Nemzetgyűlési napló, 1920. IX. kötet • 1921. március 21. - 1921. május 12.

Ülésnapok - 1920-178

A Nemzetgyűlés 178. ülése 1921. évi április hó 22-én, pénteken. 257 lapokkal itt nem polemizálunk. A lapokkal a lapokban polemizálunk. (Helyeslés.) Drozdy Győző: Tisztviselő és parlamenti működésemet kritizálja! Rassay Károly : Tisztviselő hallgasson ! Majd a ministere fog felelni érte! Elnök: Ezt interpelláció alakjában szóvá lehet tenni, de nem személyes kérdésben. Interpelláció alakjában teljes joggal méltóztatik szóvá tenni. Következik napirend szerint a pénzügyminister törvényjavaslata a betétek, a folyószámlakövetelések és a természetben elkülönitve őrzött készpénzletétek, továbbá a belföldi részvények és szövetkezeti üzletrészek, a külföldi pénznemek és a külföldi értékpapírok vagyonváltságáról. Az előadó urat illeti a szó. Iklódy-Szabó János előadó: T. Nemzetgyűlés! A pénzügyi bizottság több napon át foglalkozott ezzel a nagyjelentőségű törvényjavaslattal, amely, mint azt a ministeri jelentés is kiemeli, hivatva van arra, hogy egyik alapját képezze állami pénzügyeink rendezésének és ezáltal gazdasági konszolidációnknak. Ha körültekintünk Európában, látni fogjuk, hogy az összes államok, tehát még a győztes államok is, bizonyos rendkívüli eszközök igénybevételére kényszerittettek abban az irányban, hogy az állami pénzügyeket rendbehozzák. Kétszeresen áll ez a magyar államra, amelyet nem csupán a szerencsétlen kimenetelű négyéves világháború sújtott, hanem az azt követő Károlyi-korszak, majd a kommunizmus s végre a román megszállás olyan örvénybe juttatottt, amelyből csupán az állampolgároknak, úgyszólván, határt nem ismerő áldozatkészsége ragadhatja ki és vezetheti a konszolidációt jelentő haladás útjára. A pénzügyi és az igazságügyi bizottság, amely együttesen tárgyalta ezt a javaslatot, teljes mértékben átérezte ezeket a szempontokat, viszont felismerve az áldozatoknak nagy horderejét, szükségesnek tartotta, hogy végleges döntése előtt meghallg ássa a különböző gazdasági érdekkörök képviselőit is azon célból, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó végleges állásfoglalását az általuk felhozott szempontok figyelembevételével alkossa meg. Ez a határozat nagy horderejű a magyar törvényhozás életében, amennyiben ez volt az első eset, hogy a törvényhozás bizottsági tárgyalásaiba az érdekkörök is bevonattak. Az együttes bizottság egyébként abban a meggyőződésben van, hogy ez nem jelenti a nemzet szuverenitását képviselő Nemzetgyűlés tekintélyének kisebbítését, mert hiszen meg volt a lehetősége annak, hogy a bizottság az illető érdekkörök véleményének meghallgatása után esetleg más irányban is határozzon, de jelentette igenis annak a nagyfokú felelősségnek teljes átérzését, amely reá a nemzet ezen sorsdöntő pillanataiban háramlott. Az együttes bizottság az érdekképviseletekNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — IX. KÖTET kel való tárgyalások felvételére egy szűkebb bizottság kiküldését határozta el, amely szűkebb bizottság tárgyalásaira meghívta az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Gazdaszövetség, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a Pénzintézetek Országos Egyesülete, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés és a Hangya képviselőit. Ez érdekképviseletek véleményének meghallgatása után a szűkebb bizottság a javaslatot lényegesen átdolgozta, és azt ebben a formában hozta az együttes bizottság plénuma elé, amely a javaslatot ismételten beható tárgyalás alá vette, és abban a szövegben, amint azt jelenleg a t. Nemzetgyűlés előtt fekszik, elfogadásra ajánlja. A bizottság elsősorban megnyugvással állapította meg, hogy ez a javaslat, valamint a vagyonváltságra vonatkozó további törvényjavaslatok is az úgynevezett tárgyi adózás alapelvén nyugszanak, szemben a különböző államokban már behozott, részben tervbe vett úgynevezett egyszeri nagy vagyonadóval, amely a személyadózást meglehetősen bonyolult rendszerét követi. Ezt az elvet a bizottság helyeslésével honorálta, mert kétségtelen, hogy a pénzügyi adminisztráció, amely az ujabb időben alkotott és tervbe vett egyéb adótörvények folytán a legnagyobb mértékben igénybe van véve, teljesen képtelen lenne a rendkívül bonyolult személyi adózás alapelvein nyugvó egyszeri nagy vagyonadó kivetésére és behajtására oly időben, amikor az államnak pénzre szüksége van. Már pedig a jövedelmek mielőbbi befolyása elsőrendű állami feladat, mert a magyar államnak olyan nyomasztó adósságai vannak, amelyek mielőbbi kiegyenlítése a konszolidációnak nélkülözhetetlen előfeltétele. A tárgyi adózás nagy előnye, hogy az annak révén befolyó állami jövedelmek kivetése és behajtása a lehető legegyszerűbb, ós ennek következtében a pénzügyi adminisztráció túlterhelését megakadályozza. Az együttes bizottság megnyugvással állapította meg, hogy azt a hiányt a tárgyi adózásnak, hogy az egyén személyi viszonyaira tekintettel nincs, ki fogja egyenlíteni az a körülmény, hogy a vagyonváltsággal kapcsolatban a pénzügy minister törvényjavaslatot kivan előterjeszteni a háborúban keletkezett nagy vagyonok adójáról. A ministeri indokolás egyébként kiemeli azt is, a vagyon váltságról szóló javaslatok a következőből fognak állani. A most tárgyalt törvényjavaslatokon kivül külön törvényjavaslat fog intézkedni a magyar államadósságban elhelyezett tőkék vagy on váltságáról, és pedig az államadósság rendezéséről benyújtandó törvényjavaslat keretében, továbbá az ingatlanok és egyébb ingó vagyonok vagyonváltságáról, végre a már emiitett háborús jelentékeny vagyonok súlyos váltságáról. A most tárgyalt törvóny! javaslat bizonyos fokú junktimot teremt a később 33