Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

270 A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk/) B. Szterényi József : T. Nemzetgyűlés ! Nem veszem igénybe már hosszú ideig a t. Nemzetgyűlés türelmét, mert látom, hogy a kisüst is sorra kerül, (Derültség.) én pedig elvi kérdésekkel szeretnék csak foglalkozni. (Zaj. Közbeszólások.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak. Ne méltóztassék állandóan közbeszólásokkal zavarni a szónokot. B. Szterényi József : Engedje meg a t. Ház, hogy az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság kapcsolatát befejezzem. Majd lesz alkalmunk a költségvetés kapcsán ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Most csak egész röviden a ministerelnök ur beszédének másik részével foglalkozom. Nevezetesen azt mondja a ministerelnök ur, hogy a múltban az ipar és kereskedelem nem éreztek együtt a nemzettel és részben ma sem éreznek. »Felhívom vállalatainkat is, — úgymond — hogy ebben a munkában — t. i. a keresztény magyarság gazdasági elhelyezkedésében — nyissanak teret, mert ha ezt nem teszik, akkor azt az ellentétet, amely a nemzetben megvan velük szemben, tovább fogják vinni a jövőben és lehetetlenné teszik itt a konszolidáció munkáját olyan mértékben, amint arra szükség van.« Erre mindenek előtt meg akarom állapítani, hogy már a múltban az én hivataloskodásom idején is óriási erőfeszítéseket tettünk, hogy a magyar középosztály helyezkedjék el iparban, kereskedelemben ; minden lehetőt megkisérlettünk erre, de teljesen meddő eredménnyel. Az ipar és kereskedelem sohasem volt bevett, sohasem volt egyenrangú foglalkozás a földmüveléssel vagy a hivataloskodással. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől : Igen, ez volt a baj !) Igen, itt van a baj t. képviselőtársak. Héjj Imre: Ez nem a programmhoz tartozik. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni. Sándor Pál : Csak menjen ebbe az iskolába ! Héjj Imre: Abba az iskolába megyek, amelyikbe én akarok ! Sándor Pál : Az iagz ! B. Szterényi József: Az ipar és kereskedelem sohasem volt bevett foglalkozás. Hiszen ha valaki iparos lett, akkor mesterember volt, ha kereskedő, akkor boltos, ha banktisztviselő, akkor bankfiu, de ez a foglalkozási ág soha nem nyerte azt a méltánylást, hogy a magyar középosztály gyermekei odamentek volna, mert nem tartották azt társadalmi állásukkal, társadalmi felfogásukkal összeegyeztethetőnek. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalion.) Itt van a sarkalatos hiba. A zsidóság elfoglalta azt a teret, mert nem volt más. A zsidóság telj esitette a magyar kereskedelemben, iparban hivatását, feladatát, mert odaszorították. A keresztény társadalom nem vett részt ebben a munkában. Ez a magyarázata ennek a dolognak. (Mozgás .) És ha a ministerelnök ur arról beszél, hogy a vállalatokat felhívja, akkor emlékeztetem arra, hogy a pénzügyminister ur, mielőtt a pénügyministeri széket elfoglalta, pár hónappal azelőtt, mint a TE BE igazgatój Élj Hi Gyáriparosok, az Országos Iparegyesület, a Magyar Gazdasági Egyesület és az összes érdekeltség vállalkozott arra a feladatra, amelyre a ministerelnök ur most felhív. Nem uj dolog ez a vállalkozás. Az ipar és kereskedelem maga spontán meg akarta és akarja tenni ezt. Mi volt az eredmény. Erről a minister ur beszámolhat. Nem valami nagy, nem valami rózsás, mert messze vagyunk attól, hogy a nemzet belássa azt, hogy az ipar, kereskedelem, hitelügy van olyan foglalkozás, mint bármi más. (Igaz! Ugy van! balfelől. Zaj. Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés ! Ami pedig az ipar magyarságát illeti, legyen szabad utalnom arra, hogy általánosan megbélyegezni társadalmi osztályokat nem lehet, Ahol van hiba, irtsuk ki. Ahol van, aki a nemzeti gondolattal nem érez együtt, pusztítsuk ki a nemzetből, de becsüljünk minden felfogást és minden társadalmi osztályt, amely a nemzetben elhelyezkedik, amely a nemzettel együttérez, amely a nemzet talajából nő és a nemzet növekedésével akar maga is haladni. Az ipart illetőleg egyik legkiválóbb tudósunk a statisztika terén, a Központi Statisztikai Hivatal igazgatója, Buday államtitkár egyik legutóbbi munkájában azt mondja. »Ahol nem magyar nyelvterületen a század első tizedében a magyarság fejlődött, ott a fejlődés mértékének magyarázatát többnyire az iparnak és iparral foglalkozó magyarságnak növekedése adja meg.« A magyar ipar, a magyar kereskedelem a nemzet magyarosítása, a városok magyarrá tétele tekintetében a legnagyobb érdemmel birnak. Hol volna a magyarság a végvárakon — amelyeket sajnos, elszakítottak tőlünk — és hol volna Budapest magyarsága, ha az ipar és kereskedelem nem magyarosította volna meg. (Helyeslés balfelől. Mozgás és zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, képviselő urak, a t. képviselő ur olyan érdekesen és tárgyilagosan beszél. Ne méltóztassék állandóan közbeszólásokkal zavarni. Ernszt Sándor : Okosan beszél ! Elnök : Nem Ernszt képviselő úrhoz szólok ! Meskó Zoltán : Az elnöknek nincs joga kritikát mondani ! (Mozgás.) B. Szterényi József : És most befejezem. A magyar kereskedelem egy jellemzését leszek bátor felolvasni, amelyre a magyar kereskedelem büszke lehet, és amely arról szól, hogy hogyan viselkedett a magyar kereskedelem a legsúlyosabb időben, a háborúban. Idézettel fogok á t. Ház elé jönni, amelyet egy ellenséges állam, Angolország háborús propagandájának vezetője, lord Northclifíe ir az általa végzett egész propagandáról kiadott munkájában, mikor beszámol azokról a kutmérgezésekről, amelyeket velük szemben ellenséges álla-