Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-178
A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921, '.. évi április hó 22-én, pénteken. ?65 társamnak objektiv, komoly és minden részében teljesen a helyzet magaslatán álló beszédére. Szeretnék örömömnek adni kifejezést azon abszolút tárgyilagosság felett, amellyel t. képviselőtársam nagy elvi kérdéseket tömören, összevontan itt tárgyalt, azt a nagy elvi kérdést az egyik oldalon, amely a nagytőke szerepet az általános gazdaságban jellemzi, és azt az igazságot, amellyel a szövetkezeteknek szerepét a gazdasági és nemzeti életben jellemezte. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezen a hangon, ezen az utón, ezzel a meggyőződéssel elsimulnak az ellentétek a gazdasági téren, ha elismerjük mindannyian minden egyes tényezőnek a maga jogosultságát azon a természetes talajon, amelyen működni hivatva van, a mezőgazdaság szerepét az egyik oldalon, a kereskedelmét, az iparát a másikon egymással kiegészítve, s a szövetkezeteknek nemzetnevelő, szociális és gazdasági jelentőségét abban a mértékben, amelyet tisztelt képviselőtársam felhozott. Igaza van t. képviselőtársamnak abban is, hogy e tekintetben vajmi keveset tettünk eddig ugy törvényhozási, mint kormányzati utón ós talán az utóbbi tekintetben még kevesebbet. Közgazdasági téren vajmi keveset tettek a Nemzetgyűlés és a változó kormányok abban, hogy gazdasági alapra helyezzék ennek az országnak a politikáját és hogy gazdaságilag építsük fel előbb az országot, hogy azután majdan a szilárd gazdasági alapon folytathassunk politikát. Sajnos, régi hibák ismétlődtek eddig a Nemzetgyűlés múltjában is : a politika előbbrevaló, a gazdasági és pénzügyi kérdések mellékesek. Amíg változás ebben az irányban nem lesz, (Ugy van! a középen) addig ezt az országot felépíteni, addig ennek az országnak a gazdasági alapjait lerakni nem lehet. (Ugy van! a középen.) Épen azért kell kettős örömmel üdvözölnünk azt, hogy végre valahára szerves törvényalkotáshoz jutunk a Nemzetgyűlésen, hogy szerves törvényalkotással áll elő a pénzügyminister ur, hogy ime, megkezdi a Nemzetgyűlés pénzügyi téren legalább azt, amit a gazdasági téren elmulasztott. S ha állom azt, amit báró Korányi Frigyes t. barátom mint volt pénzügymimster védelmében egyszer felhozni szerencsém volt, hogy igazságtalan vele szemben az a szemrehányás, mintha ő elmulasztotta volna nagy alkotásokkal jönni, mert hiszen a talaj nem volt előkészítve, az ő feladata a talajmivelés volt s az utódáé a magvetés és a termés learatása: ennek ellenkezője áll azonban gazdasági téren. Mi elmulasztottuk azokat az időket, azt a másfél évet, amelyet gazdasági téren alkotással kellett volna eltölteni, alkotásokkal, amelyeken a pénzügyminister nyugodtan építhesse fel a maga pénzügyi terveit. Ma megfordított sorrenddel állunk szemben, nem a pénzügymimster NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET. hibájából. Ö megtette az első lépést rögtön gyorsabban nem tehette, mert előbb nem jövendett el. Itt állunk szemben az első szerves javaslattal, egy nagy koncepció első megjelenési részletével. Nem felel meg az én meggyőződésemnek sorrend, amelyben t.,barátom a maga koncepcióját valóra váltja. En egy hézagot látok benne. Kifejtettem már más alkalommal, itt csak röviden akarom érinteni. Tudniillik én a pénz megadóztatásával, a pénz váltságával kezdtem volna, mert nem áll az az érv, amelyet ezzel szemben hangoztatnak, hogy a pénz az 50°/o-os lebélyegzéssel már meg lett volna adóztatva. Egészen más pénz van ma forgalomban. Akkor 8 milliárd volt, ma 16 milliárd, a másik 8 milliárd a vagyonadó alól menekül. Ha ott kezdtük volna, akkor módunkban lett volna a koncepció realizálásának egy másik hiányát is kiküszöbölni, t. i. akkor megkapta volna a pénzügyminister ur azokat az anyagi eszközöket, amelyekre neki pillanatnyilag gyorsan szüksége van, hogy az ország hitelébe vetett bizalmat ismét felújítsa, a külföldi kamatfizetéseket, a szelvénybeváltásokat, a tartozások elmaradt fizetését, szóval ezeket az adósságokat abból fedezhette volna és jöhetett volna a Ház elé egy egységes javaslattal, amelyben a vagyonváltság a gazdasági élet különböző ágait illetőleg egységesen állt volna az ország előtt és nem lettek volna azok a disszonanciák, amelyek ma vannak, hogy az egyik oldalon az az aggodalom van, hogy az ingatlan megadóztatása nagyobb lesz, mint az ingó vagyon megadóztatása, a másik oldalon, az ipar és a kereskedelem oldalán pedig az az aggodalom, hogy most megcsinálják az ő megterheltetését, ellenben kétséges lesz a földbirtok megterhelése. Ha akkor a pénz megadóztatása révén a pillanatnyi eszközöket megszerezte volna magának a pénzügyminister ur, akkor nem lett volna oly sürgős ilyen részletekben való vagyonváltság, hanem egységesen lett volna megvalósítható és az egész adózási rendszernek nagy előnyével állottunk volna szemben. Mivel azonban a pénzügyminister urnák az a meggyőződése, hogy a pénzt nem kívánja megadóztatni, ennélfogva felesleges ezzel hosszabban foglalkoznom. Csakis azért hozom fel, hogy jelezzem a magam elvi álláspontját a kérdésben és azt a nézetemet, hogy sokkal célszerűbb lett volna ez a megfordított sorrend. A mai javaslat erős, kemény kritikán ment keresztül a pénzügyi bizottságban, meghallgatásával mindazoknak a gazdasági érdekköröknek, amelyeknek megterheléséről itt szó van. Az előadó ur bevezető beszédében jelezte is azokat a lényeges módosításokét, amelyeket a pénzügyi bizottság a javaslaton tett, visszaállítva a javaslatot tulajdonképen abba az eredeti koncepcióba, melyet a pénzügyminister ur első expozéjában a Háznak íixirozott. Miként az első impresszió gyakran a legfontosabb 34
