Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.
Ülésnapok - 1920-178
A Nemzetgyűlés 178, ülése 1921, bardkölcsönök jegyzésére, (Ugy van! a jobboldalon;) Minden gyűjtőhely azt hangoztatta, hogy ez a legjobb tőkeelhelyezés és hogy a lombardkölcsönt nem kell kifizetni, az kifizeti önmagát a kamataival. Ilyen és hasonló Ígéretekkel igen sok becsületes, hazafias gondolkozású kisember egész megtakarított vagyonát hadikölcsönben illetve lombardkölcsönben helyezte el. Szilárd meggyőződésem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezek közül a hazafiasán gondolkozó kisemberek közül legalább 95%-nak fogalma sem volt arról, hogy milyen súlyos kötelezettséget vállalt ezzel magára. A háborút elveszítettük és a bankok előálltak ezeknek a lombardirozott kölcsönöknek behajtásával. Dacára annak, hogy a pénzügyim nister ur, ugy emlékszem, a múlt év végén körrendeletet bocsátott ki, amellyel felfüggesztette ezeknek a lombard-kölcsönöknek behajtását, mégis a legtöbb bank mindenféle erős eszközökkel odahat, hogy a kisemberek fizessék be vagy az egész lombard-kölcsönt, vagy annak legnagyobb részét« így pl. az egyik bank a következő felszólítást intézte (olvassa) : »T. Doktor János és neje urnák, helyben. Az Osztrák-Magyar Bank közeli likvidációja, valamint a hadikölcsönök árfolyamában beállott nagymérvű csökkenésre való tekintettel kényszerülve vagyunk a lombard-hadikölcsönök 75%-os terhelésének apasztására fedeztetet kérni, mert a hadikölcsön-jegyzések főgyüjtőhelyei intézetünktől is hasonló fedezetet kívánnak és így a legnagyobb sajnálatunkra nem vagyunk azon helyzetben, hogy ügyfeleink tekintélyes összeget kitevő ezirányu tartozását továbbra is sajátunkból fedezzük. Amidőn a fentieket szives tudomására hozzuk, egyben tisztelettel kérjük, hogy intézetünknél jegyzett 40.000 koronányi V. lombard-hadikölcsönére a folyószámla kivonatának bemutatása mellett 25%-ot, azaz, 11.651 K-t haladéktalanul befizetni méltóztassék, mely után papírjai a névérték 50%-ával maradnak megterhelve. Amennyiben a bankjegykicserélés rövid időn belül bekövetkezik és a mostani kis vásárlóképességü bankjegyek bevonatnak, tanácsoljuk, hogy saját érdekében lombard-kölcsönét egyenlítse ki és így az 5%—6%-kal kamatozó állampapírok tulajdonába menvén át, már a jó pénznemben élvezni fogja annak összes előnyeit. Biztosítjuk, hogy továbbra is készek vagyunk a legmesszebbmenő előzékeny- ; seggel szives rendelkezésére állani, stb., azonban a szives fizetést ezennel kérjük.« Aláírás : tisztelettel ügyész; A másik pedig rövidebben csinálja ugyanezt (Mvassa) : »Tekintetes Gera Józsefné úrasszonynak, Helyben. X. Y. takarékpénztár képviseletében felkérjük t. Címet, szíveskedjék ilyen és ilyen : számú hadikölcsönére 7930 K 4 fillért lombardtartozásából legalább 2930 K 4 fillért és a hátralékos kamatokat az intézeti pénztárba három nap alatt befizetni. Ellenkező esetben, jelen felhívásunk nem teljesítése esetén az egész tartozását és vállalt kötelezettségeit esedékesnek tekintjük évi április hó 22-én, pénteken, 261 és aziránt a keresetet haladéktalanul folyamatba tesszük. Tisztelettel : X. Y. takarékpénztár ügyésze. MeskÓ Zoltán : Jó lenne megnevezni ! Temesváry Imre: A Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár ügyésze. T. Nemzetgyűlés ! Az igy megszorított kisemberek kényszerítve voltak, nagyon sok esetben tudok rá példát, házukat, vagy földjük egy részét, vagy marhájukat potomáron elvesztegetni csak azért, hogy megszabaduljanak a bankok fenyegetésétől. Én nagyon kérném az igen t. pénzügyim nister urat, hogy erre nézve nyugtassa meg széleskörű körrendelettel a közönséget, hogy ezeket a lombardtartozásokat a bankok felszólításai ellenére se fizessék addig, amig erre vonatkozólag törvényes intézkedés akár a Nemeztgyülés, akár a pénzügyminister ur részéről nem történik. Ezeket felemlítve, a törvényjavaslatot egyébként általánosságban elfogadom, de újból kérem a pénzügyminister urat, hogy ezekre nézve felvilágosítást és megnyugtató választ adni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Birtha József jegyző: Mátéffy Viktor! Mátéffy Viktor : T. Nemzetgyűlés ! Sok beszéd esett ebben a Házban, de a Házon kívül is Magyarország újjáépítéséről, a keresztény magyar nemzeti szellem megerősítéséről. Nem akarom én kétségbevonni ezeknek a beszédeknek szükségességét és értékét, de szerény véleményem az, hogy talán többet beszéltünk, mint amennyit kellett volna és beleestünk annak az átkos, sokszor elitélt múltnak a bűnébe, amely a sok beszéd elvét követve, megrontotta a magyar lelket és belevitte a pusztulásba, a szegénységbe és nyomorúságba. Igaz. hogy szükség van a magyar léleknek keresztény és magyar szellemben való erősítésére ; szükség van ennek a megjavítására, de én azt hiszem, hogy mindaddig, amig alapot nem adunk ennek a léleknek, pénzügyi és gazdasági alapot, addig hiába beszélünk, mert nem fog megerősödni az ország és nem fog kialakulhatni a keresztény magyar nemzeti lelkület. (Ugy van ! Ugy van !) Mindaddig, amig a magyar embernek rongyokba kell öltözködni ; — és itt nem teszek különbséget osztályok között, — amig a magyar embernek kukoricakenyéren kell tengődnie ; amig a magyar ember a pénzén, amely állandóan ingadozik, nem bir vásárolni : addig nem lesz Magyarország újjáépítve és addig nem fog megvalósulni a keresztény magyar nemzeti Magyarország sem, (Ugy van ! Ugy van I) Ugy gondolom, hogy a keresztény irányzat és az alkotmányozó Nemzetgyűlés is sokkal konstruktivabb volna és sokkal több erőt lökött volna ki magából az újjáépítés nagy munkájába, ha korábban fogtunk volna hozzá Magyarország gazdasági és pénzügyi újjáalakításához. Nem akarom én azt mondani, hogy a Nemzetgyűlés nem végzett nagy munkát ; nem akarok osztozni azok véleményében, akik bennünket mindig lekicsinyelnek, de mégis önmagam lelke előtt