Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-178
2 76 A Nemzetgyűlés 178, ülése 1921. Ugy van ! a jobboldalon.) Ennélfogva teljes njaigalommal védem meg javaslatomat minden olyan támadás ellen, amely azt állítja, hogy a konstrukció el van hibázva. Teljesen igazat adok Temesváry t. képviselőtársamnak abban, hogy a hadikölcsönjegyzőket védeni kel 1 . Nemcsak védeni ke 1 !, hanem meg is akarom jutalmazni azokat, akik a magyar állam nehéz idejében eredeti jegyzés alapján (Helyeslés.) hadikölscönöket vettek. Hogy őket is éri a vagyonváltság terhe, az természetes, mert hiszen mindenkitől elveszünk, tőlük is elveszünk valamit. Megengedem azonban azt, hogy minden eredeti jegyző a vagyonváltság felét hadikölesönben fizesse le, még pedig százzal fogom számítani az árfolyamot, azért, mert ha a magyar állam egyszer ráírta, hogy az 100.— koronát ér, akkor én el is fogadom ilyen értékben. (Élénk helyeslés.) Gondoskodtunk tehát arról, hogy az eredeti jegyzők ezen kedvezményben részesüljenek. Hiszen az értékpapíroknál és a takarékbetéteknél nincs szó egyes fizetésről ; a külföldi valutásoknál igazán nem beszélhetek hadikölcsönről, de a második szimfóniában, ahogy javaslataim második csoportját neveztem, világosan ki van mondva, hogy a hadikölcsönöket megjutalmazom azáltal, hogy az eredeti jegyzők a kellő kedvezményben részesülnek. A vidéki intézetek, amelyek hadikölcsönben alaptőkéjük kétszeresét, vagy háromszorosát kötötték le, vagy Korányi-féle pénztári elismervényeket szereztek, a vagyonváltság 60—80%-át fizetik ezekkel és azt hiszem, ez el fogja oszlatni az idevonatkozó aggodalmakat. Erre különben válaszolni fogok akkor, amikor báró »Szterényi barátomnak válaszolok a december 20-íki árfolyam tekintetében. ö azt mondja, hogy nem járja, hogy én a részvénytársaságnak azt a kedvezményt adom, hogy alaptőkéje kétharmadrészét veszik alapul. Már most nemcsak én állítom, de állítja minden ismerője rendszeremnek, hogy soha senki az ingó tőkét olyan irtózatosan meg nem adóztatta, mint én. B. Szterényi József : Ez így van ! Hegedüs Loránt pénzügyminister: Mert ha én vallomást kéltem volna az egyesektől, hogy mennyi részvényük van. akkor soha nem kaptam volna semmit. Ezen a módon azonban nemcsak hogy mindent megfogok, de legigazságosabban is. Ez vonatkozik arra is, amit Tankovics t. barátom említett januári beszédében, hogy őszerinte a vállalatok titkos tartalékait kell megadóztatni. Ez az, ami történt. (Ugy van ! a baloldalon.) De a vállalatok titkos tartalékait soha külső kéz megtalálni nem fogja, a vállalattal magával kell kimerittetni és én ki is merittetem. B. Szterényi József: Ez igaz ! Hegedüs Loránt pénzügyminister: Ez a biztos alapja a vagyonváltságnak. Ez nem kegyetlenség. En igazságos vagyok, de az a vád nem érhet, mintha én könnyelműen mentem volna el a részvénytársaévi április lió 22-én, pénteken. ság felett. Én a részvénytársaság egész vagyonának, alaptőkének, tartaléknak és titkos tartaléknak teljes megadóztatására törekszem 15%-al, de ezt a mai pénzzel mérem. Nem a december 20-iki pénzzel, amely kevesebbet ért, hanem azzal, amelyet kontempláltam. Erre még rá fogok térni. Vagyis én a részvénytársaság telj es vagyonát, nem kétharmadát adóztatom meg a mai pénzzel, ami jelenti azt, hogy a kurzusok lementek egyharmaddal. T. barátom, legyen nyugodt, itt nincs semmiféle kedvezmény, nincs semmiféle igazságtalanság, hanem igazság, amely egyformán mér és amelytől sok pénzt várok. Mert nem osztom báró Szterényi barátom azon nézetét, hogy én alkudjam. En nem fogok alkudni a decemberi árfolyamokból — mindjárt megmondom, hogy miért nem. Most áttérek Mátéffy t. barátom észrevételére. Három indítványa volt ; ezek közül egyben nincs igaza, mig kettőben meggyőzött, hogy nekem kell engednem, Nincs igaza, amikor kifogá- ' sol ja azt, hogy a javaslat szerint egyszer a közigazgatósági bírósághoz kell fellebbezni, máskor a pénzügyigazgatósághoz. Az egész pénzügyi rendszerünkben igy van. Jogi kérdésben a végső döntés a közigazgatási bíróságot illeti, mig a számszerű kérdésben a pénzügyigazgatóságot. Nem bocsáthatom a jogi kételyeket a pénzügyigazgatóság döntése alá, ellenben annak megállapítását, hogy a szorzás jó-e vagy sem, nem kell a közigazgatási bíróságra bízni. Igaza van Mátéffy t. barátomnak abban, hogy a javaslatnak nem a konstrukciójában, de a kivitelében egy mathematikai hiba volt a vidéki intézetek tőkésítésének kiszámításánál. Ebben teljesen igazat adok neki. Ez nem volt szándékos. Mathematikai tévedés volt, amely onnan ered, mert nem voltak előttem a vidéki intézetek osztalékának táblázatai. Az a nézetem ugyan, hogy e vidéki intézetek túlnagy osztalékokat fizettek ahhoz képest, amit fizetni kellett volna, viszont a pestiek túlkeveset fizettek ahhoz képest, amit fizetniök kellett volna. (Igaz ! Ugy van ! jobbjelöl.) Ez az alapnézetem. Miután azonban ez igy volt, tényleg nem tehetem ki az Esztergomvidéki takarékpénztárt vagy más intézetet, hogy más alapon konstruálja meg itt a dolgot, ennélfogva el fogom fogadni az ő javaslatát, mely szerint e kamatok felemeltetvén, a tőkésités is változást szenved. (Helyeslés.) Hasonlóképen elfogadom — amint már bátor voltam említeni — az ő második indítványát is, t. i. arra nézve, hogy a hadikölcsönöknél azoknál az intézeteknél, amelyeknél alaptőkéjüknél és rezervájuknál 50 százalékkal több a hadikölcsön, szintén megengedjem a fizetést hadikölesönben — mindig száz koronával számítva, — és bár itt is némi veszteségem lesz, azt hiszem, hogy e hadikölcsönök elégetése által olyan kamattehertől szabadítom meg az országot, hogy ezt nyugodt lélekkel megtehetem. Legalább pénzügyi lelkiismeretem nyugodt. Es miután a vidéki pénz-
