Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

A Nemzetgyűlés 178, ülése 1921, bardkölcsönök jegyzésére, (Ugy van! a jobbol­dalon;) Minden gyűjtőhely azt hangoztatta, hogy ez a legjobb tőkeelhelyezés és hogy a lombard­kölcsönt nem kell kifizetni, az kifizeti önmagát a kamataival. Ilyen és hasonló Ígéretekkel igen sok becsületes, hazafias gondolkozású kisember egész megtakarított vagyonát hadikölcsönben illetve lombardkölcsönben helyezte el. Szilárd meggyőződésem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezek közül a hazafiasán gondolkozó kisemberek közül legalább 95%-nak fogalma sem volt arról, hogy milyen súlyos kötelezettséget vállalt ezzel magára. A háborút elveszítettük és a bankok elő­álltak ezeknek a lombardirozott kölcsönöknek behajtásával. Dacára annak, hogy a pénzügyim ­nister ur, ugy emlékszem, a múlt év végén körren­deletet bocsátott ki, amellyel felfüggesztette ezek­nek a lombard-kölcsönöknek behajtását, mégis a legtöbb bank mindenféle erős eszközökkel oda­hat, hogy a kisemberek fizessék be vagy az egész lombard-kölcsönt, vagy annak legnagyobb részét« így pl. az egyik bank a következő felszólítást in­tézte (olvassa) : »T. Doktor János és neje urnák, helyben. Az Osztrák-Magyar Bank közeli likvi­dációja, valamint a hadikölcsönök árfolyamában beállott nagymérvű csökkenésre való tekintettel kényszerülve vagyunk a lombard-hadikölcsönök 75%-os terhelésének apasztására fedeztetet kérni, mert a hadikölcsön-jegyzések főgyüjtőhelyei inté­zetünktől is hasonló fedezetet kívánnak és így a legnagyobb sajnálatunkra nem vagyunk azon hely­zetben, hogy ügyfeleink tekintélyes összeget ki­tevő ezirányu tartozását továbbra is sajátunkból fedezzük. Amidőn a fentieket szives tudomására hozzuk, egyben tisztelettel kérjük, hogy intézetünknél jegyzett 40.000 koronányi V. lombard-hadikölcsö­nére a folyószámla kivonatának bemutatása mellett 25%-ot, azaz, 11.651 K-t haladéktalanul befizetni méltóztassék, mely után papírjai a név­érték 50%-ával maradnak megterhelve. Amennyi­ben a bankjegykicserélés rövid időn belül bekö­vetkezik és a mostani kis vásárlóképességü bank­jegyek bevonatnak, tanácsoljuk, hogy saját érde­kében lombard-kölcsönét egyenlítse ki és így az 5%—6%-kal kamatozó állampapírok tulajdonába menvén át, már a jó pénznemben élvezni fogja annak összes előnyeit. Biztosítjuk, hogy továbbra is készek vagyunk a legmesszebbmenő előzékeny- ; seggel szives rendelkezésére állani, stb., azonban a szives fizetést ezennel kérjük.« Aláírás : tiszte­lettel ügyész; A másik pedig rövidebben csinálja ugyanezt (Mvassa) : »Tekintetes Gera Józsefné úrasszony­nak, Helyben. X. Y. takarékpénztár képviseleté­ben felkérjük t. Címet, szíveskedjék ilyen és ilyen : számú hadikölcsönére 7930 K 4 fillért lombard­tartozásából legalább 2930 K 4 fillért és a hátra­lékos kamatokat az intézeti pénztárba három nap alatt befizetni. Ellenkező esetben, jelen felhívá­sunk nem teljesítése esetén az egész tartozását és vállalt kötelezettségeit esedékesnek tekintjük évi április hó 22-én, pénteken, 261 és aziránt a keresetet haladéktalanul folyamatba tesszük. Tisztelettel : X. Y. takarékpénztár ügyésze. MeskÓ Zoltán : Jó lenne megnevezni ! Temesváry Imre: A Hódmezővásárhelyi Ta­karékpénztár ügyésze. T. Nemzetgyűlés ! Az igy megszorított kis­emberek kényszerítve voltak, nagyon sok esetben tudok rá példát, házukat, vagy földjük egy részét, vagy marhájukat potomáron elvesztegetni csak azért, hogy megszabaduljanak a bankok fenyege­tésétől. Én nagyon kérném az igen t. pénzügyim ­nister urat, hogy erre nézve nyugtassa meg széles­körű körrendelettel a közönséget, hogy ezeket a lombardtartozásokat a bankok felszólításai elle­nére se fizessék addig, amig erre vonatkozólag tör­vényes intézkedés akár a Nemeztgyülés, akár a pénzügyminister ur részéről nem történik. Ezeket felemlítve, a törvényjavaslatot egyéb­ként általánosságban elfogadom, de újból kérem a pénzügyminister urat, hogy ezekre nézve felvilá­gosítást és megnyugtató választ adni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Birtha József jegyző: Mátéffy Viktor! Mátéffy Viktor : T. Nemzetgyűlés ! Sok beszéd esett ebben a Házban, de a Házon kívül is Magyar­ország újjáépítéséről, a keresztény magyar nemzeti szellem megerősítéséről. Nem akarom én kétségbe­vonni ezeknek a beszédeknek szükségességét és értékét, de szerény véleményem az, hogy talán többet beszéltünk, mint amennyit kellett volna és beleestünk annak az átkos, sokszor elitélt múltnak a bűnébe, amely a sok beszéd elvét követve, meg­rontotta a magyar lelket és belevitte a pusztulásba, a szegénységbe és nyomorúságba. Igaz. hogy szük­ség van a magyar léleknek keresztény és magyar szellemben való erősítésére ; szükség van ennek a megjavítására, de én azt hiszem, hogy mindaddig, amig alapot nem adunk ennek a léleknek, pénzügyi és gazdasági alapot, addig hiába beszélünk, mert nem fog megerősödni az ország és nem fog kiala­kulhatni a keresztény magyar nemzeti lelkület. (Ugy van ! Ugy van !) Mindaddig, amig a magyar embernek ron­gyokba kell öltözködni ; — és itt nem teszek kü­lönbséget osztályok között, — amig a magyar em­bernek kukoricakenyéren kell tengődnie ; amig a magyar ember a pénzén, amely állandóan ingado­zik, nem bir vásárolni : addig nem lesz Magyar­ország újjáépítve és addig nem fog megvalósulni a keresztény magyar nemzeti Magyarország sem, (Ugy van ! Ugy van I) Ugy gondolom, hogy a ke­resztény irányzat és az alkotmányozó Nemzet­gyűlés is sokkal konstruktivabb volna és sokkal több erőt lökött volna ki magából az újjáépítés nagy munkájába, ha korábban fogtunk volna hozzá Magyarország gazdasági és pénzügyi újjáalakításá­hoz. Nem akarom én azt mondani, hogy a Nem­zetgyűlés nem végzett nagy munkát ; nem akarok osztozni azok véleményében, akik bennünket min­dig lekicsinyelnek, de mégis önmagam lelke előtt

Next

/
Thumbnails
Contents