Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. 271 mokban végeztek, azokról a propagandákról, amelyeknek nagy része van abban, hogy a front mögött a Németbirodalom, Ausztria és Magyarország is összeomlott. Művében ő eképen szól a magyar kereskedelemről. (Halljuh ! Halljuk I Olvassa) : »A propagandának legnagyobb akadályai a magyar kereskedők voltak, (Éljenzés.) akik a monarchia legerősebb támaszainak bizonyultak.« (Ernszt Sándor közbeszól.) Kérem Ernszt képviselő urat, legyen szives meghallgatni. Abból, amit ellenségeink rólunk mondanak, többnyire okulhatunk. (Zaj.) »Nagyon tellemző, hogy ezeket a kereskedőköröket sohasem lehetett megközeliteni, nemhogy kémek akadtak volna közöttük. Kitartóan ragaszkodtak a dinasztiához, melynek különösen nemzetiségi vidéken legerősebb támaszai voltak, ahol tulaj donképen védelmi szolgálatot teljesítettek, az állam előretolt bástyái voltak.« Sándor Pál : Biztosan megfizették őket ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés! Erre a kritikára a magyar kereskedelem büszke lehet: Ez a kritika igaz. Ez a kereskedelem meg fogja hozni a maga áldozatait, amiket a pénzügyminister ur tőle kivan. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) hoz. A francia földön is, mielőtt a forradalom megrázta, a jelszavak uralkodtak. Franciaország abban az időben is a legkeresztényibb ország volt. ősidőktől fogva, de akkor is uralkodott az a jelszó rajta, hogy nemzeti állam, a nemzeti eszmének az állama. Mégis, t. Nemzetgyűlés, ez mind csak felszines látszat volt ; a látszat alatt azonban ott voltak az óriási, a mély és hatalmas erők, amelyek annak ellenére, hogy ezek a jelszavak éltek, az államot, a francia államot, az akkori uralmat, az ancien régime-t a forradalomba kergették és elpusztították. Amikor Franciaország a legkeresztényibb volt ; amikor a Du Barry asszony kereszténysége uralkodott ott és tisztán a jezsuiták kezében volt az a Franciaország, amely Franciaországról tehát nem lehet kétséges, hogy a legkeresztényibb volt, persze csak ugy jelszavakban, — hiszen csak akkor robbant ki épen a legkeresztényellenesebb botrányok egyike, hogy csak a Rohan bibornok nyakék-perére utaljak ; tele volt az a kor vele ; — nekünk tehát ebből is tanulva és okulva meg kell állapitanunk, hogy a jelszavak uralma nem ér semmit, hanem a reális, a valóságos erők azok, amelyek rendezendők, és amelyek megszabják egy államnak a maga útját és amelyek arra az államra nézve az elhatározók. Franciaországban a jelszavak uralma idejében ezeket a jelszavakat az ország egyik része épen olyan komolyaknak, szépeknek és ideálisaknak vette, mint amilyeneknek ma is mi vesszük, s nem tudom, hogy a Nemzetgyűlésen akad-e valaki, aki azokat a jelszavakat komolyaknak nem veszi. Azonban jóhiszeműség magában nem elegendő arra, hogy mi a nagy célokat elérhessük, hogy mi az országot objektive és helyesen szolgáljuk. Azért nekünk, t. Nemzetgyűlés, minden tekintetünket az anyagi erőkre kell vetnünk, amint kellett volna vetnie a francia ancien régime-nek is. Mindnyájunk előtt ismeretesek azok az állapotok, az a szörnyű gazdasági helyzet, amiben a francia nemzet és a francia állam közvetlen a forradalmat megelőzőleg volt. Pénzügyi krizis uralkodott ott hosszú időn keresztül, az udvar pazarlásai és a rendi társadalom önzése, az áldozatoktól való menekülése folytán. A bajok azonban olyan erőteljesen jelentkeztek, hogy ezt csakhamar észre kellett venni. A szegény XVI. Lajos, aki végtelen jóindulattal, nemes cselekedetekre elszánva, a népét szeretve meg akarta az országot menteni, — helyesen látta meg a bajok okát és igyekezett is azokat szanálni. Mindjárt uralkodása elején egy kitűnő pénzügyministerrel, Turgot-val, jött, mert felismerte, •— amit nekünk is ma fel kell ismernünk, — bogy abban az országban minden, az egész politika, az tország helyzete, a pénzügyministerek Atlas-vállán nyugszik. Iklódy-Szabó János előadó : Ugy van ! Rupert Rezső: A mi rezsimünkben, a mi jelszavas politikánkban is, a mi korunkban is, amelyet szintén csak papiroskorszaknak nevezhetnénk, mint a francia forradalom előtti Franciaország korát, vagy nevezhetnénk a remény koráElnök : Az ülést újból megnyitom. Következik ? Szabóky Jenő jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Amióta Magyarország összeomlott és a végszükség, a végveszedelem helyzetébe jutott, egyetlen magyar lelkét sem hathatta át más gondolat, mint : ezt az országot megmenteni ; egyetlen egy magyarnak lelkét sem hathatja át más gondolat, mint : ha kell, ennek az országnak érdekeiért meg is kell halni. Aki ennek az országnak a politikájába befolyik, akire reábizott a nemzet, ha csak egy részt is abból, hogy a nemzet megmentésének a munkájában részt vegyen, annak a lelkében kezdettől fogva annak a hangulatnak kellett élnie, hogy olyan becsületesen cselekedjék, hogy az ő lelke, az ő lelkiismerete az életének utolsó percében, a halála pillanatában is tiszta és nyugodt legyen. Egyetlen magyar politikus sem gondolhat másra, semmi másTa, mikor ar ország sorsához hozzányúl, mint a memento mori-ra. Mindenféle hitvány, apró érdeknek el kell némulnia, mindenkinek a lelke tiszta forrásával kell a haza érdekeit szolgálnia. Ezzel a lélekkel idei Öve, kezdettől fogva az volt az álláspontom, abban találtam a kötelességet, hogy az egész kérdést gazdasági kérdésnek, a nemzet fizikuma megmentése kérdésének fogjam fel és ne engedjem magamat semmiféle jelszóval, jelszavas lármával megtéveszteni. T. Nemzetgyűlés ! A mi helyzetünk nagyon hasonlított, illetve hasonlit ma is a francia forradalmat megelőző kornak a helyzetéhez, az állapota-