Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

262 A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. be kel 1 vallanom, bogy a földbirtokreformon kivül, amely máig is csak törvény és nincs végrehajtva ... Csernus Mihály: És Isten tudja, mikor lesz! (Egy hang jobbfelől : Már kezdik végrehajtani !) Nem áll, nincs végrehajtási utasitás! (Felkiáltások jobbfelől : A közigazgatás akadályozza !) DrOZdy Győző: A végrehajtási utasitás sincs kiadva, tehát a kormány is hibás ! Mátéffy Viktor: . . . alig csináltunk és hoztunk oly törvényt, mely a magyar nép gazdasági és szociális megerősödését szolgálta volna. Mert, mélyen t. Nemzetgyűlés, mindaddig, amig a koronának, mint értékérőnek nincs meg a megállapodása, amig ez folytonosan hullámzik le és fel, addig nemcsak gazdasági politikát nem lehet csinálni, de gazdálkodni sem lehet. És azért, ha bármekkora is az az áldozat, amit tőlünk az előttünk fekvő javaslat kivan, ezt az áldozatot meg kell hoznunk, kivétel nélkül mindenkinek, még akkor is, ha nehézségek élnek a mi lelkünkben, mert csak ha ezt az áldozatot meghozzuk, akkor remélhetjük, hogy a mi valutánk stabilizálódik, hogy meg fog indulhatni a termelő-munka és lehet majd beszélni nagyobbszabásu gazdasági politikáról is. És ezt az áldozatot meg kell hozni mindenkinek önmaga érdekében, annak a kisgazdának épugy, mint az iparosnak és a kereskedőnek. A kisgazdának is, mert mindaddig, amig a pénz értéke nem fog megállapodni és nem fog bizonyos fokot elérni, az a kisgazda is képtelen lesz termelni és gazdálkodni. ( Ugy van !) Ha ma az a kisgazda el akar menni a vásárra, olyan bankótömeget kell magával vinnie, hogy ha azt kölcsönképen kell felvennie, akkor tiz-husz kisgazda igénye kimeriti egy pénzintézet pénztári készletét. Az iparos, kereskedő hasonlókép érzi ezt a nagy nehézséget és épen azért azt vélem, hogy a kereskedelem nem a szövetkezetek miatt bénult meg és hogy a sok kiskereskedő nem azért érzi a háborús nehézséget, mert konkurrenciát talál a szövetkezetben, hanem épen azért, mert kis tőkéjének kevés vásárló ereje volt és nem birt lépést tartani a folyton emelkedő árakkal, nem birt árut szerezni olyan mennyiségben, mint az a másik altruisztikus intézmény, amely tagjaitól nagyobb tőkét kapott, amellyel dolgozni birt. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Miután ennek a javaslatnak és a pénzügyminister ur minden kijelentésének az a végső célja, hogy stabilizáljuk koronánk értékét, a magam iészéről örömmel köszöntöm ezt a javaslatot és a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Azok a nehézségek, amelyek igen t. Temesváry Imre képviselőtársam lelkében élnek, a magam lelkében eltörpülnek, mert én becsületesen, őszintén és magyarul gondolkozom. (Mozgás jobbfelől.) Nem vonom kétségbe, hogy t. képviselőtársaim is igy gondolkoznak, de mégis indokolni akarom, miért törpülnek el lelkemben ezek az aggodalmak. Én nem tudom elképzelni, hogy akár ez a Nemzetgyűlés, akár az ezt követő nemzet- vagy országgyűlés, ha majd tárgyalni fogja az ingó- és ingatlan vagyon váltságát, akkor ne látná maga előtt azokat a szempontokat, amelyeket egyrészt az ország pénzügyi és anyagi helyzete mint szükséget elénk állit, de másrészt ne tartaná lelke elé azt is, hogy az egyenlő és osztó igazság elvénél fogva nem lehet az ingó és ingatlan vagyont jobban megterhelni és nagyobb vagyonváltságot rakni rá, mint a betétek, folyószámlák és részvénytársaságok vagyonára. Én tudom azt, hogy az ingó és ingatlan vagyon váltsága izgatja főként azt a társadalmi osztályt, amely egy egész életen át és főkép a háború alatt nehéz és verejtékes munkáját adta oda annak a földnek és fektette bele azokba az eszközökbe, amelyekkel a földmives munkáját végzi. Azonban azt hiszem, hogy a bölcsen gondolkodó és mindig igy cselekvő pénzügyminister ur különbséget fog tenni az ingó vagyonváltságánál a birtokhoz tartozó szerszámok, eszközök megadóztatásánál, amelyek nem képezhetnek forgatható értéket, amelyek nem alkalmasak arra, hogy azt eladják, mert amint az iparosnál a szerszám, ugy a gazdánál is ez az ő vagyonához, földjéhez hozzá tartozó dolog és ha elvesszük a szerszámot, agyoncsapjuk a vagyont is. Azt hiszem, hogy ez nem lehet célja a pénzügyminister urnák, sem semmiféle nemzet- vagy országgyűlésnek sem. Ami a törvényjavaslat egyes pontjait illeti, legyen szabad rámutatnom főképen a belföldi részvénytársaságok és szövetkezetek vagyonára kivetendő vagyonváltságnál észlelhető igazságtalanságokra. Mert akárhogy hangozzék is, ugy érzem, hogy ebben bizonyos igazságtalanság van. Mig a nagy részvénytársaságok a sokszor felhánytorgatott nagybankok, az ő részvényvagyonuknak kétharmada után fizetik a váltságot, addig a kisebb pénzintézetek az egész összeg után fogják fizetni. Mielőtt tovább mennék, ki kell jelentenem, hogy nem vagyok egy véleményen azon t. képviselőtársaimmal, akik állandóan a nagybankok és a nagytőke ellen beszélnek, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert nekem az a felfogásom, hogy a nagytőkének, a nagybanknak minden hibái mellett is vannak érdemei (és nekünk a tőkére szükségünk lesz a jövőbon is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annak a kapitalista rendszerenk vannak hibái és bűnei, de azok nem onnan származnak, mert kapital, mert tőke, mert nagy pénz, hanem onnan, hogy ennek a pénznek kezelésébe, gyümölcsöztetésébe, használatába, nem mindig az a lelkület vitetett be, amelynek most okvetlenül meg kell lennie, ha azt akarjuk, hogy az a nagytőke, azok a nagybankok továbbra is a magyarnép talpraállásának segítőtársai legyenek. (Helyeslés.) B. Szterényi József: Okos beszéd! (Mozgás a középen.) Mátéffy Viktor : Ezek nagy bajok, de remélem, hogy a magyar nemzeti lélek meg fogja találni majd az utat és módot arra, hogy rászorítsa ezt a nagytőkét, hogy necsak mint moloch elnyelje a kisebbet, hanem az ő nagy testéből, a tőkéből