-tenger partján keletkezett uj államoktól, Finnországtól, Lettországtól kezdve Magyarországon át egész az Adriáig egy gazda­sági és kereskedelmi szövetséget létesítsenek, mely­ben Magyarország volna észak és dél összekötő kapcsa, A lengyelek sorsából azt a vigasztalást merít­hetjük, hogy ha ők, akiket három nagy fekete sas (köztük két kétfejű) marcangolt szét, tudtak is­mét életre kelni, mi, akiket három holló szállott meg, szintén felszabadulunk, ha tudunk nemzeti eszményeinkért, az ország egységéért oly lelkesen küzdeni, mint a lengyelek tették. Azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés érzelmeit tolmácsolom, midőn a fővárosban időző lengyel vendégeinket üdvözlöm és köszönetet mondok nekik azért, hogy minket balsorsunkban támogat­nak és országunk újjá építésében segítségünkre sietnek. Midőn ezt teszik, hivek ahhoz a régi len­gyel dalban megörökített érzelemhez, hogy : »Magyar és lengyel jóbarát, Karddal s pohár közt egyaránt. Vitéz, bátor mind a kettő. Áldd meg őket, oh Teremtő !« Azt kívánom, a mag3rar nemzet érzelmeit tol­mácsolva, az ő nyelvükön szólva, hogy niech zije Polska, éljen és virágozzon Lengyelország, hogy a régi évezredes szövetségben és barátságban tovább évi április hó 23-án, szombaton. is együttesen teljesíthessék továbbra is történelmi hivatásukat. (Lelkes éljenzés és taps.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Napirend előtti felszólalások határozathozatal tárgyát nem ké­pezhetik. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy az egész nemzet osztatlan érzelmeit és akaratát fejezem ki, amidőn ebből a székből üd­vözlöm lengyel vendégeinket és általuk a lengyel nemzetet, (Élénk éljenzés.) amely az egyedüli volt, amely a mi rettenetes sorscsapásokkal küzdő or­szágunk mellé állt, és igy nemcsak a történelmi múlt elválaszthatatlan szálai, hanem a jelen közös érzései is összefűznek bennünket. Csontos Imre : Éljenek a lengyelek ! (Éljenzés.) Elnök : Napirend szerint következik az in­dítvány- és inter pellációs-könyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék előbb az indít­vány-, azután az interpellációs-könyvet felolvasni. Birtha József jegyző (olvassa) : Budaváry László : az üj községi törvény késedelmes benyújtása és a belügyi kormányzat erélytelensége tárgyában a belügyministerhez ; dr. Bozsik Pál : a gyöngyösi építési kormány­biztos azonnali felmentése tárgyában a belügy­ministerhez ; d. Bozsik Pál : a kis üstöknek a központi szesz­főzdékkel szemben való aránytalan megadózta­tása tárgyában a pénzügyministerhez ; Szabó József (budapesti) : az ellátatlanok liszttel, illetve kenyérrel való ellátásának biztosí­tása tárgyában a közélelmezési ministerhez ; Cserti József : a m. kir. csendőrségnek és ezek családtagjainak más állami alkalmazottak­hoz hasonlóképen kedvezményes vasúti jeggyel való ellátása tárgyában a kereskedelemügyi mi­nisterhez ; Kutkafalvy Miklós : a rutén kérdés tárgyában a külügy ministerhez ; Usetty Ferenc : a rokkantügy terén mutat­kozó mulasztások tárgyában a népjóléti minister­hez ; Szabó Balázs : az 1000 K-ás bankjegyeknek a bankok által visszautasítása miatt a pénzügy­ministerhez. Elnök : Javaslom, hogy az interpellációkra a napirend letárgyalása után, legkésőbb azonban délután egy órakor térjünk át. (Helyeslés.) Méltóz­tatnak indítványomat elfogadni ? (Igen f) Ily értelemben mondom ki a határozatot. . A pénzügyi bizottság előadója kivan szólni. Erődi-Harrach Béla előadó : T. Nemzetgyű­lés! Van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy a pénzügyi bizottság a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot letárgyalta és elfogadta. Ennek alapján van szerencsém a bizottság jelentését a t. Nemzetgyűlésnek benyúj­tani és kérni az elnök urat, hogy a javaslatot ki­nyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésé­vel napirendre tűzetni méltóztassék. Tekintettel a törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre emel-, kedéséhez fűződő fontos érdekekre, a pénzügyi bizottság kéri a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék.

Next

/
Thumbnails
Contents