Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921 intézetekben s a fővárosiakban is nagy erő van, ennek tudata arra visz engem, hogy t. barátom inditványát elfogadjam. Ezáltal — azt hisezm — ezt a szempontot is kellően honoráltam. Áttérek most Szterényi báró t. barátom felszólalására, akinek szintén köszönetet mondok azért a munkáért, amellyel segített javaslatom kialakulásában. Szterényi t. barátom ismer engem már régóta s tudja, hogy ha őt megdicsértem, ebből az fog következni, hogy nem engedek az ő inditványának. (Derültség ) Ezek után ki is mondom, hogy nem fogadom el az inditványát. Azt mondja a t. barátom, hogy én végre gondoljam meg magam és engedjek abból, hogy ne a december 20-iki árfolyam legyen irányadó a budapesti papíroknál, hanem — amint ő mondotta — miután a tőzsde megváltozott, ennélfogva menjek a tőzsde után és valami középkurzusba menjek bele. Ez az indítvány mindenféle lapokból szól felém és tegnap egy igen tekintélyes testület, a nemzeti középpárt, ezt el is határozta. Nagy sajnálattal vagyok kénytelen azonban kijelenteni, hogy ehhez nem járulhatok hozzá. Olyan okaim vannak erre, hogy szeretném, ha az egész magyar közvéleményt meg tudnám győzni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Először is azt mondom, hogy a december 20-iki kurzus maradni fog azért, mert a magyar pénz ügy minister nek nem szabad a szavát megszegnie. (Ugy van ! jobbfelől.) Oly mérhetetlen spekuláció támadhatna ebből, amit nem szabad megengedni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én őszintén megmondom : december 20-án becsületesen figyelmeztettem mindenkit, hogy márciusra a pénz értékét fel fogom emelni annyira, hogy Ernst Sándor t. barátomat felhatalmaztam arra, hogy amikor Schlachta Margit nővérnek beszámolóján megjelenik, elmondhassa azt, hogy Hegedüs husvétre igérte, hogy a pénz értékét fel fogja emelni. Akkor megmondtam, hogy a papírok le fognak menni. Ha ezt egyesek nem hitték el, erről nem tehetek. Én mindenkit becsületesen figyelmeztettem és azt is megmondtam, hogy ha az én számitásom, nem sikerül, márciusban itt hagyom az állásomat azért, mert nem következett be az, amit Ígértem, Ha azonban bekövetkezik az, amit mondtam, akkor nem nekem, hanem azoknak kell levonniok a konzekvenciákat, akik nem hittek az én szavaimban. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Én ragaszkodom ahhoz, hogy amit a magyar pénzügyminister kimondott : vagy állja vagy elhagyja helyét. Más hitelpolitikát nem lehet csinálni. Szilágyi Lajos: Kár, hogy a többi pénzügyminister ur nem igy gondolkodik. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Az elődömnek, Korányi t. barátomnak, rendkívül nagy érdemei vannak a magyar pénzügyek terén. Ezt ki fogom fejteni akkor, amidőn —remélem — május végén vagy június elején az én költségvetésemmel foglalkozunk. De meg kell mondanom azt is, hogy Korányi t. barátom nagy hibát követett el, amelyét^ április hó 22-én, pénteken. 277 nek most én iszom meg a levét, (Derültség) azt a hibát, hogy minden héten kommüniké jelent meg az újságokban, hogy nem lesz pénzlebélyegzés, és mégis volt pénzlebélyegzés. B. Korányi Frigyes: Nem volt kommüniké! Bocsánatot kérek, ez tévedés . Hegedüs Loránt pénzügyminister: Talán nem volt kommüniké, de a közönség mindig azt hitte, hogy nem lesz pénzlebélyegzés s a pénzlebélyegzés mégis bekövetkezett. Ennek most én iszom meg a levét. Méltóztassék a közönségnek hinni nekem s akkor nem fog csalódni. De menjünk tovább. Az egész okoskodás látszólag helyes. Azt mondják : mit csinál ez a Hegedüs ? ö most vagyonvaltságot akar és a korona áremelkedése folytán a papírok leestek, ugy hogy most már kevesebb vagyonvaltságot fog kapni, mint eddig kapott volna. De azt kérdezem, t. uraim : miért kell vagyonváltság ? Ugyebár, világosan megmondom az 57. §-ban, — és ez szól Rupert t. barátomnak is — hogy a vagyonváltságból egy krajcárt sem szabad elkölteni folyókiadásokra. Tehát mire kell a vagyonváltság ? A korona értékének felemelésére. Ha pedig nem sikerülne a korona értékét vagyonváltság nélkül annyira felemelnem, hogy vagyonváltságra nem volna szükségem, akkor én volnék a legboldogabb pénzügyminister s az a nagy bűvész, amilyennek a külföldi képeslapokban ábrázolnak. Ha ez igy volna, akkor a vagyonvaltságot mindenkinek visszaadnám, a korona pedig állna tiz centime-on. A cél nem a vagyonváltság, hanem a korona emelkedése, és ennélfogva ez az argumentáció velem szemben teljesen komolytalan, helytelen. De tovább is megyek. Ha én bármiféle csalogatásra hallgatva kijönnék abból a lövészárokból» ahol elsáncoltam magamat, a december 20-iki kurzusból, ha belemennék abba az útvesztőbe, ahol tapogatóznom kellene, s ha azt mondhatnák rólam, hogy a pénzügyminister vagy tévedett, vagy nem mondott igazat, abban a pillanatban olyan árját zúdítanám magamr a méltó elkeseredésnek, hogy azt mondanák : ők viszont mást gondoltak, — s ezt semmiféle pénzügyminiszter kiállani nem tudná. Higyje meg,t. barátom, ezt a gondolatot nem lehet másképen végiggondolni, mint ahogy én végiggondoltam. Nekem meg kell állanom a december 20-iki kurzus kétharmada mellett, azt sem fel nem emelhetem, sem le nem szállíthatom, s ezt be is lehet fizetni. Elismerem, igen kemény teher lesz, de remélem, hogy megbírják az érdekeltek. Pető Sándor : Már ugy sem bírják meg az érdekeltek l Ahogy kivetették Pesten az adókat, senki sem birja meg ! (Zaj.) Gaal Gaszton : A gazdák még bírják ! (Zaj.) MeskÓ Zoltán : Tessék megnézni az orfeumokat ! (Elnök csenget.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. barátomnak, Pető Sándornak, mondok valamit. T. barátom a demokrata elveket képviseli a parlamentben. Én is magamat szerényen demokratának tar-