Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

A. Nemzetgyűlés 178. ülése 1921, gyámolitsa, erősitse és emelje a kisebbet is. (Helyeslés.) Ami pedig a kisebb részvénytársaságokat illeti, én azt hiszem, hogy azok tulaj donképen mi vagyunk : azok a szorgalmas, takarékos kisemberek, akik verejtékes munkájuk gyümölcsét és keresetét elhelyezték abban a pénzintézetben vagy annak részvényeibe azért, hogy amikor nekik szükségük lesz rá, hozzányúlhassanak vagy biztosithassák családjuk részére azt a szükséges tőkét, amellyel tovább gazdálkodhassanak, dolgozhassanak. De dacára ennek a felfogásomnak, arra kell kérnem a t. Nemzetgyűlést a pénzügyminister úrral egyetemben, hogy ennél a szakasznál tekintettel legyen a kisebb vidéki pénzintézetek vagyoni helyzetére is. A javaslat szerint a nagybankoknál a december 20-iki tőzsdei árfolyamon felvett részvényár kétharmada vétetik az adókulcs alapjául, mig a kisebb, a vidéki pénzintézeteknél, amelyek papirjai a tőzsdén nem * forognak, egy bizonyos kulcs szerint, amelynek alapját az osztalék tőkésítése képezi, ez az egész összeg szerepel, mint adóalap. Csak egy példát hozok fel, hogy bebizonyítsam a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy ezekben a pontokban a javaslat bizonyos igazságtalanságokat rejt magában. (Igaz ! ügy van !) Ezeket okvetlenül eliminálnunk kell. Mint esztergomi ember, esztergomi példára hivatkozom. Hivatkozom a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra és az Esztergomi Takarékpénztárra, mint két olyan intézetre, amelyeknek részvényei mindig körülbelül ugyanazon az árfolyamon állottak és minden évben majdnem ugyanazt az osztalékot fizették. A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a részvényei 1920 december 20-án 8000 koronán keltek el a tőzsdén ; ennek a kétharmad része 5333 korona, és ennek 15%-át fogja majd fizetni a Kereskedelmi Bank vagyon váltság címén. Az Esztergomi Takarékpénztárnak, mint vidéki intézetnek, melynek nincs a tőzsdén jegyzett papirja, de amelynek papirjai: mindig egyforma áron került forgalomba, a részvénye 2% tőkésités mellett 10.000 korona forgalmi értékben kerülne adózás alá, vagyis, mig a Pesti Kereskedelmi Bank 5333 koronára értékelt részvénye az érték 2

/g része után számitott 15%-ban kerül adózás alá, addig az Esztergomi Takarékpénztár részvénye a 10.000 K alapár alapján kerül a vagyon váltság alá és igy épen a dupláját fizeti annak, amit a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fizet. (Ugy van! ügy van! abaU és a jobboldalon.) Epen azért "bátor leszek a részletes tárgyalásnál azt a javaslatot előterjeszteni, hogy a kulcs emeltessék fel és pedig, hogy ne sokat kérjek a pénzügyminister úrtól és a Nemzetgyűléstől, csak azt kérem, hogy a kettő helyett három, és a három helyett négy százalék vétessék fel olyan alapnak, amely mellett a tőkésités megtörténik. (Helyeslés a balés a jobboldalon.) B. Szterényi József : Helyes, és méltányos ! Mátéffy Viktor : T. Nemzetgyűlés ! Ugyané pontban még egy másik anomáliára kell rámutatnom. Kijelentem, hogy a vidéki pénzintézetek szintén tudják, hogy nekik itt meg kell hozmok évi április hó 22-én, pénteken. 263 azt az áldozatot, amit tőlük a nemzet jelen helyzete és jövője kivan ; de azt szeretném, hogy ez áldozatoknál az egyenlő és méltányos elbirálás elve jutna minden vonalon kifejezésre. Azt mondja ugyancsak ennek a pontnak egy bekezdése, hogy a részvénytársaságok a vagyonváltságot hadikölcsönokben is törleszthetik és azt mondja ki alapelvül, hogy azok a részvénytársaságok, amelyek összes tőkéiket a hadikölcsönjegyzés által kimerittettek, illetőleg amelyek minél többet jegyeztek, 40, illetőleg 50%-ban fizethetik a vagyonváltságot hadikölcsönben is. Igen sok kisebb pénzintézet meghozta a maga részéről azt az anyagi áldozatot, amelynél többet követelni tőle alig lehetett és abban az áldozatban talán egyik-másik meg is erőltette magát és abba belevitte a kisemberek betétjeit is, — de lehetséges, hogy egyik-másik alatta marad néhány 10.000 koronával annak a határnak, amelyet a javaslat a vagyon váltság fizetésére nézve felállít. Ëpen azért ezekkel az intézetekkel szemben is a méltányosság elve alapján azt kell kérnem a Nemzetgyűléstől, hogy majd a részletes tárgyalás idején módosítsa ezt a pontot akként, hogy azok a részvénytársaságok, amelyek összes tőkéjüknek legalább 50%-át hadikölcsönre jegyezték, a vagyonváltság 20%-a erejéig hadikölcsönben fizethessék meg a vagyonváltságukat. Továbbá azt is, szeretném, hogy azok, amelyek többet jegyeztek a kulcs szerint, akik annak nem egyszeresét, kétszeresét, hanem háromszorosát jegyezték, a vagyonváltságot 60—70—80% arányában fizethessék hadikölcsönkötvényekben. Ezt azért is kérném, a pénzügyminisrer úrból, mert ha mi iu ságosan magasra értékeljük a kisebb pénzintézetek vagyonváltsági kulcsát, akkor azok képtelenek lesznek készpénzben fizetni, ellenben azt a módot, fogják választani, hogy részvényekkel fogják a vagyonváltságot leróni. Már pedig az államnak nem papirosra, hanem pénzre van szüksége és itt igaz az a régi magyar közmondás, hogy »jobb ma egy veréb, mint holní p egy túzok«. -— és ha azok a pénzintézetek a módosít ás révén abban a helyzetben lesznek, hogy vagyonváltságukat készpénzben fizethetik le, a pénzügyminister ur hozzá fog jutni azon pénzösszeghez, melyet ő e javaslat folytán az állam részére meríteni és nyerni óhajt. Ugy látom, mintha a javaslat két pontja között valamilyen ellenmondás volna, amelyet szintén szeretnék eloszlatni és pedig az, hogy a 8. § szerint a vagyonváltság megállapítását a magyar királyi közigazgatási bíróságnál panasszal lehet megtámadni, mig a 10. § azt mondja, hogy a vagyonváltság megállapítása ellen bármely érdekelt fél legkésőbb ^1921. december 31-éig felébbezést nyújthat be a pénzügyigazgatósághoz. Vájjon nem lesz-e itt valami ellenmondás, hogy egyrészt az intézet, vagy vállalat a kivetett vagyonváltság ellen, — amelyet a betétek után vetnek ki — panasszal él a királyi közigazgatási bírósághoz, mig a felek a pénzügyigazgatósághoz felebbezhetnek, és amig