Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

26Ö A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. nagyarányú részt bekövetelni, mint amilyent az ingó és ingatlan vagyon váltságára vonatkozó és később benyújtandó törvénytervezet, mely Ma­gyarország túlnyomó részét képező kis- és törpe­birtokosok vagyonát fogja legközvetlenebbül érin­teni. Egy pillanatra sem kételkedem az igen t. pénzügyminister ur rendkívül bölcs, előrelátó és nemes szándékaiban, azt hiszem azonban, hogy a pénzügyminister ur és a Nemzetgyűlés minden egyes tagjára nézve megnyugtatóbb lett volna, ha a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával legalább a körvonalait ismerhettük volna az ingó és ingatlan vagyonváltságra vonatkozó törvénytervezetnek. (ügy van! a jobboldalon.) Súlyos felelősséggel tar­tozunk a nemzet polgárainak különösen akkor, amikor egész életük szorgalmas munkájának vég­eredményét, mely nemcsak a saját megélhetésüket és családjuk megélhetését, hanem nemzetünk fenn­állását, jövőbeli fejlődését volt hivatva szolgálni, ily érzékenyen megnyirbáljuk. Igen fontos lenne tehát, ha az igen t. pénzügyminister ur legalább megnyugtatná a törvényhozás tagjait arra nézve, hogy e törvényjavaslat méreteinél semmi körül­mények között sem fog az ingó és ingatlan vagyon­váltságra vonatkozó törvénytervezet nagyobb igé­nyekkel föllépni. T. Nemzetgyűlés t À betétek, folyószámla­követelések és letétekből igénybe vehető rész foko­zatos, progressziv százalékban való megállapítását mindenesetre méltányosnak tartom, mert a na­gyabb tőkék sokkal könnyebben viselhetik el a nagyobb százalékban való megterheltetést, mint a kisebb tőke, ha a progresszivitás elvének nem sze­reznének érvényt. De nem elegit ki a törvényjavas­lat azon humánusnak látszó intézkedése, mely az 1914 július 25-e előtt elhelyezett tőkékre vonat­kozóan azt a kedvezményt biztosítja, hogy a 100.000 koronát meg nem haladó ilyen régi, konzer­vatív vagyonok a törvényjavaslatban meghatáro­zott kulcsnak felével terheltessenek meg. Mindannyiunk előtt tudott dolog, t. Nemzet­gyűlés, hogy a háború előtt felhagyott és tőkésí­tett olyan kisgazdaság, kisipar vagy kereskedés, melyek 50.000 vagy 100.000 koronával voltak tőkésítve, a háborús konjunktúrák következté­ben később milliókért voltak tőkésithetők és igy, aki még a háború előtt, a normális viszonyok kö­zött tőkésítette kicsiny vagyonát abban a remény­ben, hogy majd ennek kamatai a későbbi meg­élhetését biztosítják, annak e javaslat folytán a későbbi megélhetése veszélyeztetve lesz. Már a háború okozta óriási áreltolódás is csaknem lehe­tetlenné tette az ily régi tőkékkel rendelkező és a háború előtt normális viszonyok között vagyo­nosoknak vélt, rendszerint öreg embereknek, a kamatokból Való megélhetését s ha most e kis­tőkék jelentékeny részéve] nekik is hozzá kell járulniok szerencsétlen hazánk újjáépítésének mun­kájához, ez esetben nagyon sokszor meg fog tör­ténni, hogy megélhetésük teljesen veszélyben fog forogni. (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Ezért arra kérem a t. Nemzetgyűlést és az igen t. pénz­ügyminister urat, hogy az ilyen régi, konzervatív vagyonokat legalább 50.000 koronáig mentesítse a vagyonváltság alól, az 50.000 koronától 100.000 koronáig terjedő összegek pedig a vagyonváltság* nak felével terheltessenek. T. Nemzetgyűlés ! Nem találom semmivel sem indokoltnak, hogy a részvénytársaságok rész­vénytőkéjüknek csak kétharmada lesz a vagyon­váltság alapja. Ezt annál kevésbé tartom indokolt­nak, mert tudvalevő dolog, hogy a részvénytársa­ságok a rendes tartalékalapjaikon kívül mindenkor rendelkeztek bizonyos titkos tartalékalapokkal. (Ugy van I jobbfelől.) és igy a kimutatott vagyoni állaguk rendszerint mindig alatta állott a tényle­ges vagyoni állapotuknak. De nem indokolt azért sem, mert hiszen a részvénytársaságok eddig is mindenkor bizonyos adókedvezményekben része­sültek, és nem volna méltányos, ha akkor, amidőn a kisembereknek bankbetétei és folyószámla kö­vetelései egész összegükben szolgálják a vagyon­váltságot, ugyanakkor a részvénytársaságok rész­vénytőkéje csak kétharmad részben szolgáljon erre a célra. T. Nemzetgyűlés ! A részvénytársaságok for­májában működő pénzintézetek e törvényjavas­latban körülirt esetekben a vagyonváltságnak 40, illetve 50%-át hadikölcsön címletekben, vagy a pénzkicserélés alkalmával adott kényszerkÖlcsön­kötvényekben is teljesíthetik. Ezt az intézkedést nagyon helyesnek és méltányosnak találnám, de csak abban az egyetlen egy esetben, ha legalább is a hadiárvák, hadiözvegyek, vagy a rokkantak és általában az 50.000 koronán aluli vagyonnal ren­delkezőknek betéteire és folyószámla követelé­seire szintén kiterjesztetnék ugyanez a kedvezmény. Nagyon sokan vannak, akik a háború alatt csak abban az esetben kaptak szabadságot, ha előre írásban kijelentették azt, hogy idehaza hadikölcsö­nöket fognak jegyezni. MeskÓ Zoltán : Ez a legerkölcstelenebb do­leg volt az egész háborúban ! A szegény ember nem kapott szabadságot, csak az, kinek pénze volt! Temesváry Imre." Ezek a megtakarított ki­csiny tőkéjüket hadikölcsönbe fektették bele, és vagy elestek a harctéren, vagy pedig mint rok­kantak tértek haza. Ezekre nézve feltétlenül mél­tányos lenne, ha hadikölcsönköltvényeik, vala­mint kényszerkölcsön elismervényeik egy részével törleszthetnek a vagyon váltságot. De méltányos lenne, ha az 50.000 koronán aluli tőkével rendel­kezők is a vagyonváltságuknak legalább egyhar­madrészét szintén ezekkel a hadikölcsökötvények­kel vagy kényszerkölcsön elismervényekkel tör­leszthetnek. Engedtessék meg, t. Nemzetgyűlés, hogy előbbi észrevételeimmel kapcsolatban a hadikölcsön­kotvényekre még néhány szóval kitérjek. Köztu­domású dolog ugyanis, hogy a terrorhoz hasonló eljárással — mondhatni — kényszeritették a kö­zönséget a háború alatt a hadikölesönök és lom-

Next

/
Thumbnails
Contents